Krónikus veseelégtelenség

Krónikus veseelégtelenségnek (krónikus/idült vesebetegségnek) nevezzük a vesefunkció visszafordíthatatlan károsodását, amelynek következtében a vese által normálisan kiválasztott salakanyagok felhalmozódnak a vérben, több szerv tartós károsodását okozva.

Veseelégtelenség esetén a vesefunkció beszűkülése a szervezetben lévő folyadék egy részének visszatartásához vezet. A vesének a kalcium kiválasztásában, a D-vitamin képzésében, valamint a vérképzésben betöltött funkciója is károsodik. A legsúlyosabb problémát azonban az okozza, hogy a vese nem tudja ellátni szűrőfunkcióját, a kiválasztandó mérgező anyagok a vérben maradnak (urémia) és károsító hatást fejtenek ki.

A krónikus veseelégtelenség tünetei

A krónikus veseelégtelenség kezdete tünetmentes is lehet. Később, a betegség előrehaladásával és a vesefunkció romlásával egyre több tünet jelentkezik.

A veseelégtelenség tüneteinek egy része a vérben visszamaradt salakanyagok következménye.

• Általános panasz a fáradékonyság, a gyengeség, a fejfájás, a nehézlégzés, az étvágytalanság, a fogyás, a hányinger, hányás.
• Jellegzetes a kellemetlen szájszag (foetor ex ore).
• A gyomor nyálkahártya gyulladása, súlyos esetben fekélye is kialakulhat. A nyálkahártya kifekélyesedése miatt az alvadási rendszer károsodásával vérzéses szövődmények is jelentkezhetnek.
• A hasnyálmirigy működése csökken.
• Gyakori a magas koleszterin- és trigliceridszint.
• A betegek pajzsmirigy alulműködésre hajlamosak (hypothyreosis), míg a mellékpajzsmirigy általában túlműködik (hyperparathyreosis).
• A krónikus veleelégtlenségre jellemző anyagcsere és hormonális változás az inzulinrezisztencia kialakulása, a növekedési visszamaradás, az impotencia, vagy a terméketlenség.

A folyadék visszatartásának következménye a vizenyősödés (ödema), mely főként a bokákon, lábszárakon, valamint az arcon jelenik meg, de érintheti a légzőrendszert is, pangásos tüdőt alakitva ki. A vizelet mennyisége a veseelégtelenség szakaszától függően kezdetben normális, később több (polyuria), a harmadik szakaszban kevesebb (oliguria), majd a vizelet teljesen hiányozhat (anuria).

Mivel a vese fontos szerepet tölt be a szervezet kémhatásának szabályozásában, a krónikus veseelégtelenséget gyakran kíséri sav-bázis zavar.

A kalcium kiválasztás zavara, valamint a D-vitamin képződés csökkenése együttesen vezetnek a csontképzés zavarához, csontritkulást okozva.

A vese működés zavara következtében vérszegénység (anaemia) is kialakul, mivel csökken a vese által termelt vérképzést segítő anyag (erythropoetin) képződése.

A krónikus veseelégtelenség kialakulásának okai

A krónikus veseelégtelenség kialakulásához leggyakrabban vezető állapotok az alábbiak.

• Cukorbetegség (diabétesz)
• Magasvérnyomás-betegség (hipertónia)
• Krónikus vesegyulladások, amelyek érinthetik a vizeletkiválasztó szervecskéket, a vese szövetközti állományát (krónikus interstitialis nephritis), és a vesemedencét egyaránt. Kialakulásához a húgyutakban lévő különböző szűkületek vezetnek. Ezek a vizelet kiválasztást akadályozzák, ezzel vizeletpangáshoz és krónikus gyulladás fenntartásához vezetnek.
• A policisztás vesebetegség.

A betegség stádiumai

A krónikus veseelégtelenséget 4 stádiumba szokás osztani. Az egyes stádiumokban eltérőek a laboratóriumi leletek (elsősorban a kreatininszint), a tünetek és természetesen a terápia is változó.

Az I. stádiumban az úgynevezett teljes kompenzáció szakaszában a szérum kreatitin szintje kisebb, mint 120 umol/l. A páciens általában tünetmentes, esetleg enyhe fáradékonyság, levertség észlelhető.

A II. stádiumban (kompenzált retentio) a szérum kreatinin szint 130-800 umol/l, ekkor már vérszegénység (anaemia) is észlelhető. Csökkent teljesítőképesség, hányinger, vizenyősödés, magas vérnyomás, kezdődő csontritkulás észlelhető.

A III. stádiumban (dekompenzált retentio) a szérum kreatinin szintje 800-1200 umol/l, fokozódó vérszegénység, ionzavarok (magas káliumszint), a vér fokozódó savasodása észlelhetők. A beteg terhelhetősége minimális. A vérnyomás tovább emelkedik, fokozódik a vizenyősödés, a szívelégtelenség, a tüdővizenyő mértéke. Hányinger, idegbántalom (polyneuritis), szívburokgyulladás (pericarditis) és mellhártyagyulladás (pleuritis), valamint szívritmuszavarok (arrhytmia) is megfigyelhetők.

A IV. stádium a terminális (végstádiumú) veseelégtelenség, a húgyvérűség (uraemia) szakasza. A szérum kreatinin szintje 1200 umol/l feletti. Az eddig észlelt tünetek kiteljesedését észlelhetjük, több szerv is károsodhat. Feltétlenül rendszeres vesepótló kezelésre (dialízis) van szükség.

Diagnózis, szükséges vizsgálatok

A krónikus veseelégtelenség kialakulását leginkább a szérum urea és kreatinin szintjének emelkedése kíséri, ezek mellett szükséges a szérum ionok (nátrium, kálium, kalcium), a vérkép és a vizelet rendszeres ellenőrzése.

A krónikus veseelégtelenség diagnózisának felállításakor azonnal el kell kezdeni a vese elégtelen működéséhez vezető ok keresését és kezelését. Az időben felfedezett eltérés kezelése megállíthatja a krónikus veseelégtelenség előrehaladását. A cukorbetegek és a magasvérnyomás-betegek esetében a veseelégtelenség kialakulásakor általában már ismert a kiváltó ok, náluk ilyenkor az alapbetegség még körültekintőbb kezelése a cél.

A hasi ultrahang vizsgálat fényt deríthet zsugorodott vesékre, policisztás veseelváltozásra, valamint a vizeletelvezető rendszert érintő elváltozásokra is. Vérvizsgálattal, illetve a vese szövetéből történő mintavétellel a vese gyulladásos folyamataira, illetve az azt kiváltó okokra következtethetnek.

Kezelés krónikus veseelégtelenség esetén

A krónikus veseelégtelenség kezelésében az első három stádiumban megfelelő diétával, illetve gyógyszeres kezeléssel megakadályozható, vagy lényegesen lassítható a veseműködés további romlása.

• A vérnyomáscsökkentő szerek közül az ún. ACE-gátlók vagy az ARB-k (angiotenzinreceptor-blokkolók) részesítendők előnyben, mivel ezek lassítják leginkább a betegség előrehaladását.
• Vízhajtókat abból a megfontolásból adnak, hogy a vizeletképzés fokozásával serkenthető a salakanyagok kiválasztása.
• A koleszterin szint csökkentésére bármelyik sztatin típusú gyógyszer alkalmas, ez mérsékli a GFR szint csökkenését is.
• Amennyiben D-vitamin hiány van, annak pótlása szintén szükséges.
• A vérképzés serkentése erythropoetin injekcióval érhető el, előrehaladott esetben pedig vérátömlesztéssel (transzfúzió).

Végsádiumú vesebetegség esetén: művesekezelés (dialízis) és transzplantáció

A IV. stádiumban a művesekezelés elindítása elengedhetetlen. A dialízis olyan külső beavatkozás, mely a hiányzó vesefunkciót pótolja. Három formája van: haemodialízis, haemofiltráció és hashártyán keresztüli (peritonealis) dialízis.

A haemodialízis és a haemofiltráció lényegileg hasonló eljárások. A testből (leggyakrabban az alkar egyik vénájából) a vért egy speciális készülékbe vezetik, mely kiszűri a vérplazmából a salakanyagokat, így helyettesítve a veseműködést. Az ilyen módon megtisztított vért juttatják vissza a páciens érpályájába. A vesepótló kezelés egyszeri időtartama 4-8 óra, és a krónikus veseelégtelen betegekben általában hetente három alkalommal végzik. A művesekezelésre hosszú távon rászorulók esetén a dialízis megkönnyítése érdekében gyakran egy úgynevezett "Cimino-shunt"-öt (egy alkari verőér és gyűjtőér összekapcsolása) készítenek.

A hashártyán keresztüli dialízis esetén tulajdonképpen a hashártyával igyekeznek a veséket helyettesíttetni. Az általános folyamat során a hasfalon keresztül bevezetett és rögzített katéteren keresztül megfelelő mennyiségű és összetételű folyadékot juttatnak a hasüregbe, várnak 2-3 órát, majd a folyadékot lebocsátják. Ezt a folyamatot napi 4-5 alkalommal ismétlik.

A végstádiumú veseelégtelenség legjobb életminőséget nyújtó megoldása a veseátültetés.

Részletesen Mit kell tudni a végstádiumú vesebetegségről?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dobi Gyöngyi, belgyógyász
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász