Mazsolák

Szerző: kranki

A BLOG LEÍRÁSA

Az életünk értelmei:
Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!

Látogatás: 87540 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Hármasban

2009.03.30.

Szinte még meg sem melegedtünk itthon, apának el kellett utaznia egy három napos konferenciára. Azaz, hármasban maradtunk. Az első éjszakát nem mertem egyedül bevállalni, megkértem édesanyámat, töltse velünk az éjszakát. Ki tudja, hogyan alszanak a kis mazsolák, és ha gond van, csak nem tudok kétfelé szakadni, annyira pedig még nem szeretném összeengedni őket.

Erzsi mama érkezését Tomcsi már nagyon várta, megpuszilta, és megkérdezte, hogy "Jaja papa?". Papával imád barkácsolni.

Diéta

2009.03.30.

Ahogy hazajöttünk a kórházból, Tomcsi egyből kérte a szokásos "tejte"-jét. Odabent a lelkünkre kötötték a diétázást, és a tej, illetve tejtermék mentes étkezést. Még jó, hogy megkérdeztem a doktor úrtól, hogy mit adhatok neki, tej helyett, ugyanis Tomcsi nagyon szereti a tejtermékeket .(gondolom, mint a legtöbb gyermek). És egy hétig nélküle, az katasztrófa lenne!

Az orvos javasolta a laktózmentes tejet. Mondta, hogy az egy kicsit drágább a hagyományos fajtánál, de azt lehet fogyasztani, mert nem tapad a bélfalra, vagy nem szedi le a bélflórákat? - valami ilyesmit mondott, sajnos nem jegyeztem meg! Egy jó hét után is, először a kefírrel próbálkozzunk, utána jöhetnek a szokásos tejtermékek.

Támad a vírus (II. rész)

2009.03.27.

Szóval, miután otthon lerendeztem Ágicát, igyekeztem vissza a fiúkhoz. Apát el akartam küldeni, hogy sétáljon egy kicsit a friss levegőn, de annyira fáradtnak és gyengének érezte magát, hogy inkább lepihent a kórteremben. Mi pedig Tomcsival a folyosót térképeztük fel, mi merre található. Az előtérben jobbra és balra is, külön kis játszósarkok voltak kialakítva. Itt aztán mindenféle játék megtalálható volt, igaz kicsit hiányosan, de volt miből választani. Tomcsi egyből leült egy kis kék műanyag székre, majd mondta nekem is, hogy Csüccs! Először a színes ceruzákat fogta meg, és egy rajzlapra különböző óriás méretű köröket rajzolt. Az ügyeletes nővérke is odajött hozzánk, én bemutatkoztam neki, mivel még nem találkoztunk. A hölgy elmondta, hogy nyugodtan lehet bármivel játszani, csak amit már a kezébe vett a gyerek, azt be kell vinnünk majd a szobánkba. (a tovább fertőzés megakadályozása végett). El tudjátok képzelni, milyen a gyermek, egy nagy szatyor játékkal tértünk vissza az ideiglenes szálláshelyünkre! Szerencsére a kis mazsolánknak az életkedve is kezdett visszatérni, így nyugodtabban mentem haza este. Otthonról még mielőtt elaludtak bent a fiúk, felhívtak minket, hogy mi újság. Az éjszakát édesanyám velünk töltötte, hogy ha valami gond akadna a kórházban, vagy netalán Tomcsira rájön az "anyázhatnék", azonnal tudjak indulni hozzájuk. Szerencsére nem került erre sor, a fiúk is, mi is, a körülményekhez képest jól aludtunk. Korán reggel, miután megszoptattam Ágicát, indultam be a kórházba finom reggelivel, és újabb játék adaggal.

Apával váltottuk egymást, ő hazament megfürödni, rendbe szedni magát, én pedig Tomcsival játszottam odabent. Ezen a napon már nem akart annyi folyadékot magához venni, mint tegnap, így újabb infúzió következett. Pedig reménykedtünk, hogy a mai éjszakát már négyesben tölthetjük. Az étvágyával nem volt probléma, de ismét lelassult, nem volt kedve leszállni az ágyról.

TÁMAD A VÍRUS

2009.03.25.

Az egész ott kezdődött, hogy Tomcsi laza székletet produkált. Nem volt gyanús, ugyanis, így tudtuk meg, hogy érkezik a következő fogacskája. Azt gondoltam, most is ez a helyzet. Csak akkor kezdtem másként vélekedni, mikor pár óra elteltével ismét jött egy adag. Mindez, mamáéknál történt szombaton, éppen a hajvágás kellős közepén. Félig papa lenyírta Tomcsi séróját, mikor el kezdett sírni, és sehogyan sem sikerült rávennünk, hogy fejezzük be a műveletet. Úgy voltunk vele, hogy késő is van már, meg ne nyúzzuk szegény gyereket, majd holnap befejezzük. Megvacsoráztunk, utána elfogyasztotta a szokásos esti tejcsijét.

Hazafelé menet már eszembe jutott, hogy a keresztfiúnknak nemrégen hasmenése volt, megkérdezem, nem-e maradt nekik valamiféle hasfogójuk. Mivel maradt, apát átküldtem érte. (por alakú, folyadékba kell rakni)

A cumi vagy nem cumi

2009.03.19.

Hát, igen az örök kérdés. És már minket is érint. Tomcsival nem volt téma, a kezdet kezdetén betettük a szájába, és a mai napig benne van! Na, azért nem folyamatosan!

Ágicánál úgy veszem észre, más lesz a helyzet. Az elején ő is megkapta a cumiját. Az első hónapokban semmi gond nem volt, ha nyűgösebbnek találtuk, odaadtuk neki a cumit, és megnyugodott. A múlt héten eltűnt a cumija. Égen-földön kerestük, és sehol nem leltük. Apa már azon volt, hogy vegyünk neki másikat, de én meggyőztem, hogy nem kell. Hosszas keresgélés után megtaláltam. Beesett a kiságy mögé. Igen ám, csak közben eltelt pár nap, és Ágica olyan jól el volt cumi nélkül, hogy meg sem próbáltam a szájába dugni. Először a Tomcsi pipáját adtam oda neki, de a kis nyelvével kinyomta. Akár hányszor akartam, mindig így jártam. Majd feladtam, és ezután került elő a cumi. Lefertőtlenítettem, és eltettem tartalék cuminak. (mivel hogy a kategória szerint 6 hónapos kortól 18 hónapos babáknak jó, azaz Tomcsi és Ágica egy kategóriába tartoznak)

A kertes ház

2009.03.18.

Az éjjel nagyon szépet álmodtam! Az álmomban vidéken éltünk négyesben, egy zöldellő, virágokkal teli kertes házban. Az udvaron kialakított játszótéren homokozott Ágica, Tomcsi pedig a fából készült mászókán lógott. Én pedig a konyha ablakból figyeltem az eseményeket. Ugyanis beszaladtam egy kis frissítőért a lurkóknak. A ház belülről éppen a mi igényeinknek, és ízlésünknek megfelelően volt berendezve. Meg volt a három szoba, ahogyan szeretnénk: egy-egy a két mazsolánknak, egy hálószoba nekünk, egy hatalmas nappali a közös időtöltésre, egy mindennel felszerelt, tágas konyha, kamrával a részemre, és végre egy fürdőszoba, ahol kényelmesen elférünk a kádban, akár többen is egyszerre! A teraszon a rattan ülőgarnitúra, amiről mindig is álmodtam. A futó muskátlik benövik a korlátokat. Micsoda színpompa, és friss levegő!

Apa éppen a medencét tölti fel vízzel, hogy délután pancsizni is tudjunk.

Ovi vagy bölcsi?

2009.03.18.

Teljes a bizonytalanság nálunk. Hova és merre tovább? Igaz, még van egy kis időnk, de jobb előre tervezni. Egyre többet hallom, főleg a médiában, hogy nincs elég bölcsőde Magyarországon. Emlékszem, tavaly a sógornőm is hasonló cipőben járt, mikor gyorsan kellett bölcsit találnia a keresztfiúnknak. A legtöbb helyen elutasították, hogy telt ház van. Ismerős által került be az egyikbe.

Nekem már most azt javasolták, hogy menjek, és jelezzem a szándékomat a következő évi igényemre.

Altatódal

2009.03.17.

Egy hosszú, és fárasztó nap után nincs jobb, mint minél hamarabb bebújni a pihe-puha ágyba, legalább is szerintünk. A kisfiúnknak erről teljesen más a véleménye. Mostanában mindig mást szeretne csinálni, mint amit mi szeretnénk. Így van ez az alvással is. Régebben fürdés után következett a tejcsivel tele cumisüveg, majd azonnal az alvás. Néha szükség volt még egy rövid mesére, vagy egy-két dalocskára, mondókára, de minden unszolás nélkül, magától álomba szenderült.

Emlékszem, még Ágica a pocakomban volt, mikor Tomcsi úgy aludt el, ha énekeltem neki. A Fülesmackó, a Boci-boci tarka még mindig a kedvencei közé tartoznak, akárcsak a Csip-csip csóka. Ráadásul Ágica is ha meghallja ezeket a dalokat jobb kedvre derül. Sőt, a sírása is abba marad!

Kirándulás

2009.03.12.

Lassan egy hónapja már, hogy Ágica keresztszülei elköltöztek, ideje, hogy felkeressük őket: hol és hogyan élnek? Természetesen, a mazsoláknak pedig felér egy kirándulással a történet.

Indulás előtt egy nappal el kezdtem készülődni. Összecsomagoltam az ajándékokat, feltöltöttem a pelenkázótáskát két napra is elegendő váltásruhával, egy szatyor játék, meséskönyv Tomcsinak a hosszú útra időtöltésként. Reggel készítettem útravalót, szendvicseket, túrórudit, almát és innivalót. Minden készen állt az indulásra, csak a gyermekeket kellett felöltöztetnünk, és mehettünk is. Így sikerült fél kilenckor beindítani a kocsi motorját.

A beszéd

2009.03.11.

Nem győzöm eleget hangoztatni, és nyugtatgatni saját magam: minden gyermek más, és más ütemben fejlődik. Az a lényeg, hogy a meghatározott/előírt korig történjen meg az, aminek meg kell.

Nemrég olvastam, hogy körülbelül hány szót kell tudnia egy két éves gyermeknek, valamint hogy naponta akár több tíz új szóval is bővülhet a szókincse. A múltkor elkezdtem összeszámolni a szavakat, és meglepődtem az eredményen. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi szót már ismer!