Mazsolák

Szerző: kranki

A BLOG LEÍRÁSA

Az életünk értelmei:
Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!

Látogatás: 78305 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Hármasban

2009.03.30.

Szinte még meg sem melegedtünk itthon, apának el kellett utaznia egy három napos konferenciára. Azaz, hármasban maradtunk. Az első éjszakát nem mertem egyedül bevállalni, megkértem édesanyámat, töltse velünk az éjszakát. Ki tudja, hogyan alszanak a kis mazsolák, és ha gond van, csak nem tudok kétfelé szakadni, annyira pedig még nem szeretném összeengedni őket.

Erzsi mama érkezését Tomcsi már nagyon várta, megpuszilta, és megkérdezte, hogy "Jaja papa?". Papával imád barkácsolni.

Vacsora után következett a szokásos esti pancsolás, majd egy kis legózás után az alvás. Én ezalatt Ágicát rendeztem, megszoptattam és elaltattam. Szerencsére az éjszakánk nagyon nyugodt és csendes volt. Tomcsi csak egyszer ébredt fel, akkor is csak ivott egy nagyot, és visszaaludt. Szokatlan volt, hogy nem nekem kellett ugranom a gyerekekhez, hanem megtette ezt helyettem az anyukám.

Diéta

2009.03.30.

Ahogy hazajöttünk a kórházból, Tomcsi egyből kérte a szokásos "tejte"-jét. Odabent a lelkünkre kötötték a diétázást, és a tej, illetve tejtermék mentes étkezést. Még jó, hogy megkérdeztem a doktor úrtól, hogy mit adhatok neki, tej helyett, ugyanis Tomcsi nagyon szereti a tejtermékeket .(gondolom, mint a legtöbb gyermek). És egy hétig nélküle, az katasztrófa lenne!

Az orvos javasolta a laktózmentes tejet. Mondta, hogy az egy kicsit drágább a hagyományos fajtánál, de azt lehet fogyasztani, mert nem tapad a bélfalra, vagy nem szedi le a bélflórákat? - valami ilyesmit mondott, sajnos nem jegyeztem meg! Egy jó hét után is, először a kefírrel próbálkozzunk, utána jöhetnek a szokásos tejtermékek.

Féltem, hogy fog-e ízleni neki ez a fajta tejcsi, de szerencsére minden akadálymentesen zajlott. Eleinte csak egy kávés csészényi tejet kapott, kóstolás képpen, valamint, hogy leteszteljük, hogyan reagál rá a szervezete. Mivel eltelt egy fél nap, és nem történt semmi, estére nyugodt szívvel adtam oda a csökkentett mennyiségű tejcsi adagját.

Támad a vírus (II. rész)

2009.03.27.

Szóval, miután otthon lerendeztem Ágicát, igyekeztem vissza a fiúkhoz. Apát el akartam küldeni, hogy sétáljon egy kicsit a friss levegőn, de annyira fáradtnak és gyengének érezte magát, hogy inkább lepihent a kórteremben. Mi pedig Tomcsival a folyosót térképeztük fel, mi merre található. Az előtérben jobbra és balra is, külön kis játszósarkok voltak kialakítva. Itt aztán mindenféle játék megtalálható volt, igaz kicsit hiányosan, de volt miből választani. Tomcsi egyből leült egy kis kék műanyag székre, majd mondta nekem is, hogy Csüccs! Először a színes ceruzákat fogta meg, és egy rajzlapra különböző óriás méretű köröket rajzolt. Az ügyeletes nővérke is odajött hozzánk, én bemutatkoztam neki, mivel még nem találkoztunk. A hölgy elmondta, hogy nyugodtan lehet bármivel játszani, csak amit már a kezébe vett a gyerek, azt be kell vinnünk majd a szobánkba. (a tovább fertőzés megakadályozása végett). El tudjátok képzelni, milyen a gyermek, egy nagy szatyor játékkal tértünk vissza az ideiglenes szálláshelyünkre! Szerencsére a kis mazsolánknak az életkedve is kezdett visszatérni, így nyugodtabban mentem haza este. Otthonról még mielőtt elaludtak bent a fiúk, felhívtak minket, hogy mi újság. Az éjszakát édesanyám velünk töltötte, hogy ha valami gond akadna a kórházban, vagy netalán Tomcsira rájön az "anyázhatnék", azonnal tudjak indulni hozzájuk. Szerencsére nem került erre sor, a fiúk is, mi is, a körülményekhez képest jól aludtunk. Korán reggel, miután megszoptattam Ágicát, indultam be a kórházba finom reggelivel, és újabb játék adaggal.

Apával váltottuk egymást, ő hazament megfürödni, rendbe szedni magát, én pedig Tomcsival játszottam odabent. Ezen a napon már nem akart annyi folyadékot magához venni, mint tegnap, így újabb infúzió következett. Pedig reménykedtünk, hogy a mai éjszakát már négyesben tölthetjük. Az étvágyával nem volt probléma, de ismét lelassult, nem volt kedve leszállni az ágyról.

Éppen azt beszéltük, hogy milyen jó, hogy nem sok beteg van, nyugodtan lehet pihenni, mikor is hangos ordításra lettünk figyelmesek. Újabb beteg érkezett az osztályra. Egy kisebbséghez tartozó kisfiú, akit a mellettünk levő kórteremben helyeztek el. Szegény folyamatosan sírt, és anyut szólítgatta. A falak, amik ugyebár mindkét oldalt üvegből álltak, nem igazán hangszigeteltek voltak. Úgy áthallatszott a sírás, mintha mellettünk történt volna a dolog. (azért nem láttunk át az üvegfalon, mert aranyos macis függöny volt előtte)

TÁMAD A VÍRUS

2009.03.25.

Az egész ott kezdődött, hogy Tomcsi laza székletet produkált. Nem volt gyanús, ugyanis, így tudtuk meg, hogy érkezik a következő fogacskája. Azt gondoltam, most is ez a helyzet. Csak akkor kezdtem másként vélekedni, mikor pár óra elteltével ismét jött egy adag. Mindez, mamáéknál történt szombaton, éppen a hajvágás kellős közepén. Félig papa lenyírta Tomcsi séróját, mikor el kezdett sírni, és sehogyan sem sikerült rávennünk, hogy fejezzük be a műveletet. Úgy voltunk vele, hogy késő is van már, meg ne nyúzzuk szegény gyereket, majd holnap befejezzük. Megvacsoráztunk, utána elfogyasztotta a szokásos esti tejcsijét.

Hazafelé menet már eszembe jutott, hogy a keresztfiúnknak nemrégen hasmenése volt, megkérdezem, nem-e maradt nekik valamiféle hasfogójuk. Mivel maradt, apát átküldtem érte. (por alakú, folyadékba kell rakni)

Alig telt el öt perc, mikor Tomcsi sírva fakadt, odabújt hozzám és abban a pillanatban már sugárban jött is a vacsora darabokban kifelé a száján. Jaj, a kis drágám, nem is tudom, hogy a meglepődöttségtől vagy a fájdalomtól kezdett el ismét sírni. Apa pont ekkor lépett be a lakásba. A kabátját ledobta a földre, és ugrott a kisfiúnkhoz. Én ugyanis közben Ágicát szoptattam! Szerencsére, Ágica már a büfizés környékén járt, így beraktam a kiságyába, és átvettem apától Tomcsit. A kis ruhája, a szőnyeg, minden tiszta hányás volt. Nem részletezném, milyen látvány volt! Nem is a szőnyeget sajnáltam, hanem Tomcsit. Szegénynek ez volt az első ilyen élménye!

A cumi vagy nem cumi

2009.03.19.

Hát, igen az örök kérdés. És már minket is érint. Tomcsival nem volt téma, a kezdet kezdetén betettük a szájába, és a mai napig benne van! Na, azért nem folyamatosan!

Ágicánál úgy veszem észre, más lesz a helyzet. Az elején ő is megkapta a cumiját. Az első hónapokban semmi gond nem volt, ha nyűgösebbnek találtuk, odaadtuk neki a cumit, és megnyugodott. A múlt héten eltűnt a cumija. Égen-földön kerestük, és sehol nem leltük. Apa már azon volt, hogy vegyünk neki másikat, de én meggyőztem, hogy nem kell. Hosszas keresgélés után megtaláltam. Beesett a kiságy mögé. Igen ám, csak közben eltelt pár nap, és Ágica olyan jól el volt cumi nélkül, hogy meg sem próbáltam a szájába dugni. Először a Tomcsi pipáját adtam oda neki, de a kis nyelvével kinyomta. Akár hányszor akartam, mindig így jártam. Majd feladtam, és ezután került elő a cumi. Lefertőtlenítettem, és eltettem tartalék cuminak. (mivel hogy a kategória szerint 6 hónapos kortól 18 hónapos babáknak jó, azaz Tomcsi és Ágica egy kategóriába tartoznak)

Amikor Ágica éhes volt, vagy cumizhatnék, bekapta a két ujjacskáját, és szopcsizni kezdte. De nem is akármelyik ujját! A középsőt és a gyűrűs ujját egyszerre! Mindenki ámélkodva nézi ezt a variációt. Számunkra elég egy nyakatekert módszer, de számára kényelmes, és nagyon finom. Az a lényeg!

A kertes ház

2009.03.18.

Az éjjel nagyon szépet álmodtam! Az álmomban vidéken éltünk négyesben, egy zöldellő, virágokkal teli kertes házban. Az udvaron kialakított játszótéren homokozott Ágica, Tomcsi pedig a fából készült mászókán lógott. Én pedig a konyha ablakból figyeltem az eseményeket. Ugyanis beszaladtam egy kis frissítőért a lurkóknak. A ház belülről éppen a mi igényeinknek, és ízlésünknek megfelelően volt berendezve. Meg volt a három szoba, ahogyan szeretnénk: egy-egy a két mazsolánknak, egy hálószoba nekünk, egy hatalmas nappali a közös időtöltésre, egy mindennel felszerelt, tágas konyha, kamrával a részemre, és végre egy fürdőszoba, ahol kényelmesen elférünk a kádban, akár többen is egyszerre! A teraszon a rattan ülőgarnitúra, amiről mindig is álmodtam. A futó muskátlik benövik a korlátokat. Micsoda színpompa, és friss levegő!

Apa éppen a medencét tölti fel vízzel, hogy délután pancsizni is tudjunk.

Végre nem kell féltenem a gyermekeim, hogy mibe lépnek bele: üvegszilánk vagy cigaretta csikk. Vagy kutya kaki?

Ovi vagy bölcsi?

2009.03.18.

Teljes a bizonytalanság nálunk. Hova és merre tovább? Igaz, még van egy kis időnk, de jobb előre tervezni. Egyre többet hallom, főleg a médiában, hogy nincs elég bölcsőde Magyarországon. Emlékszem, tavaly a sógornőm is hasonló cipőben járt, mikor gyorsan kellett bölcsit találnia a keresztfiúnknak. A legtöbb helyen elutasították, hogy telt ház van. Ismerős által került be az egyikbe.

Nekem már most azt javasolták, hogy menjek, és jelezzem a szándékomat a következő évi igényemre.

Úgy szeretném, hogy Tomcsi jövő februárban betölti a harmadik életévét, és márciustól kezdje el az óvodát. Ágica pedig augusztusban lesz két éves, szeptembertől pedig kezdje a bölcsödét. Sajnos muszáj vagyok külön kezdeni velük a beszokatást, mivel egyszerre két kicsit nem tudok "gondozni". Így is, nekem szintén nehéz lesz feldolgozni a helyzetet!

Altatódal

2009.03.17.

Egy hosszú, és fárasztó nap után nincs jobb, mint minél hamarabb bebújni a pihe-puha ágyba, legalább is szerintünk. A kisfiúnknak erről teljesen más a véleménye. Mostanában mindig mást szeretne csinálni, mint amit mi szeretnénk. Így van ez az alvással is. Régebben fürdés után következett a tejcsivel tele cumisüveg, majd azonnal az alvás. Néha szükség volt még egy rövid mesére, vagy egy-két dalocskára, mondókára, de minden unszolás nélkül, magától álomba szenderült.

Emlékszem, még Ágica a pocakomban volt, mikor Tomcsi úgy aludt el, ha énekeltem neki. A Fülesmackó, a Boci-boci tarka még mindig a kedvencei közé tartoznak, akárcsak a Csip-csip csóka. Ráadásul Ágica is ha meghallja ezeket a dalokat jobb kedvre derül. Sőt, a sírása is abba marad!

Volt egy időszak, amikor Tomcsi fürdeni sem akart menni, hiszen tudta, hogy mi következik utána. Mára ezt már kinőtte, de fürdés után nem az alvás jön, hanem a játék folytatódik! Imád a fürdőkádban pancsolni, alig lehet onnan kicsalogatni. Tegnap nemcsak apa mászott be hozzá a kádba, hanem Ágicát is betettem hozzájuk! Nagy volt ám a kacagás! Nem is tudtam eldönteni, hogy ki élvezi jobban a helyzetet, a fiúk vagy Ágica? Nagyon édesek voltak!!

Kirándulás

2009.03.12.

Lassan egy hónapja már, hogy Ágica keresztszülei elköltöztek, ideje, hogy felkeressük őket: hol és hogyan élnek? Természetesen, a mazsoláknak pedig felér egy kirándulással a történet.

Indulás előtt egy nappal el kezdtem készülődni. Összecsomagoltam az ajándékokat, feltöltöttem a pelenkázótáskát két napra is elegendő váltásruhával, egy szatyor játék, meséskönyv Tomcsinak a hosszú útra időtöltésként. Reggel készítettem útravalót, szendvicseket, túrórudit, almát és innivalót. Minden készen állt az indulásra, csak a gyermekeket kellett felöltöztetnünk, és mehettünk is. Így sikerült fél kilenckor beindítani a kocsi motorját.

Még itthon elmeséltem Tomcsinak, hogy hová megyünk, ezért teljesen be volt sózva a gyerek. Lelkesen öltözött, és az öcsém és a sógornőm nevét ismételgette: "Bépi és Edi".

A beszéd

2009.03.11.

Nem győzöm eleget hangoztatni, és nyugtatgatni saját magam: minden gyermek más, és más ütemben fejlődik. Az a lényeg, hogy a meghatározott/előírt korig történjen meg az, aminek meg kell.

Nemrég olvastam, hogy körülbelül hány szót kell tudnia egy két éves gyermeknek, valamint hogy naponta akár több tíz új szóval is bővülhet a szókincse. A múltkor elkezdtem összeszámolni a szavakat, és meglepődtem az eredményen. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi szót már ismer!

Tomcsi mindent elég későn kezdett el csinálni. Amíg más gyermek, már járt, ő akkor kezdett el mászni. Már-már meg voltunk ijedve, orvosi segítséget akartam kérni, mikor is elindult végre a kisfiúnk. Igazuk volt a szüleinknek, nagykorában senki sem fogja megkérdezni, vagy észrevenni, hogy mikor kezdtünk el járni. Na de akkor ezt nem így gondolja az ember! Akarva, akaratlanul is összehasonlítjuk egyik babát a másikhoz. Ráadásul a családban, a keresztfiúnk és Tomcsi között éppen egy fél év van, míg a másod unokatesó között egy hónap a korkülönbség!