Diagnosztikai módszerek - EKG vizsgálat

Az EKG-vizsgálat (elektrokardiográfia) során a szív elektromos feszültségváltozását, a szívritmust regisztrálják, így hozzájárul a szívinfarktus és szívritmuszavarok diagnosztizálásához. A vizsgálat nem igényel komolyabb előkészületet, a beteg számára nem jár fájdalommal, ezért az egyik legáltalánosabb kardiológiai vizsgálatnak számít.

Mire jó az EKG?

Az EKG vizsgálat képes nem csak a szívműködés apró rendellenességeinek a kimutatására, hanem a több elektródának köszönhetően azok keletkezési helyéről is informál. Az elektrokardiográfia elvének feltalálásáért Willem Einthoven holland fizikus Nobel-díjat kapott.

Napjainkban az EKG rutin vizsgálóeljárássá vált egyszerű kivitelezhetősége és nagy információtartalma miatt, így szinte már minden háziorvosi rendelőben van EKG-készülék.

A szív elektromos ingerülete a szinuszcsomónak nevezett ingerületképző területről indul, mely a pitvar falában helyezkedik el, majd onnan jut át a kamrákba. Az elektromos aktivitás terjedésével a szívizomzat összehúzódik és az összehúzódás révén továbbítja a vért az érpályákba. A szívben keletkezett elektromos kisülést nevezzük depolarizációnak, míg az elektromos újratelődést repolarizációnak. Ezek az elektromos jelek mérhetőek az EKG segítségével.

A nyugalmi EKG vizsgálat menete

Az EKG nem igényel nagyobb előkészületet és nem terheli meg a szervezetet, nem fájdalmas. A vizsgálat alatt lehetőleg nyugodtan kell feküdni, nem szabad mozogni és beszélni. Az EKG-görbe (regisztrátum) elkészítése néhány percnél nem vesz több időt igénybe.

A nyugalmi EKG vizsgálat során a beteg szabaddá tett mellkassal és végtagokkal felfekszik hanyatt a vizsgálóasztalra, majd meghatározott sorrendben felteszik rá az elektródákat. A felhelyezést színkód és számozás segíti. A négy végtagi és a hat mellkasi elektróda bőrrel történő érintkezésénél a bőrt vagy vízzel nedvesítik meg, vagy speciális géllel kenik be, hogy az elektromos aktivitás jobban elvezethetővé váljon.

Összesen 12 elvezetésről készül regisztrátum, aminek a legalsó sora a modernebb készülékeknél úgynevezett ritmuscsík. Ez az elvezetés, mivel hosszabb ideig rögzít egy elvezetést, segíti a pontosabb diagnózis felállítását.

Nyugalmi EKG vizsgálat

Az EKG értékelése

Az EKG-regisztrátum kiértékelésével az orvos értékes információhoz jut a zajló ritmuszavarokról, azoknak kiindulási helyéről. Emellett eltérések utalhatnak a szívizom oxigénhiányos állapotára és a szívinfarktus kialakulására, illetve pontos helyére.

Egy regisztrátum leírása során a vizsgáló orvos figyeli az egyes hullámokat és szakaszokat, külön-külön, illetve összehasonlító módon is. Megítélhetővé válik a szívritmus frekvenciája, ennek lassú (bradycardia), illetve gyors (tachycardia) mivolta. Vizsgálandó, hogy a ritmusos vagy nem ritmusos szívverésről van-e szó, illetve hogy a kezdeti ingerület a szinusz csomóból indul-e ki vagy máshonnan. Az elvezetések összehasonlításával megítélhető a szív tengelyének az állása.

Az első hullámnak a neve a P-hullám, ami a pitvarok depolarizációját (elektromos kisülését) ábrázolja. Ezt követi a Q, R és S-hullám, mely egy komplexumot alkotva a kamrák depolarizációját mutatja. A két hullám között lévő időszak a PR-szakasz, amelynek ideje normális esetben 0,12-0,2 másodperc. Idejének megnyúlása a pitvar és a kamrák közötti átvezetési idő megnövekedésére utal. Az utolsó hullám neve T-hullám, ami a kamra repolarizációja (elektomos feltöltődése). A kettő között lévő távolság az ST-szakasz, aminek a vízszinteshez történő elmozdulása jelzésértékű.

Speciális EKG-vizsgálatok

A nyugalmi EKG elsősorban az épp zajló szív- és érrendszeri panasz hátteréről nyújt részletes információt, így panaszmentes időszakokban nem képes egyes kardiológiai problémák kimutatására. Orvosa ezért betegség gyanúja esetén más vizsgálatokat (pl. szívultrahang) is kérhet.

Ha a koszorúér-betegség lehetősége felmerül, akkor fizikai aktivitás mellett végzett, úgynevezett terheléses EKG-vizsgálat készítése javasolt, amelynek során valamilyen fizikai aktivitás mellett készül az EKG.

Az alkalmanként jelentkező ritmuszavarok kimutatására hosszabb ideig tartó EKG-monitorozás szükséges. Az úgynevezett Holter-vizsgálat egy (legalább) 24 órás vizsgálat, amelynek során a betegnek alvás közben is viselnie kell egy kisebb készüléket és néhány elektródát.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Németh Ágnes