Mazsolák

Képzeljétek, vettünk egy új szőnyeget!! Miért is? HÁÁt, elmesélem...

Az egész úgy kezdődött, hogy a nappaliban, a dohányzóasztalon felejtettem a szoptatós teámat, Egy egész üveggel. Reggel a kisfiam a szokásos körútját tette a lakásban, amikor felfedezte az asztalon a műanyag palackot. Előfordult már máskor is, hogy ott volt, de eddig nem izgatta a dolog. Az előzmény az volt, hogy csörgött a mobilom. Elfordultam, hogy felvegyem.. A következő pillanatban már az üveg a kezében volt, és somolygott rám. Várta a bűvös szót, hogy NEEM SZABAD! Mire kimondtam, a sötét folyadék már ömlött is a nyers színű, gyapjú szőnyegünkre. Telefonon gyorsan elköszöntem, és mentettem a még menthetőt. Kivettem Tomcsi kezéből az üveget, amiben addigra a másfél literből két korty maradt. Most mit tegyek? Szidjam össze a kisfiam, vagy itassam fel inkább, amit még nem szívott be a szőnyeg? Uramisten!!!

Nyáron felfedeztük a Máltai játszóteret, most pedig sikerült találnunk egy fedett helyet, ahol nemcsak hasonló korú gyermekek, özön játék található, hanem keddenként még zenés foglalkozás is van. Ráadásul, mindez INGYEN! Sok ilyenféléről hallottam már itt a környékünkön is, de mindegyik fizetős volt. Nem tartom valószínűnek, hogy azért, mert fizetek érte, jobban, vagy másképpen bánnak a gyermekeimmel.

A múlt héten már egyszer benéztünk, akkor dédipapa kísért el minket. Nagyon kedves hölgy fogadott minket az ajtóban. Egyből beinvitált, megmutatott mindent. Levettük a kabátunkat, a csizmánkat, és a szőnyegen kötöttünk ki. Én Ágicával a sarokban elhelyezett sarokülőn foglaltunk helyet, onnan figyeltük Tomcsit. Szerencsére nem lepődött meg az új, és idegen helyszíntől, olyan természetességgel sétált, mint otthon. Itt is kiválasztott magának egy kisfiút, akit elkezdett ölelgetni. Meglepetésünkre a kisfiú visszaölelt. Addig addig szorongatták egymást, mígnem elvesztették az egyensúlyukat, és eldőltek. Persze, Tomcsi volt alul (a kisfiú anyukája ennek kifejezetten örült is ). Volt ám sírás, hiszen hiába volt autós szőnyeg a padlón, csak nagyot koppant a kis fejecskéje a drágámnak. Na, gondoltam, szép kis kezdés! A tragédia nem tartott sokáig. Pár perc múlva már a kisasztalnál rakosgatta a hengereket. Majd összepárosítós kockákat talált, azt illesztgette egy szőke hajú, gyönyörű kislánnyal együtt. Semmi hiszti, vagy veszekedés nem történt a szűk egy óra alatt, amíg ott voltunk.

Születésnapok? Többesszámban? Igeen, nem tévedés! Január 24-én ugyanis megszületett anyósom, barátnőm, és egy másik barátnőm kisfia! Időrendi sorrendben, természetesen nem egy évben!

Anyósomat vasárnap köszöntöttük, akkora sikerült összeszervezni a családot. A barátnőm, mivel Pátyon lakik, utólag tudjuk felköszönteni. Viszont a barátnőm kisfiát, Norbikát pénteken köszöntöttük élete első születésnapján.

A férjemnek jött egy hirtelen ötlete: Mi lenne, ha Tomcsinak vennénk egy akváriumot?

A keresztapukájának van egy hatalmas akváriuma, telis tele szebbnél szebb halacskákkal. Mikor átmegyünk hozzájuk (5 perc sétára laknak tőlünk), Tomcsi mindig odaáll az akvárium elé, és tátott szájjal csodálja a halakat, miközben néha pipál, mint a halak.

Igen, ez volt az első! Az ünneplésre meghívtuk a nagyszülőket is, hogy legyenek velünk e jeles alkalmon!

Nem akartam újra egész napra a konyhába költözni, ezért úgy döntöttem, hogy veszek egy kis disznótoros csomagot. Tudjátok, hurka, kolbász. Nem tudtam ellenállni a paprikás erdélyi szalonnának, és az enyhén csípős parasztkolbásznak sem. Ezekhez friss zöldség dukál, a csalamádén kívül. Így megálltam a zöldség piacnál, ahol beszereztem csípős és csemege paprikát, újhagymát és paradicsomot is.

Itt a világválság? - kérdezte a férjem, mikor előadtam neki, hogy hol jártam. Egy jó pár éve, a barátnőimmel gyakran benéztünk különböző turikba. Jó időtöltést jelentett, és nagy boldogsággal töltött el, ha sikerült valami különleges, egyedi ruhaneműre akadni. És az is mulatságos volt, amikor vicces ruhadarabot talált valamelyikőnk. A kupacból kiemelve hangos röhögéssel jeleztük a vélemény egyezőséget. Azóta eltelt egy kis idő....., édesanya lettem, méghozzá kétgyermekes anyuka! Na nem a válság, hanem a kíváncsiság vonzott be egy üzletbe. Újra beszippanthattam azt a használt szagot, és az asztalok összetolva, ruháktól megrakottan hívogattak, lépjek közelebb.

Mióta megszületett Ágica, rá kellett jönnöm, hiába van már egy gyermekünk, a nemük miatt nem feltétlenül adhatom rájuk ugyanazt a ruhaneműt. Lehet, hogy meglepődtök rajta, de szerintem, ha az Élet két nemet alkotott, akkor mutassuk is meg a különbséget! Nem kimondottan a kék és rózsaszín közötti különbségre gondolok. De, a fiút kisfiúsan, a lányt pedig kislányosan szeretném öltöztetni.

Már egy pár hete érzékeny a hátsó, bölcsesség fogam. Hosszú vacilálás után csak úgy döntöttem, felkeresem a körzetileg hozzám tartozó fogorvost. Eddig egy ismerős doktornénihez jártam, akivel nagyon meg voltam elégedve, csak sajnos Ő elköltözött Debrecenből. Így nem volt más választásom, mint másikat keresnem.

Édesanyám ismét a segítségemre sietett. Utána érdeklődött, hogy hová és kihez tartozom. Sőt még időpontot is kért nekem (nehogy meggondoljam magam:) ) Az időpont direkt, a két gyermekünk ebéd utáni sziesztájára esett.

Kezdem azt hinni, hogy igenis létezik ilyen korszak. Reméltem, hogy minket el fog kerülni nagy ívben, de tévedtem. Már csak abban bízok, hogy hamarosan ezen is túl leszünk, mint a harapásos időszakon.

Ez egész egyik napról a másikra kezdődött. Tegnap még jó kisfiú volt, édesanya szemefénye. Azt csinálta, amit mondtunk, úgy ahogy mondtuk. Mára már minden megváltozott. Akkor, ott és azt teszi, amit ő szeretne, ami szerinte jó.

Úgy látszik, elkiabáltam ezt az egészség témát. Eddig még, szerencsére elkerült minket mindenféle betegség. Most, hogy ez az egészséges, vitamindús táplálkozás miatt van, vagy az új "kókuszos" injekció miatt nem tudom, de örültem neki. Sok ismerős panaszolta, hogy így megfáztak, ilyen-olyan betegek, míg én büszkén újságoltam, hogy Nálunk, Velünk minden rendben. Majd kicsattanunk az egészségtől!

Erre mi történt? Tegnap óta, Tomcsinak és nekem folyik az orrunk. Egyenlőre, színtelen, átlátszó anyag. Nekem a torkom is fáj, és kicsit köhögök. Sajnos, Tomcsi még nem tudja elmondani, hogy mi a baja. Habár, már ha be van dugulva a kis orra, mutatja, hogy nem kap rajta levegőt. Ez már haladás!

Január 21-én lesz Ágnes nap, azaz a kislányunk első névnapja. Már gondban vagyok, hogy mit vegyünk neki. Hiszen még most volt karácsony, arra is alig találtam ki, hogy ki mit adjon neki. Egyrészről jó, hogy mindenki megkérdezi, hogy mire van szükségünk, így megkímélnek a sok felesleges lomtól, de valamit csak mondanom kell. Karácsonyra is inkább ruhaneműket kértem Ágicának, mert talán ebből kevesebb van, mint játékból. Igaz, rengeteg ruhaneműt megörökölt Tomcsitól, de hát ő csak kislány! Ha pedig már NŐNEMŰRE sikeredett, akkor adjuk meg a módját!

A múlt héten sikerült rendet raknom a szekrényében, átválogattam a ruhácskáit. Bizony szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy elég sok mindent kinőtt, úgy, hogy még rá sem adhattam. Szomorúan tettem félre ezeket a kis ruhácskákat, hiszen olyan aranyosak! Legszívesebben mindet megtartanám! Csak, hát annak egy új gardrób kellene! Így félreteszem annak a sógornőmnek (vagy barátnőmnek), aki legelőször kislányt szül! Így találom igazságosnak, és így talán nem lesz sértődés sem belőle!