A tüdőembólia tünetei, okai és rizikófaktorai

A tüdőembólia a tüdőartériának vagy valamelyik ágának hirtelen kialakuló elzáródása, ami a tüdő vérkeringését és oxigénellátását veszélyezteti. A leggyakoribb ok az, hogy a szervezet más részében — tipikusan az alsó végtagok mélyvénáiban — kialakult vérrög (trombus) leszakad, a vérárammal a tüdőbe jut, és ott akad el.

A tüdőembólia hátterében legtöbbször a mélyvénás trombózis áll; a két betegség együtt a vénás tromboembóliás (VTE) betegség két megjelenési formája. A legújabb adatok szerint a tüdőembólia előfordulása világszerte növekszik, részben a mozgásszegény életmód, részben az elöregedő lakosság miatt, és ma már a hirtelen halálhoz leggyakrabban vezető, felismerhető kórképek egyike. Az újabb kutatások arra is rámutattak, hogy a COVID–19 fertőzés, valamint egyes krónikus gyulladásos állapotok jelentősen növelik a vérrögképződés és így a tüdőembólia kockázatát.

A tüdőembólia tünetei

A tüdőembólia (pulmonális embólia) súlyossága attól függ, mekkora tüdőartéria záródik el: minél nagyobb ér érintett, annál kiterjedtebb terület marad hirtelen vérellátás nélkül. Ennek megfelelően a tünetek nagyon különbözőek lehetnek – az enyhe, alig észrevehető panaszoktól a hirtelen jelentkező, életveszélyes állapotig. Ha nagyobb ér záródik el, a tüdő jelentős része esik ki a keringésből, a tüdőembólia ekkor súlyos, akár halálos kimenetelű lehet. Kisebb, perifériás ér elzáródása esetén a panaszok enyhébbek lehetnek, sok beteg nem ismeri fel a figyelmeztető jeleket. A statisztikák szerint a tüdőembóliák mindössze egyharmadát diagnosztizálják időben.

A tüdőembólia leggyakoribb tünetei:

• erős, szúró jellegű mellkasi fájdalom, amely belégzésre vagy köhögésre fokozódik
• légszomj: nehézlégzés, szapora légzés, zihálás
• köhögés, gyakran véres köpet
• szapora szívverés (tachycardia)
• cianózis: a bőr kékes elszíneződése oxigénhiány miatt
• lábdagadás, ha a hátterében mélyvénás trombózis áll
• verejtékezés, hidegrázás, halálfélelem
• szédülés, ájulás

A tüdőembólia tünetei sokszor nem „drámaiak”: idősebb vagy krónikus betegségben szenvedő betegeknél gyakori az enyhe, terhelésre fokozódó légszomj, mellkasi diszkomfort, vagy pusztán szapora pulzus.

A tüdőembólia típusai

Nagy (főtörzsi) tüdőembólia

A főtörzs artéria elzáródása esetén a tünetek hirtelen, nagyon hevesen kezdődnek. A tüdő kettős keringéssel rendelkezik, ezért a szövetelhalással járó tüdőinfarktus ritkább, mint sejtenénk. Ha azonban mindkét főtörzs ága egyszerre záródik el, az azonnali halálhoz vezethet. A nagyérembólia katasztrofális állapot, gyanúja esetén a beteget mentővel sürgősen kórházba kell szállítani. Főtörzsi vagy masszív embólia esetén életmentő lehet a trombolízis vagy katéteres vérrögeltávolítás, ezért a gyors diagnózis kulcsfontosságú.

Közepes átmérőjű ér elzáródása

Ebben az esetben a tünetek kevésbé súlyosak, lassabban alakulnak ki:

• helyi, szúró mellkasi fájdalom
• nehézlégzés
• köhögés, véres köpet
• gyengeség, fáradtság
• hőemelkedés vagy láz (akár napokkal később is)

Középsúlyos (szubmasszív) tüdőembólia veszélye, hogy vérnyomásesés nélkül is súlyos jobb szívfél terhelést okozhat, ezért EKG és troponin/BNP vizsgálat is fontos.

Kiserek elzáródása – mikroembolizáció

Ha apróbb érágak záródnak el, mikroembolizációról beszélünk. Ez akár ismétlődően is előfordulhat, több kisebb ér érintettségével.

A tünetek nem jellegzetesek:

• bizonytalan, hosszan tartó tompa mellkasi fájdalom
• heves szívdobogásérzés
• fulladásos panaszok
• száraz köhögés
• szédüléses epizódok
• ismeretlen eredetű láz (később jelentkezhet)

A legújabb szakirodalom hangsúlyozza, hogy a mikroembolizáció gyakran „néma”, és sokszor csak terheléses nehézlégzés vagy a teljesítőképesség csökkenése utal rá, ezért gyanú esetén alacsony ingerküszöb mellett kell képalkotó vizsgálatot végezni (CT angiográfia).

Más, de szintén életveszélyes betegségekkel is összetéveszthető

A tüdőembólia tünetei nagyon hasonlíthatnak a szívinfarktus tüneteire: hirtelen jelentkező, megmagyarázhatatlan eredetű légszomj, mellkasi fájdalom és véres-nyálkás köpet. Emellett előfordulhat zihálás, lábduzzanat, fokozott izzadás, szapora pulzus és ájulás is. Megfigyelések szerint a tüdőembólia okozta mellkasi fájdalom gyakran inkább szúró, légvételre fokozódó jellegű, míg a szívinfarktus fájdalma nyomó, összepréselő, kisugárzó lehet – de a két kórkép tünetei jelentősen átfedhetnek, ezért laikus nem tudja biztosan megkülönböztetni őket.

A tüdőembóliához hasonló panaszokat okozhat az éles, szúró jellegű, kifejezetten belégzésre rosszabbodó fájdalommal járó légmell (pneumothorax) is. Légmell esetén levegő kerül a mellhártya lemezei közé, ami a tüdő részleges vagy teljes összeesését okozhatja. A friss ajánlások hangsúlyozzák, hogy a pneumothorax és a tüdőembólia egyaránt okozhat hirtelen fellépő nehézlégzést, ezért a sürgősségi differenciáldiagnosztika (EKG, mellkasröntgen, vérgázanalízis, D-dimer-teszt, CT-angiográfia) kulcsfontosságú.

Akár tüdőembólia, akár szívinfarktus, akár légmell áll a tünetek hátterében, a hirtelen fellépő mellkasi fájdalom, nehézlégzés vagy ájulás mindig sürgősségi állapot. Minél előbb mentőt kell hívni (112), mert ezek a kórképek életveszélyesek és azonnali orvosi ellátást igényelnek. A korai felismerés és a gyors diagnosztika életet menthet.

A tüdőembólia okai

A tüdőembólia leggyakoribb oka az, hogy a vénás rendszerben kialakult vérrög (thrombus) leszakad, és a vérárammal a tüdőbe jutva embolust képez. Ez az embolus a tüdőartéria valamelyik ágában akad el, és hirtelen érelzáródást okoz. A tüdőembóliák döntő többsége mélyvénás trombózis talaján alakul ki; a két kórkép együttesen a vénás tromboembóliás betegség (VTE) része. Újabb adatok szerint a tünetmentes vagy fel nem ismert MVT a tüdőembóliák akár 50%-ának hátterében áll, ezért minden tüdőembóliás beteg esetén indokolt az alsó végtag ultrahangvizsgálata.

A vérrög mellett ritkábban más anyagok is okozhatnak embóliát:

• zsírembólia – nagy csontok (pl. combcsont) törésekor a velőüregből kiszabaduló zsírcseppek okozzák,
• légembólia – levegő kerül a vénás rendszerbe, például orvosi beavatkozás vagy sérülés következtében,
• szöveti vagy tumoros embolus – daganatsejtek, ritkábban idegen szövetdarabok elzárhatják az ereket,
• szeptikus embolus – súlyos bakteriális fertőzések (pl. endocarditis) során fertőzött rögök jutnak a tüdőbe.

Klinikai megfigyelések szerint a COVID–19 fertőzés is jelentősen növeli a vérrögképződés kockázatát, mivel a vírus gyulladásos és alvadási zavarokat okoz – emiatt tüdőembólia akár fiatal, korábban egészséges betegeknél is előfordulhat. Emellett a daganatos betegek fokozott trombózishajlama összefügg a tumorsejtek által termelt prokoaguláns anyagokkal és bizonyos onkológiai kezelésekkel (kemoterápia, immunterápia).

A mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kapcsolata

A tüdőembólia szorosan összefügg a mélyvénás trombózissal (MVT): a két állapot együtt alkotja a vénás tromboembóliás betegséget (VTE). A trombózis leggyakrabban az alsó végtagokban – a lábszár vagy a comb mélyvénáiban – alakul ki, ritkábban a kismedence vagy a hasi szervek vénáiban. Bár az MVT és a tüdőembólia összefügg, a trombózis súlyossága és a kialakuló embólia veszélyessége nem mindig jár kéz a kézben.

• Mélyvénás trombózist követően tüdőembólia jelentkezhet azonnal, néhány órán belül, de akár napokkal vagy hetekkel később is.
• Enyhe vagy tünetmentes trombózisból is kialakulhat súlyos tüdőembólia, mert az embólia súlyosságát az dönti el, melyik tüdőartéria záródik el, nem pedig az, hogy mekkora tüneteket okozott a lábban a trombózis.

Az alsó végtagi trombózisok akár 50%-a tünetmentes (“silent DVT”), ezért a tüdőembóliák jelentős része előzmény nélkül, váratlanul jelenik meg.
A kismedencei vénás trombózis különösen nagy kockázatú, mert a rögök könnyebben jutnak el a tüdőbe. A felismerést tovább nehezíti, hogy sok beteg nem kap időben megfelelő kezelést, mivel nem is sejti, hogy trombózisa volt. Ezért fontos a trombózis gyanújának korai felismerése és a mielőbbi orvosi vizsgálat.

A mélyvénás trombózis jellegzetes tünetei:

• álláskor és járáskor fokozódó lábfájdalom
• a boka, vádli vagy comb duzzanata (ödéma)
• meleg, pirosas vagy lilás bőr az érintett oldalon.

A tüdőembólia kockázati tényezői

A tüdőembólia kialakulásának kockázata szorosan összefügg mindazzal, ami fokozza a vérrögképződés (trombózis) esélyét, ideértve a vér fokozott alvadékonyságát, a vénás keringés lassulását (pangását) vagy az érfal sérülését. Ezek együtt a Virchow-triász elemei.

Különösen veszélyeztetettek azok, akiknél a mélyvénás trombózis kialakulásának kockázata magas.

Kiemelten érintettek:

• akiknek korábban már volt trombózisuk,
• akik a közelmúltban nagyobb műtéten estek át,
• akik tartósan mozdulatlanul fekszenek (kórházi kezelés, gipszrögzítés, bénulás),
• akik daganatos betegségben szenvednek,
• akik női hormont tartalmazó fogamzásgátló vagy hormonpótló készítményt szednek,
• akik dohányoznak,
• akiknek családjában előfordult trombózis vagy tüdőembólia.

Új klinikai ajánlások kiemelik:

• Az elhízás és különösen a metabolikus szindróma jelentősen növeli a tüdőembólia kockázatát, még fiatalabb életkorban is.
• A COVID–19 fertőzés és az azt követő 4–8 hét szintén fokozott trombóziskockázattal jár, még enyhe lefolyású betegség esetén is.
• Hosszú repülőút vagy autóút, ahol órákig tartó mozdulatlanság áll fenn, önálló rizikófaktornak számít.
• Vénás katéterek (centrális kanül, port-a-cath, pacemaker-elektróda) irritálhatják az érfalat, és emiatt nagyobb az embóliaveszély.
• Gyulladásos betegségek (pl. Crohn-betegség, colitis ulcerosa, rheumatoid arthritis, SLE) szintén jelentősen növelik a trombózis és így a tüdőembólia kockázatát.
• Terhesség és a gyermekágyi időszak kiemelten magas rizikót jelent a megváltozott hormonális és keringési viszonyok miatt.

Angol nyelvű videó a tüdőembóliáról - A videó a képre kattintva tekinthető meg

Ez is érdekelheti Hogyan előzze meg a mélyvénás trombózist?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Lajtos Melinda, tüdőgyógyász
Aktualizálta: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus