A vízhajtók működése

Vízhajtó gyógyszerekre akkor lehet szükség, ha egyik kiválasztó szervünk, a vese már nem tudja biztosítani a szervezet megfelelő működéséhez szükséges víz- és ionháztartást. Ez több betegség esetén is előfordulhat.

A vese elsődleges feladata a szervezet számára már nem fontos ionok, a víz és egyéb káros bomlástermékek eltávolítása a szervezetből. Mindkét vese kb. egymillió szűrőegységet, más néven nefront tartalmaz. Amennyiben a vese nem tudja kellő mértékben ellátni feladatát, vízhajtó gyógyszerek, vagy más néven diuretikumok szedésére lehet szükség.

A vízhajtók helye a betegségek terápiájában

A vízhajtókat pangásos szívelégtelenségben, egyes vesebetegségekben, a magas vérnyomás kezelésére és az ödéma csökkentésére adják.

A magas vérnyomás kezelésében a vizelethajtókat ritkán önmagukban is alkalmazzák, vagy külön gyógyszerként más készítményekkel kombinációban. A legelőnyösebb forma, ha a vízhajtót egy gyógyszeren belül kombinálják vérnyomáscsökkentőkkel, a napi egyszeri szedés lehetővé teszi, hogy a páciens ne felejtse el bevenni gyógyszerét.

A különböző típusú vízhajtó gyógyszerek hatásmechanizmusa többféle, a gyűjtőcsatornák (nefronok) más-más helyén és mechanizmussal növelik a nátrium- és a kloridionok ürítését, és ezzel a víz kiválasztását. Ez vezet a vérnyomás csökkentéséhez. Egyes szakaszon káliumion is ürül natrium helyett, ennek komoly következményei lehetnek, ha figyelmen kívül hagyjuk.

Ugyanez igaz a többi ion ürítésére és visszaszívására is, az egyes vízhajtók esetén más-más helyen, és más mechanizmussal történik.

A vese működése és a vízhajtók

A vese folyamatosan tisztítja a vért, naponta 180 liter vizet és benne oldott anyagot választ ki. Ez a szűrlet azután tovább halad a vesében lévő kis csatornákon (nefronokon), amelyeken keresztül a víz és az oldott anyagok nagy része visszaszívódik, és végül csak napi 1,5-2 liter vizelet képződik. Mindkét vese központi gyűjtőmedencéjéből (vesemedencéből) egy-egy húgyvezeték (uréter) vezeti a vizeletet a húgyhólyagba, onnan pedig a külvilágba.

A vízhajtók fokozzák a vesék által termelt vizelet mennyiségét, ezért eleinte gyakrabban, és több vizeletet ürít a beteg. Bár a vízhajtó gyógyszerek hatásához hozzá lehet szokni, a hatás nem múlik el, melynek oka a vízhajtó vegyületek hatására kialakuló másodlagos értágulás.

A vízhajtók főbb típusai

Nagyhatású vízhajtók - Súlyos szívelégtelenségben, magas vérnyomásban, tüdőödémás betegeknél alkalmazzák. Jellemzőjük a gyors, rövid idő alatt történő, nagy mennyiségű vizelethajtás. Részletesen lásd: Nagyhatású vízhajtók

Mérsékelt hatású vízhajtók (hydrochlorothiazid és indapamide) - Leginkább vérnyomáscsökkentő gyógyszer mellé adják, kombinációban, hogy tovább segítse a vérnyomás csökkentését. Az indapamide vizelethajtó hatása gyengébb, mint a hydrochlorothiazide-é.Részletesen lásd: Mérsékelt hatású vízhajtók

Káliummegtartó vízhajtók - A káliummegtartó vízhajtók vérnyomáscsökkentő hatása gyengébb, mint más vízhajtóké, viszont nem okoznak kálium- és magnéziumvesztést, mint a tiazid vagy a csúcshatású vízhajtók. Részletesen lásd: Káliummegtartó vízhajtók

Lásd még Hogyan kell étkezni vízhajtó szedésekor?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész
Aktualizálta: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész