FSH (A folliculusstimuláló hormon)
A folliculusstimuláló hormon az agyban található agyalapi mirigyben (hipofízis) termelődik. Az FSH és a szintén itt termelődő luteinizáló hormon (LH) együttesen vesz részt a női ciklus szabályozásában. A két hormont együttesen gonadotropinoknak nevezzük.
Az FSH és LH termelődésének szabályozása egy magasabb agyi szabályozó központ (hipotalamusz) és az általa termelt GnRH hormon, valamint a petefészek hormontermelése által valósul meg. Az FSH mindkét nemben jelen van és az ivarsejtek érési folyamatáért felelős. Férfiakban serkentőleg hat a spermiumok érési folyamatára és segíti az férfi nemi hormonokat megkötő fehérjék termelését (androgén-kötő fehérjék).
Nőkben a petefészek hormon kiválasztását az FSH és LH együttesen szabályozza. A női ciklusban három nagy szakaszt különítünk el: follikuláris fázis, ovuláció, luteális fázis.
Az ún. follikuláris fázis során több fejlődésnek indult tüszőből választódik ki és érik meg egyetlen (nagyon ritkán több), amelyet domináns tüszőnek nevezünk, valamint felkészül a méhnyálkahártya (endometrium) az esetleg megtermékenyült petesejt beágyazódására.
Az FSH a tüsző (follikulus) érését és a petefészek hormon elválasztását serkenti (ösztrogén, inhibin). A petefészekben fokozódó hormontermelés visszahat az agyalapi mirigy FSH és LH elválasztására, aminek következtében csökkeni fog a szekréciójuk.
A ciklus közepén a domináns tüszőben igen nagy mennyiségben termelődik az ösztrogén, aminek következtében megnő az agyalapi mirigy LH elválasztása és ennek hatására általában a 14. ciklusnapon bekövetkezik az ovuláció, azaz megtörténik a petesejt kilökődése.
Ezt követi a luteális fázis, amelyben a petesejt kilökődésének helyén kialakul a sárgatest, ami a ciklus második felében progeszteront választ ki. Ennek serkentésében az FSH, szintén fontos szerepet tölt be.
Normál tartomány:
Férfiakban: 1.5 – 12 IU/L – férfiakban a serdülőkor után az FSH viszonylag állandó szintet mutat
Nőkben az FSH szintje ciklusfüggő:
korai follikuláris fázisban: 2.5 – 12 IU/L
follikuláris fázisban: 3.5 – 14 IU/L
ovuláció szakaszában: 4.5 – 25 IU/L
luteális fázisban: 1.7 – 8 IU/L
Nőkben a változó kort követően (posztmenopauza), mikor a petefészkek működése megszűnik, szintje megnő: 26 – 135 IU/L
Csecsemőkben a születés után az FHS értéke emelkedést mutat, majd lecsökken.
Gyermekekben, lányokban és fiúkban egyaránt alacsony tartományban van: 0.1 – 10 IU/L
Mit jelent, ha emelkedett az FSH-szint?
Leggyakrabban meddőségi kivizsgálás részeként kérik a hormonszint meghatározását. Férfiakban az alacsony spermiumszám okának felderítéséhez szokták vizsgálni. Nőkben leginkább a menstruációs ciklus 2-4. napján nézik az FSH szintjét.
A meddőségi kivizsgáláson kívül szabálytalan női ciklus okának kivizsgálása során, az agyalapi mirigy betegségeinek felderítésében, valamint ha felmerül a petefészkek vagy herék kóros elváltozása.
Nőkben emelkedett FSH-szinttel találkozhatunk:
- menopauzában
- policisztás ovárium szindrómában
- a petefészkek (ovariumok) fejlődési rendellenessége esetén
- a petefészkek külső tényező pl. kemoterápia, sugárterápia hatására bekövetkezett károsodása vagy bizonyos gyógyszerek szedése miatt
- az ovariumok daganatos megbetegedése következtében
- a mellékvesét érintő ún. kongenitális adrenális hiperpláziaban
- a mellékvesék és a pajzsmirigy együttes megbetegedése: Schmidt-szindrómában
Alacsony FSH-szint nőkben összefügghet fogamzásgátló tabletta szedésével, agyalapi mirigy vagy hipotalamusz működési zavarának következménye lehet nőkben és férfiakban egyaránt.
Férfiakban az FSH-szint emelkedésének okai
- a herék fejlődési rendellenessége
- a heréket károsító baleset
- a kemoterápiás vagy sugárterápiás kezelés a hereszövet károsítása következtében
- a here rosszindulatú daganatos megbetegedése.
Gyermekek esetében a serdülőkor előtt mért magas FSH-értékek korai pubertást jeleznek, mely kialakulhat jóindulatú elváltozások következtében, de komolyabb betegség is állhat a háttérben, mindenképpen kivizsgálást igénylő folyamat.
Ha a pubertás elhúzódik, alacsony FSH-értékek mellett, ennek oka a táplálkozási betegségektől, a hormonális zavarokon és genetikai rendellenességeken keresztül, egészen a daganatos betegségekig terjedhet.
(WEBBeteg - Dr. Borsi-Lieber Katalin)
