Diagnosztikai módszerek - EKG

Az EKG-vizsgálat során a szív elektromos feszültségváltozását regisztrálják. A vizsgálat nem igényel nagyobb előkészületet és nem terheli meg a szervezetet, nem fájdalmas, ugyanakkor nagyban hozzájárul a szívinfarktus és szívritmuszavarok diagnosztizálásához.

Az EKG elvének feltalálásáért Willem Einthoven, holland fizikus Nobel-díjat kapott. A módszer pontos kidolgozása nagyban segítette többek között a ritmuszavarok és a szívinfarktusok diagnosztizálását.

Néhány szó a fizikai alapokról. A szív elektromos ingerülete a szinuszcsomónak nevezett ingerületképző területről indul, mely a pitvar falában helyezkedik el, majd onnan jut át a kamrákba. Az elektromos aktivitás terjedésével a szívizomzat összehúzódik és az összehúzódás révén továbbítja a vért az érpályákba. A szívben keletkezett elektromos kisülést nevezzük depolarizációnak, míg az elektromos újratelődést repolarizációnak.

Ez a cikk is érdekelheti Mit mutat az EKG?

Az EKG-vizsgálat

A vizsgálat nem igényel nagyobb előkészületet és nem terheli meg a szervezetet, nem fájdalmas. A beteg felfekszik hanyatt a vizsgálóasztalra, majd meghatározott sorrendben felteszik rá az elektródákat. A felhelyezést színkód és számozás segíti. A négy végtagi és a hat mellkasi elektróda bőrrel történő érintkezésénél a bőrt vagy vízzel nedvesítik meg, vagy speciális géllel kenik be, hogy az elektromos aktivitás jobban elvezethetővé váljon. Összesen 12 elvezetésről készül regisztrátum, aminek a legalsó sora a modernebb készülékeknél úgynevezett ritmuscsík. Ez az elvezetés, mivel hosszabb ideig rögzít egy elvezetést, így segíti a pontosabb diagnózis felállítását. A vizsgálat alatt lehetőleg nyugodtan kell feküdni, nem szabad mozogni és beszélni. A regisztrátum elkészítése nem több mint néhány perc.

Az EKG értékelése

Az EKG-görbén megkülönböztetünk hullámokat és szakaszokat. Egy regisztrátum leírása alkalmával nyilatkozni kell a szívritmus frekvenciájáról. Megítélhetővé válik ennek lassú (bradycardia), illetve gyors (tachycardia) mivolta. Figyelni kell, hogy a ritmusos vagy nem ritmusos szívverésről van-e szó, illetve hogy a kezdeti ingerület a szinusz csomóból indul-e ki vagy máshonnan. Az elvezetések összehasonlításával megítélhető a szív tengelyének az állása. Az első hullámnak a neve, mely egy ciklusban látható, a P-hullám, ami a pitvarok depolarizációját prezentálja. Ezt követi a Q, R és S-hullám, mely egy komplexumot alkotva a kamrák depolarizációját mutatja. A két hullám között lévő időszakot PR-szakasznak hívjuk, melynek ideje 0,12-0,2 másodperc. Idejének megnyúlása a pitvar és a kamrák közötti átvezetési idő megnövekedésére utal. Az utolsó hullám neve T-hullám, ami a kamra repolarizációja. A kettő között lévő távolság az ST-szakasz, aminek a vízszinteshez történő elmozdulásáról kell nyilatkozni.

Napjainkban az EKG-vizsgálat rutin vizsgálóeljárássá vált, egyszerű kivitelezhetősége és nagy információtartalma miatt. Így szinte már minden háziorvosi rendelőben van EKG-készülék. A regisztrátum kiértékelésével az orvos értékes információhoz jut a zajló ritmuszavarokról, azoknak kiindulási helyéről. Emellett eltérések utalhatnak a szívizom oxigénhiányos állapotára és a szívinfarktus kialakulására, illetve pontos helyére.

Olvasson tovább! Az EKG és a terheléses EKG

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Németh Ágnes