Mit nevezünk mitrális prolapsusnak?

A mitrális prolapsus (rövidítve MVP) egy viszonylag gyakori, többnyire jóindulatú szívbillentyű-eltérés, amelyet sokan véletlenül, rutin szűrővizsgálat során ismernek meg. A legtöbb esetben nem igényel külön kezelést, de bizonyos formái komolyabb figyelmet és rendszeres kardiológiai ellenőrzést kívánnak. De mit is jelent pontosan a „prolapsus”, miért alakul ki, és mikor válhat veszélyessé?

A mitrális billentyű szerepe a szív működésében

A szív négy billentyűből áll – ezek egyirányú „szelepek”, amelyek biztosítják, hogy a vér mindig a megfelelő irányba áramoljon.

A mitrális (kéthegyű) billentyű a bal pitvar és a bal kamra között helyezkedik el. Amikor a kamra összehúzódik, a billentyűnek szorosan zárnia kell, hogy a vér ne áramolhasson vissza a pitvarba.

Ha azonban a billentyű vitorlái (lebenyei) a záródás pillanatában kicsit „visszahajlanak” a bal pitvar felé, ezt nevezzük mitrális prolapsusnak.
Ilyenkor a billentyű szövete kissé lazább, a vitorlák nagyobbak, a tartószalagok (ínhúrok) pedig megnyúlhatnak. Enyhébb esetben ez csupán anatómiai érdekesség, súlyosabb formájában azonban a billentyű már nem zár tökéletesen, és mitrális regurgitáció (visszaáramlás) alakulhat ki.

Mennyire gyakori a mitrális prolapsus?

A becslések szerint a felnőtt lakosság 2–3%-át érinti valamilyen fokban, tehát nem ritka jelenség.

A nőknél kissé gyakoribb, és sok esetben már fiatal felnőttkorban felfedezik – leggyakrabban egy rutinvizsgálat során készült echokardiográfiával (szívultrahanggal).

Az esetek többsége primer (veleszületett), azaz a billentyű szerkezete genetikailag hajlamosít a prolapsusra. Ritkábban másodlagosan alakul ki – például reumás láz, billentyűgyulladás, kötőszöveti betegségek (Marfan-, Ehlers–Danlos-szindróma), vagy ischaemiás szívkárosodás következtében.

Mi okozza a prolapsust?

A billentyű vitorláinak és tartószerkezetének fő alkotóeleme a kötőszövet. Ha ez a kötőszövet „túl laza” vagy megnyúlik, a vitorlák a szív összehúzódásakor túllendülnek a zárási síkon. Ennek hátterében több tényező is állhat:

• Genetikai hajlam (családi halmozódás gyakori)
• Kötőszöveti gyengeség, pl. Marfan-szindróma, Ehlers–Danlos-szindróma
• Szerzett eltérések – reumás láz, endocarditis, myocardiális infarktus utáni billentyűkárosodás
• Elektrolitzavarok, vegetatív diszfunkció – ezek fokozhatják a tüneteket, de nem az okai a prolapsusnak

Tünetek

A legtöbb embernél a mitrális prolapsus tünetmentes, és teljesen véletlenül derül ki egy rutin echokardiográfia során.

Amikor panaszokat okoz, azok többnyire nem súlyosak, de zavaróak lehetnek. Ilyenek például:

• Szívdobogásérzés, „kihagyások”, extraszisztolék
• Mellkasi szúrás, nyomásérzés (nem klasszikus angina!)
• Szédülés, fáradékonyság, gyengeség
• Szorongásérzet, pánikhoz hasonló epizódok
• Légszomj, főként terheléskor (ha már regurgitáció is van)

A panaszok hátterében gyakran vegetatív idegrendszeri érzékenység áll, nem pedig valódi szervi károsodás. Ezért is nevezik a régebbi szakirodalomban a mitrális prolapsust néha „szívneurózisnak” – bár ez félrevezető kifejezés.

Lehetséges szövődmények

A legtöbb eset ártalmatlan, de bizonyos esetekben a mitrális prolapsus komolyabb problémákhoz vezethet:

1. Mitrális regurgitáció – a vér visszaáramlik a pitvarba, ami hosszú távon a szív bal oldali üregeinek tágulatához és szívelégtelenséghez vezethet.
2. Endocarditis (szívbelhártya-gyulladás) – főként, ha a billentyű megvastagodott vagy degenerált.
3. Ritmuszavarok – kamrai extraszisztolék, ritkán kamrai tachycardia, főként súlyos prolapsus esetén.
4. Emboliás események – ritkák, de leírták főként akkor, ha kis thrombus vagy meszes felrakódás van a vitorlán.

Fontos azonban hangsúlyozni: a halálos kimenetel vagy súlyos szövődmény nagyon ritka.

Hogyan diagnosztizálható?

A diagnózis alapja a szívultrahang (echokardiográfia). Ezzel a vizsgálattal pontosan megítélhető, hogy a billentyűvitorlák mennyire hajlanak vissza a bal pitvarba, és van-e vérvisszaáramlás (regurgitáció).

A vizsgálat lépései:

• Fizikális vizsgálat: az orvos szívzörejt hallhat, főként egy jellegzetes „kattintás-szisztolés zörej” kombinációt.
• EKG: gyakran normális, de előfordulhat extraszisztolé, repolarizációs eltérés.
• Echokardiográfia: a kulcsdiagnosztika, amely pontos anatómiai képet ad.
• Holter-monitorozás: ha ritmuszavarra gyanakszunk.
• Mellkasröntgen: csak akkor, ha a szívüregek tágulata vagy tüdőpangás feltételezhető.

A mitrális prolapsus kezelése

A legtöbb betegnek nincs szüksége gyógyszeres kezelésre.
A terápia a panaszok, a regurgitáció foka és a ritmuszavarok jelenléte alapján egyénre szabott.

Enyhe, panaszmentes forma:

• Évente–kétévente kontroll echokardiográfia.
• Korlátlan fizikai aktivitás, ha nincs jelentős regurgitáció.
• Stresszkezelés, megfelelő alvás, kiegyensúlyozott életmód.

Tünetes forma, de súlyos billentyűhiba nélkül:

• Béta-blokkolók: csökkenthetik a szívdobogásérzést, extraszisztolékat.
• Magnézium és kálium pótlása: ha hiány gyanítható.
• Autonóm idegrendszer stabilizálása: relaxáció, rendszeres testmozgás.

Súlyos regurgitáció vagy billentyűkárosodás esetén:

• Rendszeres kardiológiai ellenőrzés, terheléses vizsgálatok.
• Amennyiben a bal kamra tágul, vagy szívelégtelenség tünetei jelennek meg, sebészi beavatkozás (billentyűplasztika vagy -csere) válhat szükségessé.
  A mai modern technikákkal a billentyűt gyakran javítani, nem pedig cserélni kell, ami jobb hosszú távú eredményt ad.

Megelőzés, életmód és mindennapi tudnivalók

• Fogászati beavatkozás: korábban javasoltak rutinszerű antibiotikum-profilaxist, ma ez csak akkor indokolt, ha súlyos billentyűhiba vagy korábbi endocarditis szerepel a kórelőzményben.
• Sport: enyhe prolapsus esetén bármilyen sport űzhető; súlyos regurgitáció esetén a versenysport nem ajánlott.
• Terhesség: a legtöbb nő gond nélkül kihordhatja a terhességet, de kontroll javasolt, ha regurgitáció is fennáll.
• Életmód: koffein és alkohol mértékletes fogyasztása, dohányzás kerülése, stresszcsökkentés.
• Rendszeres kardiológiai kontroll: 1–2 évente, vagy panasz esetén előbb.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Orvosi vizsgálat javasolt, ha az alábbi tünetek bármelyike jelentkezik:

• Gyakori, erős szívdobogásérzés vagy ritmuszavar
• Légszomj, fáradékonyság terheléskor
• Mellkasi fájdalom, különösen, ha terheléssel összefügg
• Szédülés, ájulásérzet
• Újonnan jelentkező szívzörej, vagy ismert MVP romló regurgitációval

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus