Férfiak téma

A prosztata daganatos megbetegedése sokszor egyáltalán nem okoz panaszokat, vagy nehezen különböztethető meg annak jóindulatú megnagyobbodásától. Vegyen részt a szűrővizsgálatokon, hogy időben felismerjék a bajt, vagy - a legtöbb esetben - hogy megnyugtassa magát!

Élete első felében valószínűleg észre sem vette, hogy van prosztatája. A dióméretű nemi szerv a hólyag alatt helyezkedik el, és a petesejt megtermékenyítésére készülő spermiumokat védő folyadékot termel. Az egészséges prosztata anélkül működik, hogy felhívná magára a figyelmet. Az életkor előrehaladtával azonban a dolgok megváltoznak.

Az életkor előrehaladtával a prosztata nagyobbodása természetes folyamat, ám előrehaladottabb állapotban szövődményeket is okozhat. A statisztikák szerint a 40 éves korosztály mintegy 20 százalékánál, míg a 80 év felettiek 90 százalékánál merül fel a prosztatanagyobbodás problémája. Mit kell tudni róla? Melyek a leggyakrabban felmerülő kérdések?

A tesztoszteron az a kulcsfontosságú hormon, ami meghatározza a férfiak termékenységét, az izomszaporulatot, a testtömeg eloszlását és a másodlagos férfi nemi jelleget is.

Miért nem fordulnak orvoshoz a férfiak, ha betegek vagy ha prevencióról van szó?

A prosztata (dülmirigy) jóindulatú megnagyobbodása a férfiakat sújtó egyik leggyakoribb kórkép. Tekintve, hogy a kellemetlen panaszokkal járó jelenség egy bizonyos életkor felett majdhogynem mindenkinél megjelenik valamilyen formában, helyesebb betegség helyett állapotnak titulálni.

A BPH (benignus prosztata hiperplázia vagy más néven jóindulatú prosztatamegnagyobbodás) jellemzően a 40 évesnél idősebb férfiak körében fordul elő. Az érintettek aránya a kor előrehaladtával nő (a 60 év fölötti férfiak akár felét is érintheti).

A férfiak maguk is sokat tehetnek annak érdekében, hogy megőrizzék prosztatájuk egészségét. Mire figyeljen? Mit tehet egészsége megőrzése érdekében?

Összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a herevisszér-tágulattal (varicocele) kapcsolatban.

Mi okozhat azoospermiát? Mik a rizikófaktorok? Milyen jelek utalnak rá? Miből veheti észre a páciens, hogy nála fennáll ez az állapot? Milyen vizsgálatokkal mutatható ki? Milyen következményei lehetnek? Hogyan lehet kezelni?