Ajánlott szűrővizsgálatok nőknek - Milyen életkorban, milyen gyakran és miért fontos?

A nők számára javasolt szűrővizsgálatok részben megegyeznek a férfiak esetében ajánlott vizsgálatokkal – ilyen például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a zsíranyagcsere-zavarok vagy a vastagbélrák szűrése. A női szervezet sajátosságai, a hormonális változások, valamint a kizárólag nőket érintő daganatos betegségek miatt azonban számos további vizsgálat is szerepel az ajánlások között.

Vérnyomásmérés: az egyik legegyszerűbb, mégis legfontosabb szűrővizsgálat

A nők körében a magas vérnyomás előfordulása a menopauzát követően jelentősen emelkedik, részben az ösztrogén védő hatásának csökkenése miatt. Emellett a terhességi hipertónia vagy praeeclampsia a későbbi életkorban kialakuló szív-érrendszeri betegségek fokozott kockázatára is felhívhatja a figyelmet.

• A szakmai ajánlások szerint minden 18 év feletti felnőttnél javasolt rendszeresen ellenőrizni a vérnyomást.
• Normális értékek esetén elegendő lehet néhány évente történő mérés.
• 40 éves kor felett, illetve ismert rizikófaktorok fennállásakor évente legalább egyszer ajánlott ellenőrizni.

A rendelői vérnyomásmérést egyre gyakrabban egészíti ki az otthoni vérnyomásmérés és -naplózás vagy a 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM), amelyek pontosabb képet adhatnak a tényleges vérnyomásértékekről és segíthetnek kiszűrni a fehérköpeny-hipertóniát vagy az álcázott (maszkolt) magas vérnyomást.

Vércukorszűrés: a cukorbetegség korai felismerése életet menthet

Nőknél bizonyos élethelyzetek fokozott diabéteszkockázatot jelentenek. A várandósság során kialakuló gesztációs diabetesz önmagában is fontos figyelmeztető jel: az érintett nők jelentős részénél a későbbi években 2-es típusú cukorbetegség alakul ki. Ezért azoknál, akiknek korábban terhességi cukorbetegségük volt, a szülést követően rendszeres anyagcsere-ellenőrzés javasolt, akkor is, ha a vércukorértékek a gyermekágyat követően normalizálódtak. Hasonlóan fokozott kockázattal jár a policisztás ovárium szindróma (PCOS), az elhízás, a mozgásszegény életmód és a családi halmozódás.

• Az aktuális ajánlások szerint átlagos kockázatú, panaszmentes felnőtteknél 35 éves kortól javasolt megkezdeni a cukorbetegség szűrését.
• Normális eredmény esetén a vizsgálatot általában háromévente elegendő megismételni.
• Túlsúly vagy elhízás mellett azonban – különösen, ha egyéb rizikófaktorok is fennállnak – a szűrést ennél korábban és gyakrabban is indokolt elvégezni.

A szűrés leggyakrabban éhomi vénás vércukorszint meghatározással történik. Emellett egyre nagyobb szerepet kap a HbA1c-vizsgálat, amely az előző 2–3 hónap átlagos vércukorszintjéről ad képet, és bizonyos esetekben önmagában is alkalmas a cukorbetegség diagnózisára. Határértékű eredmények vagy fokozott kockázat esetén szükség lehet orális glükóztolerancia-tesztre (OGTT) is, amely érzékenyebben mutatja ki a szénhidrát-anyagcsere korai zavarait. Az OGTT különösen fontos szerepet játszik a gesztációs diabetes diagnosztikájában, valamint olyan esetekben, amikor az éhomi vércukor még normális, de a klinikai kép alapján felmerül a prediabétesz lehetősége.

Lipidprofil: a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának felmérése

A szív- és érrendszeri betegségek továbbra is a vezető halálokok közé tartoznak világszerte, és bár a menopauzáig a nők az ösztrogén részleges védőhatása miatt valamivel kedvezőbb helyzetben vannak, az életkor előrehaladtával ez az előny fokozatosan megszűnik. A rendszeres lipidvizsgálat a kardiovaszkuláris betegségek (szívinfarktus, stroke, perifériás érbetegség) megelőzésének egyik alapvető eleme.

A rutin lipidprofil általában az összkoleszterin, az LDL-koleszterin, a HDL-koleszterin és a trigliceridszint meghatározását foglalja magában.

• Az első lipidvizsgálat elvégzése már fiatal felnőttkorban is javasolt.
• Normális eredmények és alacsony kardiovaszkuláris kockázat esetén elegendő lehet 4–6 évente megismételni.
• Gyakoribb ellenőrzés indokolt, ha a beteg dohányzik, magas vérnyomásban vagy cukorbetegségben szenved, túlsúlyos, krónikus vesebetegsége van, illetve elsőfokú rokonánál fiatal életkorban szív- és érrendszeri esemény fordult elő.
• A vérzsírszintek rendszeres ellenőrzése különösen fontos menopauza után, mivel a hormonális változások kedvezőtlen irányba módosíthatják a vérzsírértékeket.

Méhnyakrákszűrés: a leghatékonyabb daganatmegelőző szűrővizsgálatok egyike

A méhnyakrákszűrés jelentőségét az adja, hogy nem elsősorban a már kialakult daganatot, hanem a rákmegelőző elváltozásokat képes kimutatni. Ezek időben történő felismerése és kezelése szinte teljes mértékben megelőzheti a daganat kialakulását, ezért a méhnyakrákszűrés a modern népegészségügy egyik legsikeresebb prevenciós programjának tekinthető.

Hagyományosan a szűrés alapját a citológiai vizsgálat, közismert nevén a Pap-teszt képezte, amely során a méhnyak felszínéről vett sejtmintát mikroszkóppal vizsgálják. Az elmúlt években egyre inkább előtérbe került a magas kockázatú HPV-típusok kimutatására alkalmas HPV-teszt, amely érzékenyebben jelzi a későbbi daganatkialakulás szempontjából veszélyes fertőzéseket. Ennek megfelelően számos nemzetközi szakmai társaság ma már a HPV-alapú szűrést tekinti elsőként választandó módszernek a 30 év feletti korosztályban.

Az ajánlások országonként némileg eltérnek, de általánosságban elmondható, hogy 21–29 éves kor között háromévente citológiai vizsgálat, míg 30–65 éves kor között elsődlegesen ötévente HPV-alapú szűrés, illetve ennek hiányában citológia vagy HPV-citológia kombinációja javasolt. Magyarországon a szervezett népegészségügyi méhnyakszűrés 25–65 év közötti nők számára biztosított meghatározott időközönként.

A HPV elleni védőoltás nem helyettesíti a rendszeres méhnyakrákszűrést.

Emlőrákszűrés: a korai felismerés javítja a gyógyulás esélyét

Az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata, ugyanakkor a korán felismert esetek jelentős része ma már eredményesen kezelhető.

Korábban széles körben javasolták a rendszeres havi emlő-önvizsgálatot, a jelenlegi szakmai ajánlások inkább az úgynevezett emlőtudatosságot (breast awareness) hangsúlyozzák. Ennek lényege, hogy a nők ismerjék saját emlőjük normális szerkezetét és megjelenését, így könnyebben észlelhetik az újonnan kialakuló elváltozásokat. Tapintható csomó, a mell alakjának vagy méretének megváltozása, bőrbehúzódás, narancshéjtünet, a mellbimbó új keletű behúzódása vagy véres váladékozása esetén mielőbbi orvosi vizsgálat szükséges, függetlenül attól, hogy a legutóbbi szűrővizsgálat mikor történt.

Az átlagos kockázatú nők emlőrákszűrésének alapját a mammográfia képezi. Magyarországon az átlagos kockázatú, 45–65 év közötti nők számára kétévente szervezett mammográfiás szűrés ajánlott. Egyes nemzetközi irányelvek a szűrés megkezdését már 40 éves kortól javasolják, míg mások 50 éves kort tekintenek optimálisnak. Az eltérések oka elsősorban a várható előnyök és a téves pozitív eredmények, illetve a túldiagnosztizálás közötti egyensúly megítélésében keresendő.

Azoknál a nőknél, akiknél örökletes emlőrákszindróma – például BRCA1- vagy BRCA2-mutáció – ismert, illetve családjukban halmozottan fordult elő fiatal életkorban emlő- vagy petefészekrák, a hagyományos népegészségügyi szűrés nem elegendő. Esetükben a vizsgálatokat korábban kell megkezdeni, gyakrabban szükséges ismételni, és a mammográfia mellett emlő-MR-vizsgálat is a szűrés részét képezheti.

Vastagbélrákszűrés: 50 éves kor felett kiemelt jelentőségű

A vastagbélrák a nők körében is a leggyakoribb daganatos megbetegedés, ugyanakkor azon rosszindulatú betegségek egyike, amelyek megfelelő szűréssel nagy valószínűséggel megelőzhetők. A daganatok jelentős része ugyanis jóindulatú polipokból fejlődik ki, amelyek a szűrővizsgálat során még a rosszindulatú átalakulás előtt felismerhetők és eltávolíthatók.

Átlagos kockázat esetén az 50–75 év közötti korosztály számára rendszeres vastagbélrákszűrés javasolt. Ennek történhet immunokémiai székletvérvizsgálattal (FIT), illetve meghatározott időközönként elvégzett vastagbéltükrözéssel (kolonoszkópiával). A választandó módszert az aktuális szakmai ajánlások, az egyéni kockázat és a rendelkezésre álló lehetőségek egyaránt befolyásolják. Az alkalmazott vizsgálati módszerekről és az ajánlott gyakoriságról részletesen külön cikkünkben olvashat.

Csontritkulás szűrése (DEXA): különösen fontos a menopauzát követően

A csontritkulás (osteoporosis) az időskori mozgáskorlátozottság és életminőség-romlás egyik legfontosabb oka. A nők különösen veszélyeztetettek, mivel a menopauzát követően az ösztrogénszint gyors csökkenése felgyorsítja a csontlebontást. A csontsűrűség az első 5–10 posztmenopauzális évben akár évi 2–5%-kal is csökkenhet, ezért a csontritkulás jóval gyakoribb nőknél, mint férfiaknál. Becslések szerint minden harmadik nő szenved élete során osteoporoticus eredetű csonttörést.

A csontritkulás kimutatásának legfontosabb vizsgálata a DEXA (dual-energy X-ray absorptiometry), amely jelenleg a csontsűrűség mérésének nemzetközi arany standardja. A vizsgálattal járó röntgensugár-terhelés rendkívül alacsony – jóval kisebb egy hagyományos mellkasröntgenénél –, ezért a vizsgálat biztonságosan ismételhető.

• Átlagos kockázatú nőknél 65 éves kortól javasolt legalább egyszer DEXA-vizsgálat elvégzése.
• Korábban is indokolt lehet azonban a szűrés, ha fokozott törési kockázat áll fenn. Ilyennek számít például a korai menopauza, a kis testtömeg, a tartós szteroidkezelés, a rheumatoid arthritis, bizonyos endokrin betegségek, korábbi kis energiájú csonttörés vagy a csípőtáji törés családi halmozódása.
• Osteoporosis miatt kezelt betegeknél a csontsűrűség kontrollja rendszerint 2–3 évente javasolt, bár ennek gyakoriságát mindig az alkalmazott terápia és az egyéni kockázat határozza meg.

Bőrrákszűrés: a melanoma korai felismerése

A bőrrákok, különösen a melanoma előfordulása világszerte növekszik. Bár a melanoma az összes bőrdaganatnak csak kis részét teszi ki, agresszív viselkedése miatt a korai felismerés kiemelt jelentőségű. A rendszeres önvizsgálat és a gyanús anyajegyek mielőbbi bőrgyógyászati ellenőrzése jelentősen javítja a gyógyulás esélyét.

Fokozott kockázat – például világos bőrtípus, nagyszámú anyajegy, ismételt napégés vagy családi halmozódás – esetén rendszeres bőrgyógyászati kontroll is javasolt. A bőrrákszűrésről, az önvizsgálat menetéről és a figyelmeztető jelekről részletesen külön cikkünkben olvashat.

Pajzsmirigybetegségek szűrése: nem mindenkinél indokolt

A pajzsmirigy működési zavarai és autoimmun betegségei nőknél lényegesen gyakoribbak, mint férfiaknál. Ennek ellenére panaszmentes, átlagos kockázatú felnőttek rutinszerű pajzsmirigyszűrését a jelenlegi nemzetközi ajánlások nem támogatják. A TSH-szint mérése elsősorban tünetek, fokozott kockázat, ismert autoimmun betegség, családi halmozódás, illetve bizonyos élethelyzetek – például várandósság tervezése vagy terhesség – esetén javasolt.

Tüdőrákszűrés: csak meghatározott rizikócsoportokban ajánlott

A tüdőrák továbbra is a daganatos halálozás egyik vezető oka, azonban általános lakossági szűrése jelenleg nem javasolt. A vizsgálatok alapján kizárólag a magas kockázatú, jelentős dohányzási előzménnyel rendelkező személyek profitálnak igazoltan a rendszeres szűrésből. Számukra alacsony dózisú mellkas-CT (LDCT) ajánlható a nemzetközi irányelvekben meghatározott feltételek mellett.

Szemészeti szűrővizsgálatok: a látás megőrzéséért

A rendszeres szemészeti ellenőrzés nemcsak a fénytörési hibák felismerése miatt fontos, hanem számos olyan betegség korai diagnózisában is szerepet játszik, amelyek kezdetben panaszmentesek lehetnek. Ilyen például a glaukóma (zöld hályog), a szürke hályog vagy az időskori makuladegeneráció.

A vizsgálatok gyakorisága az életkortól, az általános egészségi állapottól és az egyéni kockázattól függ. Cukorbetegség, magas vérnyomás vagy ismert szembetegség esetén az átlagosnál gyakoribb kontroll válhat szükségessé.

Fogászati szűrés: a szájüreg egészsége az általános egészség része

A rendszeres fogászati ellenőrzés nemcsak a fogszuvasodás és a fogágybetegségek korai felismerését szolgálja, hanem a szájüregi daganatok szűrésében is fontos szerepet játszik. Emellett egyre több bizonyíték utal arra, hogy a krónikus fogágybetegségek összefüggést mutathatnak egyes szív- és érrendszeri betegségekkel, valamint a cukorbetegséggel is. Panaszmentes felnőttek számára általában félévente vagy évente javasolt fogorvosi kontrollvizsgálaton részt venni.

Milyen szűrővizsgálatok elvégzése nem javasolt rutinszerűen?

Egyes vizsgálatok panaszmentes embereknél nem javítják a túlélést vagy az életminőséget, ugyanakkor téves pozitív eredményekhez, szükségtelen további vizsgálatokhoz, felesleges kezelésekhez, valamint fokozott szorongáshoz vezethetnek.

Éppen ezért a korszerű szűrési ajánlások kizárólag olyan vizsgálatokat javasolnak rutinszerűen, amelyek előnyeit nagyszámú klinikai vizsgálat igazolta.

Átlagos kockázatú, panaszmentes nők esetében általában nem javasolt:

• rutinszerű teljes test CT- vagy MR-vizsgálat;
• tumormarkerek (például CA 125, CA 15-3, CEA vagy CA 19-9) meghatározása daganatszűrés céljából;
• hasi ultrahang "általános rákszűrésként";
• pajzsmirigy-ultrahang panasz vagy tapintható eltérés hiányában;
• petefészekrák-szűrés CA 125 meghatározásával vagy hüvelyi ultrahanggal átlagos kockázatú nőknél;
• ismételt, indokolatlan laborvizsgálatok panaszmentes, alacsony kockázatú személyeknél.

Ez is érdekelheti Ajánlott szűrővizsgálatok férfiaknak

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász