Veseelégtelenség téma

Az amiloidózis olyan betegségcsoport, amelybe tartozó betegségekben a szervezetben kóros fehérjék termelődnek (amiloid), ezek a fehérjeszálak (fibrillumok) a különböző szövetekben és szervekben lerakódhatnak, és felszaporodhatnak, majd károsítják a szervek és szövetek normális működését, súlyos egészségügyi problémákat és életveszélyes szervi károsodásokat okozva.

A veseelégtelenség heveny (akut) és idült (krónikus) formákban alakulhat ki. Akut veseelégtelenség leginkább súlyos betegségek vagy állapotok miatt alakul ki, ez a kiváltó ok megszűnésével rendeződhet, ellenkező esetben tartós veseelégtelenséghez vezet.

A kreatinin az izomanyagcsere végterméke: az izmokban megtalálható kreatin nevű fehérjetermészetű anyag bomlási terméke, amely a vesén keresztül távozik a szervezetből. A kreatinin vérszintje a veseműködés jelzője, segítségével ellenőrizhető a vese szűrletképző működése.

Már a középkorban felismerték, hogy a vizelet tulajdonságai összefüggenek bizonyos betegségekkel vagy tünetekkel. A vizeletet átlátszó üvegbe töltötték és úgy nézték, hogy tartalmaz-e valamilyen szemcsét, üledéket.

A hiperfoszfatémia (hyperphosphataemia) a vér megemelkedett foszfátszintjét jelenti. Normál esetben a vérplazma foszfátkoncentrációja 0.9-1.4 mmol/l között van. Amennyiben az érték a normál tartomány felső határa fölé esik, akkor beszélhetünk hiperfoszfatémiáról.

Művesekezeléssel a vesefunkciók pótlását végzik, így távolítva el a szervezetből a toxikus anyagokat, helyreállítva a folyadék-, sav-bázis és elektrolitegyensúlyt. Ugyanakkor nem pótolja a vese hormonális (endokrin) funkcióit, a salakanyagok eltávolítása sem teljes, ezért van szükség diétára és speciális gyógyszerek szedésére.

A policisztás vesebetegség a vese ritka, öröklődő megbetegedése. Kezdetben a tünetek nem specifikusak: hasi vagy deréktáji fájdalom tapasztalható.

A szervezet só-, víz- és sav-bázis egyensúlyának fenntartásában, illetve a mérgező anyagok eltávolításában létfontosságú vesék működése sok kórfolyamat miatt károsodhat. Ha a vesék működése kritikus szintre csökken, akkor az orvostudománynak kell beavatkoznia a páciens életének megmentése érdekében.