Gyógyszerek által okozott vesekárosodás

Egyes gyógyszerek - különböző mechanizmusokon keresztül - a vese bármelyik részének elváltozását eredményezhetik, ami csökkent veseműködéssel, és ebből fakadóan számos következménnyel járhat, többek közt például károsodást szenvedhet egyes anyagok vizelettel való kiválasztása, magas vérnyomás, súlyos esetben pedig akár krónikus veseelégtelenség is kialakulhat.

Cikkünkben a leggyakrabban vesekárosodást okozó gyógyszerhatóanyagokról írunk, a teljesség igénye nélkül.

Gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók

A nemszteroid gyulladáscsökkentők és a paracetamol tartós szedése okozhat vesekárosodást, bár utóbbinak inkább májkárosító hatása közismert. Mivel ezek a hatóanyagok receptköteles gyógyszerek mellett vény nélkül kapható fájdalom- és gyulladáscsökkentő készítmények összetevői is, elképzelhető, hogy különböző panaszainkra gyakran alkalmazzuk őket, ezzel megterhelve májunkat és vesénket egyaránt.

Ma már jól ismert mellékhatás a fájdalomcsillapítók tartós, éveken keresztüli szedése miatt fellépő maradandó vesekárosodás. Károsító hatásukat elősegíti az egyidejű szívelégtelenség, együttszedésük vérnyomáscsökkentőkkel és vizelethajtókkal, továbbá fokozott a kockázat időskor, érelmeszesedés és már fennálló vesebetegség esetén is.

Vérnyomáscsökkentők, vízhajtók

Magas vérnyomás, szívelégtelenség miatt kezelt (vízhajtót vagy egyéb típusú vérnyomáscsökkentőt szedő) betegeknél előfordulhat a veseműködés romlása.

Érdemes megemlíteni az ACE-gátló típúsú vérnyomáscsökkentőket (például kaptopril, enalapril, lizinopril, perindopril, ramipril), melyek általánosságban véve vesevédő hatásúak, mivel csökkentik a vesékben a nyomást, egyes esetekben, például NSAID-okkal együtt alkalmazva vagy már fennálló vesekárosodás esetén azonban megfigyelték a szérum kreatinin és karbamid szintjének növekedését, amely romló veseműködésre utal. Bár a legtöbb ACE-gátlót szedő beteg semmiféle mellékhatást nem tapasztal, mindenképp érdemes erre odafigyelni.

Egy másik megemlítendő hatóanyag a furoszemid nevű vízhajtó, mely a vizelet kiválasztásának erőteljes fokozása révén fokozhatja a vesekárosító gyógyszerek vesére kifejtett káros hatásait.

Antibiotikumok vesekárosító hatása

Az antibiotikumok alkalmazása minden esetben gondos odafigyelést és az orvosi utasítások követését igényli, és semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk esetleges vesekárosító hatásukról sem. Az aminoglikozid típusú antibiotikumok (pl. gentamicin, amikacin) például csak szigorú kontroll mellett alkalmazhatóak, mivel tartós szedésük akár visszafordíthatatlan vesekárosodást is okozhat, sőt toxikus hatással lehetnek más szervekre is: egyes esetekben halláscsökkenés, süketség is kialakulhat. (Ez a mellékhatás külsőlegesen alkalmazott készítményeknél nem lép fel.)

A glikopeptid (vankomicin), illetve a tetraciklin típusú antibiotikumok is vesekárosító hatásúak lehetnek, illetve ronthatják az előzőleg már fennálló vesekárosodást (ami a szérum kreatinin- és karbamidszint emelkedésében nyilvánul meg). Fontos megemlíteni, hogy bár a tetraciklin típusú doxiciklin általában nincs káros hatással a vesékre, mivel kiürülése a szervezetből más utakon történik, szedése ritkán veseártalommal – akut (hirtelen fellépő), reverzibilis veseelégtelenséggel és anuriával (vizeletürítés csökkenése, vagy teljes megszűnése) – járhat, különösen régóta fennálló súlyos veseelégtelenség esetén.

Beszámoltak a ciprofloxacin (fluorokinolon csoport) vagy magas amoxicillin dózisok alkalmazása esetén crystalluriáról (kristályok képződése a vizeletben). Éppen ezért ezen készítmények alkalmazásánál fontos a megfelelő hidratáltsági állapot fenntartása, mert az amoxicillin okozta crystalluria néhány ritka esetben veseelégtelenséghez is vezethet.

Vírusellenes szerek és a vesekárosodás

Az aciklovir hatóanyagtartalmú gyógyszerek intravénásan, vagy nagy adag szájon át történő alkalmazása esetén (pl. örvsömör kezelésében) figyelni kell a megfelelő hidratáltság fenntartására az esetleges vesekárosító hatás elkerülése érdekében. Időskorban nagyobb a vesekárosodás valószínűsége, ezért meg kell fontolni az adagolás csökkentését ebben a betegcsoportban. A vesekárosító hatás a kezelés felfüggesztése után általában visszafordítható.

A HIV vírusa ellen ható atazanavir kristályképződés révén krónikus vesebetegséget okozhat olyan betegeknél is, akiknél a kezelés elején még normális volt a vesefunkció. Egyes betegeknél vesekövesség léphet fel, néhány esetben ez akut veseelégtelenséggel vagy a vese csökkent működésével járhat.

Daganatellenes gyógyszerek és a vese

A daganatok kezelésére használt szerek többsége vesekárosító, azonban ez a hatás csökkenthető a terápia során. Erre található alább néhány példa:

• A ciszplatin vesekárosító hatásának csökkentésére kezeléskor úgynevezett forszírozott diurézist alkalmaznak, amely történhet izotóniás sóoldattal, a gyógyszer beadása előtt és után, vagy D-mannitol oldat alkalmazásával.
• Metotrexát alkalmazásakor a veseműködést vesefunkciós vizsgálatokkal és vizeletvizsgálattal kell ellenőrizni, mert a kezelés csak lúgos pH-jú vizeletnél kezdhető el. Ha a szérum kreatininszintje emelkedett, a dózist csökkenteni kell.
• Ciklofoszfamid alkalmazásakor a megfelelő hidratálással és a vesevédő meszna hatóanyag alkalmazásával csökkentik a vesekárosító hatást. Fontos, hogy a beteg rendszeres időközönként ürítse ki hólyagját, ezzel csökkenthető a vizeletelvezető rendszer toxikus károsodása.

További gyógyszercsoportok

A meszalazin egy gyulladásos bélbetegség kezelésére alkalmazott gyógyszer. A kezelés során a veseműködésben kialakult zavarok a meszalazin toxikus hatása miatt alakulnak ki.

A szulfaszalazin – amit reumatoid artritisben és gyulladásos bélbetegségben alkalmaznak – crystalluriát és vesekőképződést okozhat, ezért a kezelés alatt a megfelelő folyadékbevitelről gondoskodni kell.

A ciklosporin A egy immunszupresszáns vegyület, szervátültetéskor, súlyos psoriasisban és reumatoid arthritisben alkalmazzák. Kezelés alatt a szérum kreatinin- és karbamidszint növekedése jelentkezhet, ami a vese károsodását jelzi. Ezek a változások dózisfüggőek, és kezdetben visszafordíthatóak, az adag csökkentésére általában kedvezően reagálnak. Hosszan tartó kezelés (pl. transzplantáció) során a betegek egy részénél a vese visszafordíthatatlan, strukturális átalakulása történik meg.

A röntgen kontrasztanyagok szintén akut vesekárosodást okozhatnak. Egyrészt károsíthatják a vesesejteket, másrészt a károsodó sejtekből felszabaduló szabadgyökök hatására elhúzódó érösszehúzódás lehet a következmény.

Mit tehetünk a vesekárosodás ellen?

A vesekárosító hatás megelőzésének lehetőségei között szerepel, hogy sok folyadékot kell fogyasztani, hogy az folyamatosan átmossa a veséket. A kezelőorvos esetleg más gyógyszerrel is elősegítheti a vizelettermelés növekedését, ami szintén a vese átöblítése miatt fontos. Ne hanyagoljuk el, hogy amint ingert érzünk, ürítsük ki a hólyagunkat, így csökkentjük a vesére nehezedő nyomást.

Ilyen esetekben nem kell attól tartani, hogy a túl sok ivással túlterheljük a vesét, nincs szükség a vese érdekében a kímélésre, a kevés folyadék fogyasztására. Ellenkezőleg, az a jó, ha sokat iszunk! A legalkalmasabbak erre a célra a természetes ásványvizek, ahelyett, hogy cukros üdítőket vagy ivóleveket fogyasztanánk.

A gyógyszerezéssel felmerülő konkrét panaszainkat, problémáinkat mindig beszéljük meg kezelőorvosunkkal. Gyógyszereink alkalmazásán csak orvosi utasításra változtassunk, hiszen lehet, hogy a gyógyszer alkalmazásával járó előnyök messze felülmúlják az átmeneti vesefunkció-romlással járó kockázatokat. Ennek megítélése a kezelőorvos feladata.

Ez is érdekelheti A vese betegségére utaló jelek

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész
Aktualizálta: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész