A dohányzás a legfontosabb kockázati tényező
megjelent:
Azt, hogy ki mennyi ideig él, jobban befolyásolja a dohányzás, mint a gazdagság vagy a szegénység, derült ki egy minden eddiginél átfogóbb vizsgálatból. A jövedelmi különbségek lényeges eltérést okoznak az egészségi állapotban, de a dohányzás több évet vesz el, mint amennyit a magasabb társadalmi osztályokhoz való tartozás ad.
A dohányzás a nők előnyét is lenullázza az élettartam tekintetében. De az is újra bebizonyosodott, hogy sosem késő leszokni, mert az egykori dohányosok halálozási statisztikája közelebb volt a nem dohányosokéhoz.
A kutatók 15 ezer férfi és nő esetében vizsgálták a halálozást 28 éven át. Az alanyokat két skóciai városban toborozták a 70-es évek közepén, amikor életkoruk 45 és 64 év között volt.
A részvevőket négy csoportra osztották társadalmi és vagyoni hovatartozásuk alapján. A csoportokon belül alcsoportokat hoztak létre nemek és a dohányzási szokás szerint, megkülönböztetve a dohányosokat, egykori dohányosokat és azokat, akik sosem cigarettáztak. A dohányzás kockázata 28 év távlatában nagyon erősen megmutatkozott.
Azoknál, akik sosem dohányoztak, és jövedelem szempontjából a legfelső csoporthoz tartoztak, az életben maradási arány 65 százalék volt a nőknél, 53 százalék a férfiaknál. A nem dohányzó szegényeknél az életben maradás a nőknél 56 százalék, a férfiaknál 36 százalék volt.
Férfiaknál nagyobb a különbség
A dohányos nőknél a túlélési arány a gazdag kategóriában 40 százalék volt (szemben a nem dohányos tehetősek 65 százalékával). A dohányos szegény csoportban 35 százalék volt (a nem dohányos 56 százalék helyett).
A férfiaknál ennél is nagyobb volt az eltérés: a cigaretta a felére csökkentette a túlélési arányt. A leggazdagabbaknál 53 helyett 25 százalék élt még 28 év múltán, a legszegényebb kategóriában pedig 36 százalék helyett 18 százalék. Vagyis a dohányzás nagyobb egészségi egyenlőtlenséget okoz, mint a jövedelmi hovatartozás.
A kutatók azt a következtetést is levonták, hogy a társadalmi és jövedelmi emelkedés nem sokat számít akkor, ha valaki közben továbbraa is pöfékel.
(FH)
