A prosztatarák tünetei
frissítve:
A prosztata daganatos megbetegedése sokszor egyáltalán nem okoz panaszokat, vagy nehezen különböztethető meg annak jóindulatú megnagyobbodásától. Vegyen részt a szűrővizsgálatokon, hogy időben felismerjék a bajt, vagy - a legtöbb esetben - hogy megnyugtassa magát!
| A prosztatarák téma cikkei |
| 6/1 Mi a prosztatarák? 6/2 Prosztatarák - Kik a veszélyeztetettek? 6/3 A prosztatarák tünetei 6/4 A prosztatarák diagnózisa 6/5 A prosztatarák kezelése 6/6 A prosztatarák megelőzése |
A prosztatarák sok esetben lappangó (látens) formában van jelen. Gyakran a beteg életében nem is ismerik fel, hiszen tüneteket nem okoz, így csak a halál utáni vizsgálatok alapján derülhet rá fény.
Az úgynevezett kezdeti (incidentális) prosztatarákot egyéb ok, legtöbbször jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (BPH - benignus prostata hiperplasia) miatt végzett szövettani vizsgálat során ismerik fel. A tüneteket még ebben az esetben sem maga a daganat okozza, hanem a másik alapbetegség.
Amennyiben a prosztata központi (a húgycsövet körülfogó) zónájából indul ki a daganat, a tünetek már a kezdeti szakaszban észlelhetők, és hasonlóak a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás tüneteihez, mivel a daganat a vizelet elfolyását akadályozza. A külső zónából való kiindulás sokszor csak az áttétek tüneteinek megjelenése után derül ki. Sajnos leggyakrabban innen indul ki a daganat, ám a szűrővizsgálatokkal szerencsére ezek is idejében felismerhetők.
| Fontos mihamarabb orvoshoz fordulni! |
| A vizelési nehézségek hátterében gyakran nem daganat, hanem prosztatatúltengés áll, de mindenképpen orvoshoz kell fordulni, mivel a gyógyulás, illetve a szövődmények megelőzése miatt az is kezelendő állapot. Sok esetben a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás miatt végzett vizsgálatok derítenek fényt a prosztatarákra, még igen korai stádiumban, így a kezelés időben elkezdődhet, a gyógyulás feltételei sokkal jobbak. |
A prosztatarákra jellemző tünetek
Az esetek egy részében csak a daganat által a prosztata táján okozott panaszok viszik el az orvoshoz a beteget. Ebben az esetben beszélnek az orvosok manifeszt prosztatarákról.
Ezek a panaszok sokszor csak bizonytalan, nehezen meghatározható tünetek: gyakori vizelési inger, vizelés közben tapasztalható kellemetlen érzés. Néha szexuális zavarok, vagy pedig a sperma minőségének változása, esetleg véres színezete miatt fordul a beteg orvosához.
Nagyobb daganatok esetén már jellegzetesebbek, feltűnőbbek a tünetek, amelyek elsősorban a nehezített vizelésben nyilvánulhatnak meg. Éjszakai gyakori vizeletürítés lép fel, a vizelet nehezen indul, lassabban és gyengébb sugárban ürül, a vizelés végén csepegés tapasztalható.
A betegnek rendszerint olyan érzése van, mintha nem tudná hólyagját teljesen kiüríteni - és ez valóban így is van! A vizelet a hólyagban pangani kezd, amely felülfertőződéshez, a panaszok erősödéséhez, fájdalmas, égő, véres vizeletürítéshez vezethet. A fertőzés gyakran lázzal jár, nagyon súlyos esetben akár vesegyulladás, veseelégtelenség is kialakulhat. Amennyiben a daganat a prosztatát körülvevő szervekre is ráterjedt, állandó, tompa gáttáji és ágyéki fájdalom léphet fel.
Az ábrán: Prosztatrák
Ha csak az áttétek tűnnek fel
Számos esetben a daganat jelenlétére csak távoli áttétek okozta tünetek hívják fel a figyelmet (okkult daganat), ugyanis maga a daganat nem okoz tüneteket akkor sem, ha már nagyra nőtt.
A prosztatarák a nyirokutakon keresztül a környező nyirokcsomókba terjed, így a nyirokkeringés megzavarása miatt az alsó végtag duzzanata, dagadása utalhat az eredeti okra. A vér útján a daganat gyakran képez áttéteket a csontokba, elsősorban a gerinccsigolyákba is. Ilyenkor a betegségre deréktáji és hátfájdalom, a csigolyák összeroppanása hívhatja fel a figyelmet. A csontáttétek megjelenhetnek a csípőben és a combcsontban is, ezek fájdalmát, merevségét okozva.
Előrehaladott esetben a daganatos betegségekre általánosan jellemző tünetek dominálnak: fogyás, étvágytalanság, émelygés, hányinger, hányás, gyengeség, sápadtság. Ne várja meg a komolyabb tünetek kialakulását, időben forduljon orvosához!
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
