A mélyvénás trombózis diagnózisa és kezelése
aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus frissítve:
A mélyvénás trombózis kezelésének elsődleges célja a vérrög növekedésének és leszakadásának megakadályozása, annak feloldódásának elérése, a későbbiekben pedig a trombus ismételt kialakulásának megelőzése. A terápiára gyógyszerek, műtéti megoldások és gyógyászati segédeszközök is rendelkezésre állnak.
A téma cikkei |
| 4/1 A mélyvénás trombózis tünetei és okai 4/2 A mélyvénás trombózis diagnózisa és kezelése 4/3 Hogyan előzze meg a mélyvénás trombózist? 4/4 Élet a mélyvénás trombózis után |
Milyen vizsgálatok lehetnek szükségesek a diagnózishoz?
A mélyvénás trombózis diagnózisának felállításához orvosa több kérdést fog feltenni a tüneteket illetően. Mindemellett meg fogja vizsgálni, hogy van-e bárhol duzzanat, illetve nyomásérzékenység, illetve elszíneződött-e a bőr. Attól függően, hogy mekkora Önnél a trombózis kialakulásának kockázata, orvosa az alábbi vizsgálatokat javasolhatja:
- Color Doppler-ultrahangvizsgálat: A visszaverődő ultrahangsugarak a color doppler (színkódolva jelzik az áramlást) vizsgálat során megbízható információt adnak az adott terület ereinek állapotáról, tágulatáról, átjárhatóságáról, illetve az áramlás sebességéről, a vérrög kiterjedéséről.
- CT- vagy MR-vizsgálat: Mind a komputertomográfiás (CT), mind a mágneses rezonancia (MR) vizsgálat segítségével kép alkotható a vénákról és kimutatható az estleges vérrög. Néha a trombózist mellékesen találják meg, miközben a vizsgálatot valami más okból kifolyólag végzik el. Ha a tüdőerekbe kerülő vérrög kimutatása a cél – embólia keresése –, első körben kontrasztanyagos mellkas-CT-vizsgálatot kérnek.
- Vérvizsgálat: Általában súlyos mélyvénatrombózis esetén megemelkedik a vérben egy anyag – a D-dimer – szintje. A D-dimer a vérrögről leszakadó kis molekula, ezért magasabb szintje utalhat a vérrög jelenlétére. A D-dimer szintje azonban más betegségekben, állapotokban is megemelkedhet, tehát emelkedett szintje nem feltétlenül jelenti azt, hogy Önnek mélyvénás trombózisa van. Mivel szintje magas terhességben, gyulladás, fertőzés, krónikus betegség stb. esetén is, önmagában – főleg saját szakállra – nézegetett D-dimer-érték csak bonyodalmat okoz.
- Venográfia: A vizsgálat során egy érfestéket (kontrasztanyagot) fecskendeznek a boka vagy a lábfej egyik nagy vénájába. Ezt követően röntgenvizsgálattal képeket készítenek a láb, illetve a boka területéről. A kontrasztanyag szépen kirajzolja a felvételeken az ereket. Ezt egyre kevésbé használják, ugyanis most már kevésbé komoly beavatkozással járó vizsgálatok is rendelkezésre állnak.
A mélyvénás trombózis kezelése
A mélyvénás trombózis kezelésének elsődleges célja, hogy megakadályozzák azt, hogy a vérrög egyre nagyobb és nagyobb legyen, ezáltal megelőzve, hogy a vérrögről a tüdőembóliát létrehozható darabkák szakadjanak le. Az elsődleges kezelést követően a későbbiekben a fő cél, hogy megelőzzék a mélyvénatrombózis ismételt kialakulását. A kezelésben az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:
Véralvadásgátlók
A mélyvénatrombózis kezelésére használt gyógyszerek közé tartoznak a különböző antikoagulánsok, amiket néha vérhígítónak vagy véralvadásgátlónak is neveznek. Ezek csökkentik a vér alvadásképességét. A véralvadásgátló gyógyszereknek több típusa ismert. Azt, hogy az adott páciens melyiket kapja, szakorvos hivatott eldönteni, két szervezetet összehasonlítani nem érdemes. A választott kezelés függ a kórtörténettől, a társuló betegségektől, a szedett gyógyszerektől, életkortól, de akár általános állapottól is.
Hagyományosan injekciós és szájon át szedhető kezelés ismert:
- Injekciós formában a heparinkészítmények alkalmazhatóak. A heparinnak két főbb formája kapható, az egyik a kis molekulasúlyú heparin, a másik a nem frakcionált heparin.
Nem frakcionált heparint (vénásan adva) kivételes, életveszélyes állapotban, trombolízis céllal csak intenzív multiparaméteres monitorozás mellett alkalmazhat a szakember.
A gyakoribb a kis molekulasúlyú frakcionált heparin szubcutan, vagyis bőr alá adható változatának alkalmazása. Korábban trombózis esetén mindig ezzel kezdődött a kezelés, és lehetőség szerint tablettára történő váltás és beállítás volt kívánatos. Mára az újabb típusú gyógyszerek akár a legelső pillanattól adhatóak.
- A szájon át szedhető tablettáknak két fő típusa ismert:
- A klasszikus alvadásgátló gyógyszerek a warfarin és acenokumarol. Ezeket előkezeléssel, kis molekulasúlyú heparin (LMWH) adásával szabad csak bevezetni. Beállítást követően is kötelező havonta laborellenőrzés, mivel a megfelelő terápiás tartományt más gyógyszerek, de akár ételek is befolyásolják. Illetve bármilyen beavatkozás (műtét, de akár foghúzás) esetén ki kell őket hagyni. Terhesség alatt nem adhatóak. Manapság igyekszik kezelőorvosa modernebb készítményt választani, de bizonyos esetekben (pl. mechanikai műbillentyűs beteg) van létjogosultsága ezeknek a gyógyszereknek is.
- Az új típusú alvadásgátlók (NOAC) előnye, hogy egyből adhatóak, nem szükséges labor ellenőrzése. Ugyanakkor beavatkozás esetén szintén kihagyást igényelnek. Terhesség esetén és bizonyos állapotokban nem adhatóak.
| Szoros ellenőrzés szükséges! |
| A heparin és a warfarin, illetve az acenokumarol használatát nagyon szorosan ellenőrizni kell, mivel alkalmazásukkal súlyos mellékhatások, többek között vérzés alakulhat ki. Másfelől ha a dózis túl alacsony, akkor további vérrögök kialakulásának nő meg a kockázata. Ezen hatásoknak a monitorozására időről-időre vérvizsgálatra van szükség. |
Filterek, szűrő
Alkalmazása ritka, főleg meg nem oldódó esetekben (pl. daganatos alapbetegség, és hasűri nagyvéna ismételt vérrögképződése).
Gumiharisnya (kompressziós harisnya)
A kompressziós harisnyának inkább kiegészítő vagy megelőző szerepe van, tágult vénák vagy sérült vénabillenytűk esetén megelőzhető enyhébb esetekben a vénában kialakuló trombózis (pl. hosszú út során, terhesség alatt), de önmagában nem nyújt természetesen teljes védelmet. Trombózis után segít abban, hogy ne alakuljon ki posttrombotikus szindróma, vagyis vénás elégtelenség.
| Nem vagyok biztos benne, hogy elég a térdig érő zokni - Hogyan kérdezzem erről az orvosomat? – Az orvos válaszol |
| A kérdésem az lenne, hogy a mai nap voltam az orvosomnál, és azt a jó hírt kaptam tőle, hogy már nem kell hordjam a combig érő harisnyát, elég a kompressziós térdzoknit hordjam, ami azért bizonytalanított el, mert eddig azzal indokolták a combig érőt, hogy a hajlatban van a trombózis (amit ultrahanggal újra megvizsgálnak majd januárban) és ha az véletlenül megindul, akkor a tüdőben áll meg, de így, hogy most már elég a térdig érő is, így az ott pont nincs leszorítva, hiszen előtte (alatta) ér véget a zokni. Csak attól félek, hogy mi van, ha a doki nem tudja, hogy ott találták meg, mert eddig a belgyógyászatos orvos figyelt rám, de már az angiológián kezelnek. Ön szerint merjem megkérdezni telefonon tőle? Az orvos válasza |
Szövődmények trombózis esetén
A mélyvénás trombózis legsúlyosabb, legveszélyesebb szövődménye a tüdőembólia. A tüdőembólia akkor alakul ki, ha a tüdő egyik artériáját egy a szervezet más területéről, elsősorban az alsó végtagokból leszakadó és sodródó vérrög (trombus) elzárja. A tüdőembólia halálos kimenetelű lehet. Nagyon fontos, hogy ismerje és felismerje a tüneteket, így azonnal mentőt tud hívni a tünetek megjelenése esetén.
Másik, gyakori szövődmény a mélyvénatrombózis kialakulását követően kialakuló poszttrombotikus szindróma. Ez a szindróma több tünet együttese: a lábak duzzadtak, fájdalmasak és a bőr elszíneződik. Ezt a szindrómát a vénák károsodása hozza létre. A poszttrombotikus szindróma akár néhány évvel a mélyvénatrombózis kialakulása után alakul ki.
Tovább Hogyan előzze meg a mélyvénás trombózist?
Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus
