Monocita

A monociták a fehérvérsejtek egy csoportját alkotják, annak 4-6 százalékát képezik.

A csontvelőben képződő sejtes elemek, melyek a megfelelő érettségi szintet elérve a véráramba jutnak, ahol 25-30 órát keringenek, majd a szövetekbe (legnagyobb számban: máj, lép, tüdő) távoznak és ún. makrofágokként takarító (fagocitáló) szerepet látnak el.

A fehérvérsejtek többi fajtájával együtt feladataik közé tartozik a szervezetbe jutott kórokozók, idegen anyagok megsemmisítése, a daganatsejtek elpusztítása, melyeket az ún. sejthez kötött immunválasz keretein belül látnak el. Jellegzetességük, hogy állábakkal borított felszínük van.

Normál tartomány:

A monocitaszám meghatározása vénás vérből történik. A feltüntetett laborvizsgálati eredmények között a monocitaértéket %-osan és egyéb mértékegységben egyaránt feltüntetik.

• 3.4 - 9 %
• 0.16 - 0.88 G/L

A monocitaszám emelkedésének okai:

• A monociták értékének emelkedésével leggyakrabban vírusok vagy baktériumok által okozott fertőzésekben (infekció) találkozhatunk, általában a fertőzés végét vagy krónikus fertőzést jelez: TBC, szívbelhártya-gyulladás (endokarditisz), mononucleosis infekcióza, Sarcoidosis, Langerhans-sejtes granulomatózis
• Szisztémás, az egész szervezetet érintő autoimmun betegségek
• Daganatos megbetegedésekben is észlelhetünk a normális tartománynál magasabb értékeket.
• Ritkábban zsíranyagcsere-zavart okozó örökletesek betegségekben: Gaucher-kór, Niemann-Pick betegség. Ezen tárolási betegségekre jellemző, hogy a makrofágokban felhalmozódó szövettörmelék károsítja a működésüket.

Monocitopénia, azaz alacsony monocitaszám okai:

• Monocitopéniát okoznak a csontvelőt érintő megbetegedések
• Daganatellenes kezelés részeként alkalmazott kemoterápiás szerek
• Szisztémás autoimmun betegségek
• Hosszabb távon alkalmazott kortikoszteroid terápia
• Egyes baktériumok vérbe jutó toxinjai

(WEBBeteg - Borsi-Lieber Katalin)