CT-angiográfia

Hogyan történik a CT-angiográfia? Mit mutat ki a vizsgálat? Hogyan kell rá felkészülni? Mire kell figyelni utána? Van-e, akinél nem végezhető el? Cikkünkben a CT-angiográfiával kapcsolatos tudnivalókat gyűjtöttük össze.

A CT-angiográfiák kiegészíthetnek egy általános vizsgálatot, de önálló, célzott vizsgálatok is lehetnek. Ilyenkor a látótérbe került szervekre nézve nem tekinthetők teljes értékűnek.

A CT-angiográfiával kapcsolatos tudnivalók alapvetően ugyanazok, mint a nem erekre célzott CT-vizsgálatok esetében, így itt csak a legfontosabbakra térünk ki. A CT-vizsgálatokról ide kattintva olvashat részletesebben.

Hogyan zajlik a CT-angiográfia vizsgálat?

A beteg a kikérdezés, felvilágosítás és a vizsgálatba való írásos beleegyezése után a CT-asztalra fekszik. A vizsgált testtájékról minden fémes anyagot (ruha, ékszer) le kell venni. Általában még ezt megelőzően a kar vénájába behelyezik a kontrasztanyag beadására szolgáló kanült. A CT-asszisztensek (radiográfusok, operátorok) a testtájéknak megfelelően megtervezik a vizsgálatot. A jódtartalmú kontrasztanyagot egy adagoló berendezés, az injektor fecskendezi a vénába. Ahhoz, hogy a megfelelő időpontban történjen a felvételezés, a kontrasztanyag megjelenését követik, monitorozzák a kívánt érszakaszon. A megfelelő időpontban elindítják a CT-berendezést, és gyorsan elkészül a sorozatfelvétel. A modern, sokdetektoros berendezések néhány másodperc alatt egy nagy régiót is leképeznek (akár a hasat és az egész alsó végtagot együtt, vagy a teljes törzset). A kontrasztanyag beadása közben a páciens melegségérzést tapasztalhat. Bármilyen más panasz esetén azonnal jelezze azt a személyzetnek.

A vizsgálat után a páciens felkelhet, de kb. 20 percig a vizsgálóhelyiség közelében kell maradnia, hogy az esetleges kontrasztanyag-szövődményeket időben észlelhessék és az ellen beavatkozhassanak. Ha nem jelentkezik semmilyen panasz vagy tünet, a kanült eltávolítják és a páciens távozhat.

A vizsgálat felvételeit számítógép rögzíti, amiből 3 dimenziós megjelenítésű képeket is készítenek a pontosabb diagnózis és szemléletesebb ábrázolás érdekében. Ezt követően a radiológus megírja a leletet.

A CT-angiográfia típusai és indikációi

1. Artériás vizsgálatok

Mikor alkalmazzák?

A CT-angiográfiát a test bármely részén futó artériák megjelenítésére alkalmazzák, így a fej-nyak területén a két arteria carotis és vertebralis (nyaki főverőér és gerinc-artéria), valamint a kulcscsont alatti artériák; a mellkas és has területén a hasi főverőér (aorta) és ágai – pl. veseartériák, gyomor-bél rendszer verőerei –, a tüdőartériák („pulmonalis CT-angiográfia”), valamint a végtagok (gyakrabban az alsó, ritkábban a felső végtag) artériás rendszerét ábrázolják. Speciális alkalmazása a szív koszorúereinek a kontrasztanyagos vizsgálata, a CT-koronarográfia.

Kép: Nyaki és koponya-CT-angiográfia. A 3 dimenziós rekonstrukció a csontok, lágyrészek számítógépes leválasztása után csak az artériákat ábrázolja.

Mit mutat ki?

Az artériás CT-angiográfia leggyakrabban szűkületek, elzáródások vagy éppen kóros tágulatok (aneurizmák) kimutatására készül, de érfejlődési rendellenességek is megállapíthatók általa. A szűkületek oka (meszes vagy lágy plakk) is vizsgálható és szoftverek segítségével a szűkület százalékos mértéke is kiszámítható, ami érsebészeti szempontból fontos adat. Fontos területe az életveszélyes állapotot jelentő, főverőéren, azaz aortán fellépő érbelhártya-szakadás (dissectio) kimutatása is. Speciális alkalmazása a CT-koronarográfia. A vénákban vagy a szívben keletkezett trombusok leszakadásából származó tüdőembóliát az erre célzott, pulmonális (tüdő-)CT-angiográfiával mutatják ki.

2. Vénás CT-angiográfia, vagyis CT-venográfia

Mikor alkalmazzák? Mit mutat ki?

Az indirekt (alkar vénákba adott kontrasztanyagos) CT-venográfia leginkább a koponyaűri vénák vizsgálatára szolgál, de a törzs nagy vénái, a hasi vénák (pl. májkapu véna, lépvéna) vizsgálata is fontos terület, illetve korlátozott értékkel a végtagok vénái is vizsgálhatók.

A kimutatandó eltérések leginkább a vérrögképződés (trombózis) és annak követése, továbbá fejlődési rendellenességek feltérképezése.

Direkt, azaz szúrásos, perifériás CT-venográfiát nagyon ritkán alkalmaznak. Ilyenkor a láb (azaz „lábfej”) vagy kézhát, alkar vénáiba adott kontrasztanyaggal készülhetnek a felvételek.

Hogyan kell felkészülni a CT-angiográfiára?

A felkészülés nem különbözik a kontrasztanyagos CT-vizsgálathoz szükséges előkészületektől, amiről korábbi cikkünben már írtunk.

A CT-kontrasztanyag beadásának a feltétele a jó veseműködés (a szérum kreatinin, illetve eGFR értékek megfelelősége, amitől csak súlyos, életveszélyes állapot esetén lehet eltekinteni).

Bizonyos betegségek mellett is ellenjavallt (pl. kezeletlen pajzsmirigy-túlműködés, myasthenia gravis).

A cukorbetegség kezelésére adott metformin szedése esetén is vannak előírások.

A kontrasztanyag beadásához a páciensnek írásbeli beleegyezése is szükséges.

Kiknél nem végezhető el a CT-angiográfia vizsgálat?

A vesefunkciós értékek jelentős romlása esetén a vizsgálat csak igen indokolt esetben, leginkább életveszélyes állapotra utaló klinikum mellett, a kezelőorvos és radiológus egyetértése esetén végezhető el.

A jódos kontrasztanyag elleni ismert túlérzékenység (allergia) esetén a vizsgálat igen alapos mérlegelést igényel, másfajta kontrasztanyag és fokozott elővigyázatosság mellett is csak igen indokolt esetben jöhet szóba.

Terhesség esetén a sugárterhelés miatt maga a CT-vizsgálat is alapvetően ellenjavallt, kivéve az életveszélyes eseteket.

A CT-asztal teherbírásának korláta miatt extrém túlsúlyos betegek esetén a vizsgálat nem végezhető el (ez berendezésenként változó lehet).

Mire kell figyelni a vizsgálat után?

A vizsgálat után javasolt a kontrasztanyag kiürülését sok folyadék fogyasztásával gyorsítani. Esetleges késői allergiás reakciók (bőrkiütés, légzési panaszok, vérnyomásesés) fellépése esetén sürgősségi ellátás szükséges. A szervezetet ért sugárzás nem marad bent a testben, nem veszélyezteti a beteg környezetében lévőket. Szoptatós kismamáknak tanácsolhatják, hogy 24 órára függesszék fel a szoptatást (bár a csecsemőre nézve reális veszély nem áll fenn, az anyatejbe csak olyan kevés kontrasztanyag juthat csak át, amelynek nincs káros hatása.)

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Laki András, radiológus