A mellrák és típusai

Napjainkban leginkább a nők körében előforduló emlőrákról hallhatunk és olvashatunk, ám a betegség nem csak a nők betegsége. Bár a férfiaknál meglehetősen ritka, nem példa nélküli a melldaganat.

Az emlődaganatok az emlőt alkotó normál sejtek átalakulásával keletkeznek. A leggyakoribb emlőrák típusok a tejcsatornákat, illetve a tejmirigyeket alkotó sejtekből (carcinoma ductale és carcinoma lobulare) alakulnak ki. A normál emlőállományon belül növő daganatok idővel képesek lesznek átlépni a szöveti határokat, ekkor beszélünk invazív daganatokról. Későbbiekben a nyirok és vérekbe törve lokális nyirokcsomó és távoli szervi áttétek keletkezhetnek. A betegség iránti érdeklődés az elmúlt években jelentősen nőtt, mind tudományos, mind hétköznapi szinten.

Az orvosok és kutatók előszeretettel tanulmányozzák a mellrák kiváltó okait, biológiai viselkedését, így ismereteink fokozatosan bővülnek, ezáltal a diagnózis egyre biztosabban felállítható, a terápiás spektrum pedig újabb és újabb korszerű eljárásokkal bővül. Ennek köszönhetően a mellrák gyógyulás esélyei sokkal jobbak, mint egy évtizeddel ezelőtt.

A mellrák kialakulása

Az iparosodott világban élő nők leggyakoribb megbetegedése a mellrák, világszerte átlagosan minden 7. nőben kialakul. Mellrák hazánkban a nők 7-10 százalékánál fordul elő, a középkorú nőknél a leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedés. Magyarországon évente körülbelül 7500-8000 új esetet fedeznek fel.

A mellrák leggyakrabban az emlők külső-felső negyedében fordul elő. Az emlőbimbóhoz közeli területen 20-25, a külső-alsó negyedben 10, a belső-felső negyedben 10-15, a belső-alsó negyedben 5-10, a hónalj felé eső területen szintén 5-10 százalék a daganat előfordulásának aránya.

Nem elhanyagolható a sajtó szerepe az emlőrákkal kapcsolatos figyelemfelhívásban. Az elmúlt években több hazai és külföldi közéleti személyiségről, hírességről derült ki, hogy átestek ezen a betegségen, és meggyógyultak. Az, hogy ők vállalják a nyilvánosságot, hogy tömegek előtt beszélnek tapasztalataikról, félelmeikről, gyógyulásuk történetéről, erőt ad a mellrákos betegek számára, és erősíti bennük és családjaikban a gyógyulásba vetett hitet, ami a rákkal való küzdelemben nagyon fontos tényező.

Számos fórum, alapítvány és társadalmi kezdeményezés indult a mellrákkal kapcsolatban, melyek nagyon hasznosak, mivel felhívják a figyelmet a betegségre, arra, hogy a kór megfelelő és rendszeres önvizsgálattal hamar észrevehető, így a gyógyulás esélye jelentősen megnő. A betegség kialakulásában számos kockázati tényező ismert. Fokozott a mellrák kialakulásának a kockázata családi halmozódás, bizonyos genetikai elváltozások (például a BRCA1, illetve a BRCA2 gének megváltozása, ún. mutációja) esetén, 45 évesnél idősebb életkorban, korábbi jóindulatú elváltozás vagy mellrák esetében. De nagyobb eséllyel alakul ki a betegség az elhízott, dohányzó, rendszeresen alkoholt fogyasztó, ülő életmódot folytató nők esetében is.

Olvasson tovább A jóindulatú emlődaganatok

Mammogrammon ábrázolódó mellrák

A mellrák típusai

A mellrák nem egységes betegség, annak számos formája fordul elő.

A betegség lehet egyoldali, amikor csak az egyik emlőben található meg, de lehet kétoldali is, mikor mindkét emlőt érinti. Leggyakrabban az egyoldali forma fordul elő.

A leggyakoribb két altípust az alapján különböztetjük meg, hogy áttörtek a ductusok/lobulusok szöveti határain vagy sem.

• Nem invazív emlő daganatok - LCIS (lobularis carcinoma in situ)

Más néven lobularis hyperplasiának is nevezik. Erre a szövettani típusra az jellemző, hogy a tejmirigyek (lobulusok) szöveti határait nem haladja meg, gyakorlatilag az egyik legkedvezőbb prognózisú altípus. Megjelenése azonban a későbbiekben invazív daganat kialakulásnak kockázatát hordozza.

• Nem invazív emlő daganatok - DCIS (ductalis carcinoma in situ)

A leggyakrabban előforduló in situ carcinoma típus. A tejcsatornákat (ductusokat) nem haladja meg, azok szöveti határait nem lépi át. A tejcsatornákon belül képes terjedni, kezelés nélkül idővel invazív rákká alakulhat.

Invazív emlőrákok

A másik nagy alcsoportot az invazív emlőrákok alkotják. Ezek a daganatok áttörik a normál szöveti határokat, „betörést” (inváziót) mutatnak a szövetekbe. Számos altípusuk ismert:

• carcinoma ductale invasivum: a leggyakoribb altípus, az esetek 80 százalékában ezzel a diagnózissal kerülnek a betegek felfedezésre. A ductusokból indul ki a betegség, mely a környezeti terjedés mellett a nyirokutakba és a vérerekbe is betörhet, ezáltal okozva nyirokcsomók, illetve távoli szervek áttéteit.
• carcinoma medullare: a ductalis invasiv carcinoma egy altípusa. Ritka forma az esetek alig 5 százalékban található meg. Jellemzője, hogy a normál emlőszövettől éles határral válik el.
• carcinoma tubulare: ugyancsak a ductalis invazív carcinoma altípusa. Ritkán, az esetek 2 százalékában találkozunk ezzel az altípussal. Kedvező prognózisú betegség.
• metaplasticus carcinoma: jellemzője, hogy a szöveti képben megjelennek a normál emlőben nem jelenlévő sejtek (például bőrsejtek). Nagyon ritka megjelenésű daganat.
• colloid carcinoma: más néven mucinosus carcinoma. Jó prognózisú, ritka betegség. Jellemzője, hogy mucint (sűrű nyákszerű anyagot) termelő sejtek találhatóak benne.
• carcinoma lobulare: a másik nagy szövettani alcsoport, az esetek 10-15 százalékában találkozunk ezzel a diagnózissal. A tejtermelő mirigyekből (lobulusok) terjed a környező szövetekre. Jellemzője, hogy gyakran több gócban jelenik meg az emlőállományon belül.
• mixed carcinoma: kevert sejtes carcinomák, több altípus szövettani képe is megtalálható
• egyéb: sok ritka altípus is megjelenhet (anaplasticus, lymphoid, stb.), melyek nagyon ritkák.
• inflammatory breat cancer: gyulladásos emlőcarcinoma, az estek 1-3 százalékát alkotják. A daganatsejtek a bőr nyirokerein keresztül terjednek, ezáltal narancshéjszerű bőrelváltozást, az emlő megnagyobbodását, érzékenységét, bőrpírt, kimelegedést okozva (lokális gyulladásos jelek). Rossz prognózisú, agresszív szövettani forma.

Olvasson tovább Tizenkét súlyos tévhit a mellrákról

Mellrák bármely, az emlőt felépítő sejttípusból származhat:

• Mirigyes állomány. Felépítésében lebenykék és az emlőbimbóhoz vezető csatornácskák vesznek részt. A lebenykék feladata a szoptatás folyamán az anyatej termelése, mely a csatornácskákon keresztül jut az emlőbimbóhoz, ahol azok nyílásán keresztül ürül ki.
• Zsír- és kötőszövet. A mirigyes állomány védelmére szolgál, az emlő méretének és formájának meghatározója. Kivételt képez a terhesség és a szoptatás ideje, amikor a mirigyes állomány jelentősen megnő: ekkor az emlő tulajdonságait az határozza meg.
• Vér- és nyirokerek.

Az emlőből kiinduló rákokat carcinómának nevezzük. Az úgynevezett lobularis carcinómák a lebenykékből indulnak ki, az úgynevezett ductalis carcinómák a csatornácskákból. Mindkét típusnak további altípusai ismeretesek, melyet a diagnózis felállítása során mindig meghatároznak.

A férfiaknál súlyosabb

Az összes mellrákos megbetegedés körülbelül egy százaléka férfiakban alakul ki, azonban az ő esetükben a betegség agresszívebb, a lefolyás gyorsabb, a kezelés nehezebb. A nők nagyobb arányát két tényező magyarázza: nőknél az emlő mérete nagyobb, ezáltal potenciálisan nagyobb eséllyel alakul ki náluk a daganat. A másik ok az emlőrák biológiai viselkedéséből adódik, ugyanis a mellrákok egy részének kialakulása és növekedése, a női nemi hormonok függvénye, így értelemszerűen a férfiaknál mások a kór kialakulásának esélyei.

Tudjon meg többet Férfiaknak is lehet mellrákjuk?

Olvasson tovább Ön felismerné a mellrákot? Tesztelje tudását!

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőink: Dr. Kónya Judit, családorvos, Dr. Kovács Árpád, klinikai onkológus, sugárterápiás szakorvos
Lektorálta: Dr. Balázs Anna, onkomplex.hu