A csontritkulás (oszteoporózis) előjelei és veszélyei
aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, táplálkozási tanácsadó frissítve:
Az oszteoporózis alattomos betegség, kezdetben semmilyen klinikai tünetet nem okoz. Első jele egy kisebb baleset, például egyszerű elesés miatti csonttörés lehet, előrehaladott formájában azonban már a mindennapi élet biztonságát is veszélyezteti.
A téma cikkei |
5/1 Csontritkulás (oszteoporózis) 5/2 A csontritkulás okai és rizikófaktorai 5/3 Hogyan előzhető meg az oszteoporózis? 5/4 A csontritkulás kezelési lehetőségei 5/5 Csontirkulásban szenvedő betegek étkezése |
Az oszteoporózis a csontok szövetének kóros mértékű megkevesbedése úgy, hogy a maradék csontállomány szerkezete és eloszlása a testben szabályos marad. Az oszteoporotikus csontok meggyengülnek, ami miatt korábban még könnyen elviselt terhelések hatására is eltörhetnek.
Első jele egy kisebb baleset miatti csonttörés lehet, leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjai törnek el. Előrehaladott formájában már egy lehajolás, kisebb tárgy felemelése, köhögés is csonttöréshez vezethet. Súlyos esetben a csigolyák a test súlyától összeroppanhatnak, ami görnyedéshez és a testmagaság csökkenéséhez vezet.
Az oszteoporózis gyakran kísér bizonyos hormonális betegségeket, állapotokat (pl. menopauza), illetve egyes gyógyszerek mellékhatása is lehet (pl. szteroidok szedése közepes vagy nagy dózisban hosszú időn keresztül).
Bár sokan úgy tekintenek a csontritkulásra mint női betegségre, jelentős számú férfit is utolér.
Magas azon egyének száma is, akik még nem oszteoporotikusak, csontsűrűségük azonban már kisebb.
Általánosságban elmondható, hogy az oszteoporózis hatékony kezelése sok esetben nem könnyű, viszont sohasem túl késő, illetve sohasem túl korai az oszteoporózis elleni intézkedéseket elkezdeni.
Hogyan állapítható meg az oszteoporózis?
Oszteopéniáról akkor beszélünk, amikor már kialakult egy kisfokú csonttömegvesztés, -csökkenés, de ez még nem éri el az oszteoporózis súlyossági fokát.
Az oszteopénia fokozott oszteoporózis-kockázatot jelent, amely a csontsűrűséget (csontdenzitást) mérő vizsgálattal kimutatható. A csontsűrűség igazolására a DEXA vizsgálat a legelterjedtebb. Alacsony sugárterhelés mellett tökéletes információt ad a csont sűrűségéről és ásványianyag-tartalmáról.
A legjobb szűrővizsgálat a duális energia röntgen absorptiometria. Ez az eljárás gyors, egyszerű és pontos eredményt ad a csontsűrűségről a gerinc, a csípő és a csukló területén, azaz a legveszélyeztetettebb területeken.
A fentieken kívül más módszer is rendelkezésre áll, például az ultrahang és a kvantitatív komputertomográfia.
A csontritkulás veszélyei
Az oszteoporózis leggyakoribb és legsúlyosabb szövődménye a csonttörés. Ez leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjait érinti. Bár a legtöbb beteg viszonylag jól kezelhető műtétileg, a combnyaktörés jelentős mozgáskorlátozottságot és halált is okozhat a műtét utáni szövődmények miatt.
A gerinc csigolyatesteinek összeroppanása esés vagy sérülés nélkül is kialakulhat, pusztán azért, mert a csigolyatestek csontállománya szinte elfogyott. Az összeroppanás súlyos fájdalommal járhat és a felépülésig tartó út hosszú. Ha több ilyen jellegű törése van, néhány centivel csökkenhet a testmagassága.
Hogyan történik a kezelés?
A vizsgálatok eredményét mindig szakorvosnak kell értékelnie, aki meghatározza a terápiát.
Ha van a háttérben kiváltó ok, azt kezelni kell. Az okok többnyire hormonálisak és 50 év fölött kezdenek kialakulni. De pajzsmirigy-túlműködés, mellékpajzsmirigy túlműködése, Cushing-kór, nem megfelelő táplálkozás is elősegíti a csontritkulás kialakulását, a hosszú távú szteroidterápián kívül. Emellett cukorbetegekben is gyakrabban fordul elő.
A háttérok kezelésén kívül elengedhetetlen a megfelelő étrend (kalcium, D-vitamin-bevitel). Megfelelő és egyénre szabott mozgás, illetve általában gyógyszeres kezelés, rendszeres orvosi ellenőrzés mellett.
Tovább
- Az osteoporosisos fájdalom kezelésének módszerei
- Ha kialakulóban van a csontritkulás - Mit tehetünk?
- A csontritkulás nem csak az idősebb korosztályt fenyegeti
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, táplálkozási tanácsadó