Mellrák és BRCA-génmutáció

A BRCA gének mutációi a mellrák igan magas és fiatal korban jelentkező kockázatával állnak összefüggésben. Amennyiben valaki hordozza a BRCA gének valamelyikének mutációját, érdemes orvosukkal átbeszélni a megelőzésre rendelkezésre álló stratégiákat. Kialakult emlőtumor esetén célzott terápiák állnak rendelkezésre a BRCA1/2 mutációt hordozó betegek kezelésére.

Mik a BRCA génmutációk?

A BRCA gének szerepe normál esetben a keletkező DNS-károsodások kijavítása, ezzel segítenek megelőzni a sejtek kontrollálatlan osztódását, azaz a tumorképződést. A BRCA1 és BRCA2 gének mutációival élő személyeknél ez a folyamat gyengül, ezáltal kevésbé hatékony a DNS-hibák javítása és ez növeli a daganat kialakulásának kockázatát.

A BRCA1 és BRCA2 génmutáció az esetek többségében örökletes. Amennyiben az egyik szülő hordozó (akár az anya, akár az apa), a hibás gén 50 százalékos valószínűséggel jelentkezhet az utódaikban (akár lánygyermek, akár fiúgyermek). Fontos azonban tudni, hogy a génváltozat szerzett is lehet, azaz családi öröklés nélkül, az egyén élete során is kialakulhat pl. környezeti ártalmak hatására.

A mellrák hátterében többféle genetikai mutáció ismert. A BRCA1/2 előfordulása az emlődaganatos nők körében kb. 5%, ennél magasabb a HER2-pozitív emlőrákos megbetegedések száma, mintegy 15-20%, ugyanakkor a BRCA-mutációk a leggyakoribb öröklődő forma, a HER2-pozitivitás ugyanis szerzett eltérés.

Milyen összefüggésben áll az emlődaganattal?

A BRCA1/2 génmutációk a mellrák kialakulásának kockázatát növelik a legnagyobb mértékben. Az átlagpopulációhoz képest a rosszindulatú emlődaganat kockázata BRCA1 génmutáció esetén 55-65 százalék, BRCA2 mutáció esetén 45-55 százalék. Többféle rizikótényező együttes fennállása vagy több genetikai hajlamosító tényező kombinációja esetén a mellrák előfordulásai gyakorisága 80 százalék is lehet. (A mellrák előfordulása az összes nő körében a teljes élettartam alatt átlagosan 10-12%.)

Egy nőnél minél fiatalabb korában fejlődik ki rosszindulatú emlődaganat, annál valószínűbb, hogy jelen van a BRCA1 és BRCA2 jelű gének bizonyos mutációja. A fiatal életkorban bekövetkező esetekben a mutációt hordozó betegeknél négyszer nagyobb a kiújulás kockázata. Gyakran alakul ki BRCA génvariációt hordozó nőknél a menopauza előtti és körüli években, átlagosan 40-50 éves kor között, ugyanakkor a gyermekkori vagy fiatal felnőttkori megjelenés kockázata rendkívül alacsony.

A génvariácoiós esetében gyakoribb a mellrák kétoldali előfordulása. Azoknál a nőknél, akiket 55 éves koruk előtt diagnosztizáltak emlőtumorral, 18 százalékos valószínűséggel találtak a másik mellükben is daganatot tíz év leforgása alatt. A mutációt nem hordozó nők között ez a kockázati arány csak öt százalékos.

A mellrákos páciensek mintegy 5 százalékánál vannak jelen az adott génmutációk, azaz a népesség kisebb része hordozza a mutációt. Az orvosok arra hívják fel a figyelmet, hogy a mellrák megelőzésében ne csak az öröklött hajlamra fókuszáljanak, hanem a betegség kialakulásának más rizikótényezőire is. 40 százalékkal növeli a kockázatot például az elhízás, illetve jelentős rizikótényező az alkoholfogyasztás is.

Férfiakban a BRCA2 génmutáció esetén 6% a mellrák kockázata, míg az átlag férfi népességben 1%.

Milyen összefüggésben áll más daganatokkal?

A BRCA gének meghatározott változatai nőknél növelik a hajlamot a petefészekrák, férfiaknál a prosztatarák kialakulására. BRCA1 génmutáció esetén kb. 50%-os, BRCA2 esetén kb. 20%-os a petefészekrák kockázata. Férfiakban a BRCA2 génmutáció jár a melldaganat mellett magasabb prosztatarák-rizikóval is. Mindkét nemben gyakoribb a hasnyálmirigyrák.

A daganattípusok közötti genetikai kapcsolat azt is jelenti, hogy magasabb bármely daganat kockázata azok körében, akik családjában az egyéb szerveket érintő tumorok is előfordultak. Az olyan családokban például, amelyek női tagjai között többször is előfordult emlő- vagy petefészekrák, a család férfitagjai körében gyakoribb lehet a prosztatarák a BRCA2 génvariáció következtében. A kockázat fokozott, ha több női családtagnál is előfordult a megbetegedés és ha a menopauza előtti életkorban jelentkezett náluk a betegség.

Mivel daganatok más okok miatt is kialakulhatnak, a tumor előfordulása természetesen nem utal biztosan az öröklődő mutációra, de az ilyen családokban érdemes nagyobb figyelmet fordítani a különféle daganatos betegségek megelőzésére (egészséges életmód) és korai felismerésére (önvizsgálat, szűrővizsgálatok).

Tovább Örökletes emlő- és petefészekrák

Hogyan vizsgálható ki a BRCA-mutáció?

A BRCA1/2 génvariációk genetikai vizsgálattal kimutathatók, ezt általában vérmintából végzik. A hazai ajánlások nem javasolják azonban a vizsgálat rutinszerű elvégzését és nem támogatja mindenkinél az egészségbiztosító. Ennek több oka van:

• a génváltozatot a népesség kis része hordozza és a mellrákos eseteknek is csak kb. 5 százalékában fordul elő,
• a BRCA-mutációkkal élő személyekben nem feltétlenül alakul ki mellrák,
• a mellrákos esetek 95 százaléka nem függ össze ezzel a génmutációval, ezért a negatív eredmény sem jelent az átlagostól lényegesen alacsonyabb mellrák-rizikót.

Amennyiben több arra utaló jel van, ami valószínűsíti az öröklődő genetikai hajlamot, genetikai tanácsadást követően a vizsgálat elvégezhető. Ilyen tényezők:

• 50 éves kor előtt vagy mindkét emlőben kialakuló, illetve kiújuló mellrák,
• családi halmozódás: legalább két első- vagy másodfokú vérrokonnál előfordult emlőrák, petefészekrák, méhtestrák vagy vastagbélrák,
• akiknek 60 éves koruk előtt a mellrák egyik agresszívebb formája (ún. tripla-negatív emlőrák, TNBC) alakult ki,
• mellrák és petefészekrák egyidejű előfordulása, férfi emlőrák,
• családtagjánál már igazolt a BRCA1 vagy BRCA2 génváltozat.

Mi következik a vizsgálat eredményéből?

Amennyiben a diagnosztizált mellrák hátterében BRCA1 vagy BRCA2 génmutációt igazol a genetikai vizsgálat, célzott terápiák állnak rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszer a génváltozat megléte esetén jó hatásfokú, míg más esetben nem befolyásolja a megbetegedés lefolyását és a gyógyulási esélyeket. Az ún. PARP-inhibitorok (pl. olaparib) mindkét BRCA-génmutáció esetén lassítják a daganat növekedését azáltal, hogy a PARP-enzim gátlásával elősegítik a daganatos sejtek pusztulását.

Lásd még Precíziós onkológia az emlőrák kezelésében

Amennyiben a daganat kialakulása nélkül igazolódik valakinél az öröklődő genetikai hajlam a petefészek- és mellrákra:

• Fiatalabb életkortól kezdődően, már 25 éves kortól vegyen részt évente mellrákszűrésen. Ez eleinte emlő MRI, 30-35 éves kortól mammográfia és emlőultrahang is.
• Megelőző célú emlő- és petefészek-eltávolítás. Szakmai körökben is megoszlanak a vélemények az eljárásról. A döntéshez tudni kell, hogy az emlők eltávolítása (masztektómia) után sem kizárt a mellrák kialakulása és anélkül sem bizonyos, másrészt valóban legalább 90 százalékkal csökkenthető a rizikó és ma már rekonstrukciós eljárások is rendelkezésre állnak a beavatkozás után.
• Megelőző célú hormonterápiával csökkenthető a betegség kockázata.

Lásd még Emlőrákszűrés: önvizsgálat, mammográfia, ultrahang

(WEBBeteg)