A szív - Kardio CT képe

Az agy vizsgálatára az egyik legalkalmasabb eljárás a computertomographiás (CT-)vizsgálat. Sok esetben a CT-vizsgálat önmagában nem ad megfelelően értékelhető képet, hanem kontrasztanyag alkalmazására van szükség.

A szédüléses betegségek kivizsgálásához - leszámítva egy-egy nagyon egyértelmű esetet - hozzátartozik valamilyen, a koponyát belülről ábrázoló képalkotó vizsgálat elvégzése. Ez vagy koponya-MRI, vagy koponya-CT-vizsgálatot jelent. A kettő között a különbség kissé leegyszerűsítve az, hogy az MRI a lágy részeket ábrázolja jobban, míg a CT a csontos struktúrákat. 

Az úgynevezett cardiomyopathiák a szívizom betegségei közé sorolhatók. A szívizomzat szerkezetileg és funkciójában károsodik, oka lehet örökletes, de kialakulhat valamilyen külső tényező, alkohol, méreg, fertőzés, koszorúér-betegség következtében is.

A szívben levő billentyűk a szelepekhez hasonlóan működnek - egy irányba terelik a vért, bezáródva megakadályozzák annak visszafelé áramlását.

Az EKG-vizsgálat során a szív elektromos feszültségváltozását regisztrálják. A vizsgálat nem igényel nagyobb előkészületet és nem terheli meg a szervezetet, nem fájdalmas, ugyanakkor nagyban hozzájárul a szívinfarktus és szívritmuszavarok diagnosztizálásához.

A szívnagyobbodás diagnózissal a páciens gyakran a mellkasi röntgenfelvétel leletét olvasva találkozik először. A mellkasröntgen vizsgálata során a szív árnyéka látható két dimenzióban, ez azonban nem alkalmas a szívnagyság pontos megállapítására.

A röntgensugárzás bármilyen formáját gondosan ellenőrizni kell, illetve úgy szabályozni, hogy a beteg a legkisebb kockázattal járó expozíciónak legyen kitéve. Annak ellenére, hogy az orvosok rendkívül óvatosak, mikor a beteg sugárzásnak való kitettségéről van szó, fontos szem előtt tartani, valójában mennyire alacsony a kockázat, különösen, ha a sugárzás más formáival hasonlítjuk össze.

A szívünket érintő panaszokkal érdemes időben cselekednünk. Lássuk, mely esetekben jobb orvosi segítséget, véleményt kérni.