Monocita
A monociták a fehérvérsejtek egy csoportját alkotják, annak 4-6 százalékát képezik.
A csontvelőben képződő sejtes elemek, melyek a megfelelő érettségi szintet elérve a véráramba jutnak, ahol 25-30 órát keringenek, majd a szövetekbe (legnagyobb számban: máj, lép, tüdő) távoznak és ún. makrofágokként takarító (fagocitáló) szerepet látnak el.
A fehérvérsejtek többi fajtájával együtt feladataik közé tartozik a szervezetbe jutott kórokozók, idegen anyagok megsemmisítése, a daganatsejtek elpusztítása, melyeket az ún. sejthez kötött immunválasz keretein belül látnak el. Jellegzetességük, hogy állábakkal borított felszínük van.
Normál tartomány:
A monocitaszám meghatározása vénás vérből történik. A feltüntetett laborvizsgálati eredmények között a monocitaértéket %-osan és egyéb mértékegységben egyaránt feltüntetik.
- 3.4 - 9 %
- 0.16 - 0.88 G/L
A monocitaszám emelkedésének okai:
- A monociták értékének emelkedésével leggyakrabban vírusok vagy baktériumok által okozott fertőzésekben (infekció) találkozhatunk, általában a fertőzés végét vagy krónikus fertőzést jelez: TBC, szívbelhártya-gyulladás (endokarditisz), mononucleosis infekcióza, Sarcoidosis, Langerhans-sejtes granulomatózis
- Szisztémás, az egész szervezetet érintő autoimmun betegségek
- Daganatos megbetegedésekben is észlelhetünk a normális tartománynál magasabb értékeket.
- Ritkábban zsíranyagcsere-zavart okozó örökletesek betegségekben: Gaucher-kór, Niemann-Pick betegség. Ezen tárolási betegségekre jellemző, hogy a makrofágokban felhalmozódó szövettörmelék károsítja a működésüket.
Monocitopénia, azaz alacsony monocitaszám okai:
- Monocitopéniát okoznak a csontvelőt érintő megbetegedések
- Daganatellenes kezelés részeként alkalmazott kemoterápiás szerek
- Szisztémás autoimmun betegségek
- Hosszabb távon alkalmazott kortikoszteroid terápia
- Egyes baktériumok vérbe jutó toxinjai
(WEBBeteg - Borsi-Lieber Katalin)
