A szív állapotát jelző laborparaméterek

A szív- és érrendszeri betegségek a mai napig a vezető halálokok közé tartoznak világszerte, és hazánkban is jelentős népegészségügyi problémát jelentenek. A szív állapotának felmérése több módszerrel történhet: az orvosi vizsgálat, az EKG és a szívultrahang mellett kiemelt szerepe van a laboratóriumi vizsgálatoknak is.

Ezek segítségével már a tünetek megjelenése előtt felismerhető lehet a fokozott szív-érrendszeri kockázat, vagy időben felfedezhető egy akut szívbetegség, például a szívinfarktus. A laborparaméterek objektív adatokat szolgáltatnak a szív terheltségéről, károsodásáról, gyulladásos állapotáról vagy az érrendszer aktuális rizikójáról. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek az értékek önmagukban még nem diagnózisok: értékelésük mindig a tünetek, az anamnézis és szükség esetén a további vizsgálatok együttes figyelembevételével történik.

A szívet érintő laborparaméterek három nagy csoportba sorolhatók: az akut szívizom-károsodást jelző markerek, a szív működési állapotát tükröző paraméterek, valamint a szív-érrendszeri kockázatot előre jelző laborértékek.

Akut szívizom-károsodás: troponin és CK-MB

A szívinfarktus felismerésében forradalmi jelentősége volt a troponin vizsgálatának bevezetésének. A troponin egy fehérjekomplex, amely kizárólag a szívizomsejtekben található meg. Normál esetben a vérben csak minimális mennyiségben mérhető, azonban amikor a szívizomsejtek károsodnak – például koszorúér-elzáródás következtében –, a troponin a sejtekből a vérkeringésbe jut, így szintje jelentősen megemelkedik. Ezért tekinthető a troponin a szívizomkárosodás legérzékenyebb és legspecifikusabb laboratóriumi jelzőjének.

Fontos tudni, hogy a troponin nemcsak szívinfarktus esetén emelkedhet meg. Magasabb értékeket mutathat súlyos szívelégtelenség, szívizomgyulladás, tüdőembólia, súlyos vérszegénység vagy akár szepszis esetén is. Ezért a troponinszint értékelését soha nem önmagában végzik, hanem a beteg tüneteivel, EKG-leletével és klinikai állapotával összhangban.

A troponin mellett régebben a CK-MB (kreatin-kináz MB izoenzim) volt a szívinfarktus kimutatásának egyik alappillére. Ma már ennek jelentősége csökkent, mivel a troponin sokkal pontosabb vizsgálatnak bizonyult. A CK-MB szintje nemcsak szívizomkárosodás, hanem egyéb izomérintettséggel járó állapotok esetén is megemelkedhet, például erős fizikai megterhelést vagy izomsérülést követően. Emiatt a CK-MB vizsgálata ma már inkább csak kiegészítő jellegű.

A szívelégtelenség felismerése: BNP és NT-proBNP

A szívelégtelenség napjaink egyik leggyakoribb krónikus szívbetegsége, amely gyakran lassan, alattomosan alakul ki. Jellegzetes tünetei közé tartozik a terhelésre jelentkező nehézlégzés, a lábdagadás, a fáradékonyság és az éjszakai fulladás. A szívelégtelenség diagnózisát nem mindig könnyű felállítani pusztán a tünetek alapján, ezért nagy segítséget jelentenek a BNP (Brain Natriuretic Peptide) és az NT-proBNP nevű biomarkerek.

Ezek a hormonok a szívizomsejtekből szabadulnak fel akkor, amikor a szív falai megnyúlnak, például túlterhelés vagy fokozott nyomás miatt. Magas értékük arra utal, hogy a szív nehezebben pumpálja a vért, azaz a szívelégtelenség valószínűsége nagy. Ezen paraméterek nemcsak a diagnózisban segítenek, hanem a betegség súlyosságának megítélésében és a kezelés hatékonyságának követésében is fontos szerepet játszanak. Érdemes tudni, hogy a BNP és NT-proBNP szintje nemcsak szívbetegségben lehet magasabb. Emelkedést okozhat vesebetegség, időskor, pajzsmirigy-alulműködés, sőt akár tüdőbetegség is. Éppen ezért ezeket az értékeket is mindig a klinikai képpel együtt kell értékelni.

A szív-érrendszeri kockázat felmérése: a lipidprofil szerepe

A laborvizsgálatok közül az egyik leggyakrabban kért a vérzsírokat vizsgáló lipidprofil. Ez magában foglalja az összkoleszterin, az LDL-koleszterin, a HDL-koleszterin és a trigliceridszint meghatározását. Ezek közül messze a legfontosabb az LDL-koleszterin, amely az érfalakon lerakódva érelmeszesedést okoz, és hosszú távon szívinfarktushoz vagy stroke-hoz vezethet. A HDL-koleszterin ezzel szemben védő szerepet játszik, mert segít eltávolítani a felesleges koleszterint az érrendszerből.

Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap az apolipoprotein B (apoB) mérése is. Ez a vizsgálat azt mutatja meg, hogy valójában mennyi érfalkárosító LDL-részecske kering a vérben, így pontosabban jelzi az érelmeszesedés kockázatát, mint az LDL-koleszterin önmagában.

Öröklött kockázati tényező: a lipoprotein(a)

A lipoprotein(a), röviden Lp(a), egy olyan öröklött vérzsírféle, amely magas szintje esetén jelentősen növeli a szív-érrendszeri betegségek kockázatát, különösen fiatal korban bekövetkező szívinfarktus vagy stroke esetén. Mivel az értéke genetikai tényezőktől függ és az élet során alig változik, egy egyszeri meghatározása már hasznos lehet a kockázatbecsléshez. Különösen ajánlott elvégeztetni ezt a vizsgálatot, ha a közvetlen családban előfordult korai szívbetegség.

Gyulladás az erekben: CRP és hsCRP

Az érelmeszesedés nem pusztán zsírlerakódás az érfalban, hanem krónikus gyulladásos folyamat is. A gyulladásos aktivitás laboratóriumi kimutatására a C-reaktív protein (CRP) vizsgálata alkalmas. Ennek nagy érzékenységű változata, a hsCRP (high-sensitivity CRP) már alacsony gyulladásszintet is képes jelezni, így kiválóan alkalmas a szív-érrendszeri rizikó becslésére. Emelkedett hsCRP esetén nagyobb az esély arra, hogy az érfalakban aktív érelmeszesedés zajlik, még akkor is, ha valakinek nincsenek tünetei.

Anyagcsere-eltérések: a vércukor és a HbA1c szerepe

A cukorbetegség az egyik legjelentősebb szív-érrendszeri rizikófaktor. A tartósan magas vércukorszint károsítja az erek falát, növeli a trombózis kialakulásának kockázatát és gyorsítja az érelmeszesedést. A HbA1c-érték nem a pillanatnyi vércukorszintet mutatja, hanem az előző 2–3 hónap átlagértékéről ad felvilágosítást, így alkalmas a cukorbetegség diagnosztizálására és követésére.

Elektrolitok és egyéb laborparaméterek

A szív működését befolyásoló fontos laborparaméterek közé tartozik a kálium, a nátrium és a magnézium szintjének meghatározása is. Ezek az elektrolitok létfontosságú szerepet játszanak a szívizom összehúzódásában és az ingerületvezetésben. Alacsony vagy magas szintjük szívritmuszavarokhoz vezethet. Különösen fontos az elektrolitok ellenőrzése szívbetegségben szenvedőknél és vízhajtó kezelésben részesülőknél.

Mikor indokolt a szívlabor vizsgálat?

Szívlabort akkor indokolt elvégezni, ha valakinél mellkasi fájdalom, fulladás, szapora szívműködés, tartós fáradtság, lábdagadás vagy hirtelen kialakuló gyengeség jelentkezik. Emellett javasolt rendszeresen ellenőrizni a szív állapotát azoknak, akik magas vérnyomással, cukorbetegséggel, magas koleszterinszinttel, elhízással vagy dohányzással élnek, illetve akiknek a családjában előfordult korai szívbetegség.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus