A női meddőség hormonális okai

A meddőség mára népbetegségnek számít. A párok kb. 17%-át érinti. Az okok és háttérben álló kórállapotok sokszor összetettek, amellett, hogy még valószínűleg számos veleszületett és szerzett tényező jelentőségét, nem biztos, hogy ismerjük.

A háttérben lévő egészen egyszerű és könnyen megoldható eltérések mellett akár a terhességet teljesen kizáró tényezők is ismertek.

Sikertelen gyermekáldás esetén a kivizsgálás mindig javasolt, annak reményében, hátha megoldható eltérés húzódik meg okként a folyamat hátterében.

Leggyakoribb eltérések a női meddőség mögött:

• nőgyógyászati elváltozás, pl. endometriózis, petevezetők elzáródása, myoma, menszeszzavarok.
• anyagcsere-eltérések, elsősorban szénhidrátháztartás zavara, pl. inzulinrezisztencia, következményes policisztás ovárium szindróma (PCO)
• genetikai okok
• életmódeltérések
• immunfolyamatok, pl. autoantitest-termelődés
• infekciók, elhúzódó fertőzések
• andrológiai okok
• hormonháztartás zavarai

Lehetséges hormonális eltérések a női meddőség mögött

A hormonháztartás zavarai közül kivizsgálás keretein belül több paramétert szükséges vizsgálnunk. Ezek közül a leggyakoribbak:

• A női nemi hormonok szintje és főleg azok ciklus szerinti változása, melyhez ciklus eleji és végi vérvétel szükséges. A mért értékek közül, ami elsősorban információt hordoz:
  • follikuluszstimuláló hormon (FSH) és luteinizáló hormon (LH) szintje: információt hordoznak a peteérésről, illetve esetleges stimuláció várható sikerességéről, azaz arról, hogy jól stimulálható-e a páciens
  • ösztrogén, progeszteron: a két hormon finom egyensúlya a tüszőrepedéshez, menstruációs ciklushoz, beágyazódáshoz szükséges, illetve a mióma, endometriosis kialakulásában is szerepe lehet
  • tesztoszteron: a féri nemi hormon magas szintje a női szervezetben nem kedvez a teherbeesésnek. Magas szintje gyakran másodlagosan, pl. túlsúly esetén és szénhidrátháztartás-zavarban észlelhető. (Férfiaknál alacsony szintje speriumtermelés zavarával jár.)
  • prolaktin: mind nők, mind férfiak esetén az indokolatlanul magas prolaktinszint meddőséget okoz, a petesejt érésének gátlása, illetve a hímivarsejtek termelődésének csökkenése útján
  • Anti-Müllerian hormon (AMH): a petefészekben tartalékban levő petesejtek mennyiségéről ad információt, melynek aránya életkorral, vagy korai petefészek-elégtelenséggel csökken. Bizonyos esetekben a magas szint sem feltétlen jó, PCOS mellett észlelhető
• A pajzsmirigy funkciózavarai: mind a pajzsmirigy-alulműködés, mind a -túlműködés rontja a teherbeesés esélyeit mind férfiak, mind nők esetén. Egyértelmű alulműködés hormonpótlással kezelendő, túlműködés esetén tireosztatikum adandó (természetesen a túlműködés okát előtte vizsgálni kell). Sok esetben jó perifériás hormonszintek (T4, T3) mellett, ha a tireoideastimuláló hormon (TSH) szintje ugyan élettani, de magasabb, már a sikeres beágyazódás elősegítésére hormonpótlást végzünk egyénileg mérlegelve.
• Inzulin: elsősorban magas inzulinszint és inzulinrezisztencia, társuló PCO okoz problémát, ez a funkcionális – de megoldható – meddőség leggyakoribb oka. Életmóddal: megfelelő szénhidrátszegény étkezéssel, testmozgással, a testsúly optimalizálásával, szükség esetén gyógyszeres terápiával kezelhető. A másodlagosan fokozott androgén-, vagyis férfi nemi hormon termelődés a szénhidrátháztartás javításával tud rendeződni. (Férfiaknál is oka lehet a nem megfelelő spermiogram leletnek.)

A vizsgálatok szükségességét, legjobb, ha szakorvos ítéli meg, a leletek véleményezését főleg a társszakmák hozzáértőinek (nőgyógyász, meddőségi specialista, endokrinológus, andrológus, diabetológus) kell értékelni és az esetleges kezelést meghatározni.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus