• Mazsolák

        kranki blogja

        Képzeljétek, vettünk egy új szőnyeget!! Miért is? HÁÁt, elmesélem...

        Az egész úgy kezdődött, hogy a nappaliban, a dohányzóasztalon felejtettem a szoptatós teámat, Egy egész üveggel. Reggel a kisfiam a szokásos körútját tette a lakásban, amikor felfedezte az asztalon a műanyag palackot. Előfordult már máskor is, hogy ott volt, de eddig nem izgatta a dolog. Az előzmény az volt, hogy csörgött a mobilom. Elfordultam, hogy felvegyem.. A következő pillanatban már az üveg a kezében volt, és somolygott rám. Várta a bűvös szót, hogy NEEM SZABAD! Mire kimondtam, a sötét folyadék már ömlött is a nyers színű, gyapjú szőnyegünkre. Telefonon gyorsan elköszöntem, és mentettem a még menthetőt. Kivettem Tomcsi kezéből az üveget, amiben addigra a másfél literből két korty maradt. Most mit tegyek? Szidjam össze a kisfiam, vagy itassam fel inkább, amit még nem szívott be a szőnyeg? Uramisten!!!

        Volt már egy pár folt, igaz, de mindig megpróbáltuk eltüntetni. Eddig sikerült is...

        Végső felindulásomban elővettem egy katalógust, amiben vállalkozások hirdetik magukat, különböző kategóriánként. Felhívtam a szőnyegtisztítókat, árak után kíváncsiskodva. Valamint megkérdeztem a határidőket is. Egy hét?! Addig szőnyeg nélkül? Két kisgyermekkel? Ráadásul a laminált lap teljesen szétnyílt (annak idején rosszul rakhatták le.) Ez így nem maradhat!

        Miután kiválasztottam a legolcsóbb, leggyorsabban dolgozó céget, akik ráadásul még aznap, ingyen kijöttek, és elvitték a szőnyegünket, ráficcentem a netre, akciós padlótakarót keresvén.

        Rá kellett döbbennem, üres padlónk lesz egy hétig, mikor is apa felvetette a padlószőnyeg lehetőségét. Találtunk is akciósat, ami ráadásul színben is ment a szobához. Sőt, könnyen tisztítható, és annyira nem is látszik rajta a piszok. (már ha lenne rajta!)

        Négy nap múlva megérkezett a régi szőnyegünk új színben. Tiszta lett! Nincs szüksége rá valakinek?

        A sztori óta nemhogy folyadék, más rágcsálnivaló sem került az asztalunkra. Jobb az óvatosság!

        Ha megkérdezzük Tomcsitól mi történt, heves fejrázás közepette megmutatja hogyan is zajlott a dolog.....


        Nyáron felfedeztük a Máltai játszóteret, most pedig sikerült találnunk egy fedett helyet, ahol nemcsak hasonló korú gyermekek, özön játék található, hanem keddenként még zenés foglalkozás is van. Ráadásul, mindez INGYEN! Sok ilyenféléről hallottam már itt a környékünkön is, de mindegyik fizetős volt. Nem tartom valószínűnek, hogy azért, mert fizetek érte, jobban, vagy másképpen bánnak a gyermekeimmel.

        A múlt héten már egyszer benéztünk, akkor dédipapa kísért el minket. Nagyon kedves hölgy fogadott minket az ajtóban. Egyből beinvitált, megmutatott mindent. Levettük a kabátunkat, a csizmánkat, és a szőnyegen kötöttünk ki. Én Ágicával a sarokban elhelyezett sarokülőn foglaltunk helyet, onnan figyeltük Tomcsit. Szerencsére nem lepődött meg az új, és idegen helyszíntől, olyan természetességgel sétált, mint otthon. Itt is kiválasztott magának egy kisfiút, akit elkezdett ölelgetni. Meglepetésünkre a kisfiú visszaölelt. Addig addig szorongatták egymást, mígnem elvesztették az egyensúlyukat, és eldőltek. Persze, Tomcsi volt alul (a kisfiú anyukája ennek kifejezetten örült is ). Volt ám sírás, hiszen hiába volt autós szőnyeg a padlón, csak nagyot koppant a kis fejecskéje a drágámnak. Na, gondoltam, szép kis kezdés! A tragédia nem tartott sokáig. Pár perc múlva már a kisasztalnál rakosgatta a hengereket. Majd összepárosítós kockákat talált, azt illesztgette egy szőke hajú, gyönyörű kislánnyal együtt. Semmi hiszti, vagy veszekedés nem történt a szűk egy óra alatt, amíg ott voltunk.

        Nagyon jól éreztük magunkat, így megígértük, hogy jövünk még.

        Kedden délelőtt tíz órától kezdődik az előadás. Most édesanyám segítségét kértem, kísérjen el minket. Gyorsan megszoptattam Ágicát, és siettünk utánunk. Éppen odaértünk a kezdésre. Képzeljétek, hogy kétszer annyian voltunk, mint a múlt héten. Hogy az időjárás (most nem esett), vagy a zenés program volt ilyen csalogató?

        Anyukám ölében Ágica, az enyémben Tomcsi foglalt helyet, azon a kispárnán, amire mindenkinek ülnie kellett. A fő helyen Marcsi néni a kislányával énekkel köszöntött mindenkit, mégpedig úgy, hogy egy kis labdát odagurított valakihez, és dalolva megkérdezte: Hogy Hívnak? .....Örülök, hogy itt vagy!

        Tomcsinak tetszett a dolog. Pláne, amikor a néni egy bábot húzott a kezére, és úgy énekelt, mondókázott. Amikor pedig előkerült a doboz, telis teli hangszerekkel, kitört a kánaán. Minden gyerkőc odaszaladt, és választott egy hangot kiadó eszközt, amivel feldobták a dalt. Mikor Marcsi néni befejezte a nótát, Tomcsi még akkor is zenélt a xilofonon. (végre itt is kiélhette a kalapálási szenvedélyét).

        A műsor jó fél óráig tartott, utána szabad foglalkozás következett, valamit megérkezett a tízórai is. Vajas kenyér kakaóval. Tomcsit nem hozta lázba az ennivaló látványa, ő inkább játszott tovább. Most nem kereste a többiek társaságát, egyedül foglalta le magát.

        Ágica is elnézelődött, elénekelgetett a többiekkel. Mire véget ért a foglalkozás, nyűgös lett, amivel jelezte, hogy álmos. Felöltöztünk, és indultunk a levegőre, sétálni egyet, még ebéd előtt.

        Az iskola mellett csatorna felújítást végeztek. Tomcsinak nagyon tetszettek a markológépek, és a betonfúrás. Megállt, és nézte őket. Alig tudtuk elcsalni onnan. Sajnos jön vissza a hideg idő, amíg toltam a babakocsit, az ujjaim kicsit megmerevedtek, ezért gyorsítottunk a lépteinken.

        Kiderült, hogy majdnem minden nap van valamiféle foglalkozás, tehát hétfőtől péntekig 9-től 13 óráig bármikor be lehet menni. Úgy gondolom, ez jó előkészítés Tomcsinak az óvodára, Ágicának pedig kiváló tanulási lehetőség! Jövünk legközelebb is!


        Születésnapok? Többesszámban? Igeen, nem tévedés! Január 24-én ugyanis megszületett anyósom, barátnőm, és egy másik barátnőm kisfia! Időrendi sorrendben, természetesen nem egy évben!

        Anyósomat vasárnap köszöntöttük, akkora sikerült összeszervezni a családot. A barátnőm, mivel Pátyon lakik, utólag tudjuk felköszönteni. Viszont a barátnőm kisfiát, Norbikát pénteken köszöntöttük élete első születésnapján.

        Nagy gondban voltam, hogy kinek milyen ajándékot vigyünk. Nyílván mindenkinek személyreszabott meglepetést szerettem volna, olyat, aminek tényleg örülnek, és hasznát is veszik.

        Norbikának valamiféle készségfejlesztő játékot gondoltam, de amikor betévedtem egy bababoltba, megpillantottam egy nadrág+ing+pulóver -es együttest, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne vegyem meg. Először a kisfiúnk jutott az eszembe, de miután nem volt az ő méretében (így kiesett a keresztfiúnk is), Norbikának megvettem.

        Mellé azért vettünk egy mini dömpert, mert nagyot nem kaptunk (nem úgy, mint egy másik barátném.....egyből lecsaptam, hogy Tomcsinak is kellene...így meg van az ő szülinapi ajándéka is!)

        Pénteken délután, miután felébredt Tomcsi, meguzsonnázott, felöltöztettük őt és Ágicát is, és átmentünk Norbikáékhoz. Szerencsére ők is közel laknak hozzánk.

        Tomcsi már jól ismeri Norbikát, mégis megilletődött, mikor Norbi nagymamája nyitott ajtót. Az első pár percben nem igazán akart feloldódni, utána viszont teljesen otthon érezte magát.

        A polcon rengeteg játék sorakozott, a színes képes könyvek mellett. A plüssfigurák közül Tomcsi kiválasztott kettőt, azokat ölelgette, szorította magához. Utána Norbikát, majd Ágicát puszilgatta. A játszószőnyegen el vonatocskáztak. Egy hangos szó nem volt a két fiú között. Olyan édesen feltalálták magukat, öröm volt nézni őket.

        Ágica mindeközben hangosan gőgicsélt, bár ez már nem is egyszerű gőgicsélés, hanem annál már több volt. Talán már éneklés? Nem tudni, de nagyon tetszett mindenkinek.

        Gyorsan elrepült az idő, indulnunk kellett haza. Tomcsi, mint mostanában majdnem mindig, hisztizni kezdett, hogy nem akar menni. Ki kellett találni valamit, hogy haza csaljuk.

        Szombaton édesanyáméknál ebédeltünk. Míg vasárnap anyósoméknál tartottuk meg anyósom születésnapját. Nem volt időm tortát sütni, ezért rendeltünk neki egyet.

        Átadtuk az ajándékokat, majd megjöttek a sógornőmék, akik szintén egy tortával érkeztek. (a tortát ő saját kezűleg készítette). Szóval volt két torta, és sok gyertya.

        Alig vártam, hogy ebéd után felvághassuk. Na nem feltétlenül a torta ízére vágytam, hanem a fiúk reakciójára a gyertyával kapcsolatosan.

        A siker nem maradt el. Anyósomnak szinte alig volt ideje meggyújtani a gyertyákat, a srácok már fújták is. Ismét meggyújtotta, majd megint, és megint. A fiúk mindig elfújták, majd taps következett. Mi pedig nevettünk. A torta már nem is volt érdekes számukra. Inkább szokásukhoz híven, bebújtak a kis szobában az asztal alá, és ott játszottak.

        Biztosan érdekes, és nagy buli lesz február 14-én, Tomcsinak a második születésnapján!


        A férjemnek jött egy hirtelen ötlete: Mi lenne, ha Tomcsinak vennénk egy akváriumot?

        A keresztapukájának van egy hatalmas akváriuma, telis tele szebbnél szebb halacskákkal. Mikor átmegyünk hozzájuk (5 perc sétára laknak tőlünk), Tomcsi mindig odaáll az akvárium elé, és tátott szájjal csodálja a halakat, miközben néha pipál, mint a halak.

        Megegyeztünk apával, hogy csak kicsi akváriumunk lehet, és egyenlőre ő tartja tisztán.

        Anyósoméknál a garázsban volt egy régi kb. 20 literes akvárium. A férjem ki is adta az ukászt anyósomnak, fertőtlenítse ki, mire mi megyünk! Ő így is tett. Apa a sógorommal (azaz a bátyjával) átnézték, és találtak rajta repedéseket. Tehát nem volt mit tenni, akváriumot is vennünk kell.

        A vasárnapi ebéd után, miután felébredtek a délutáni sziesztából a fiúk, kitaláltuk menjünk el a halashoz. Végül is egy állatkerti sétával is felér a dolog! A sógorom által ismert helyre mentünk, ami állítólag a városban a legolcsóbb hely, a legnagyobb választékkal.

        Ahogy beléptünk az üzletbe, megcsapott minket a párás, meleg levegő, és a szárított eleség illata. A gyerekekről egyből levettük a téli kabátot, és sapkát, de igy is nagyon meleg volt odabent. A fiúk azt sem tudták merre szaladjanak, mit nézzenek meg következőnek. A színes halakat vagy a rikácsoló papagájokat? Esetleg a fehér színű, kergetőző mókusokat, melynek ára darabonként 25 ezer Forint? Nekem személy szerint a legnagyobb, tengeri halakkal teli akvárium tetszett, amelyben még egy elsüllyedt város romjai is megtalálható volt. El tudnám képzelni, a nappali és az étkező közötti falban.....(persze egy emberkével, aki ezt tisztán is tartja nekünk. :) ) 

        Amíg én Tomcsival nézelődtem, apa az eladó segítségét kérte az akváriummal kapcsolatosan. Előadta, hogy kicsit és praktikusat szeretnénk, kb. négy hallal, hiszen mi is négyen vagyunk.

        A kereskedő egy miniatűr akváriumot mutatott, amihez kavics, növényzet is tartozik. Sőt még teteje is van! És mindez műanyagból!

        Először mikor megláttam a mindösszesen kettő literes kis dobozt, elmosolyodtam. Aztán nagyon megtetszett. Hiszen ez az amit mi keresünk! Még levegőztető sem kell bele, ha beérjük két halacskával. Tökéletes lesz! Választottunk bele két aranyhalat, az egyik a Tomcsié, a másik pedig az Ágicáé lesz. Állítólag ez a halfajta nagyon igénytelen. A kisfiúnk figyelemmel kísérte, ahogyan a bácsi a hálójával kihalászta a kiválasztott halakat.

        Még a fiúk szaladtak vagy két kört az üzletben, megnézték hogyan úszkálnak a halak, hogyan bugyborékolnak a levegőztetők, és megsimogatták a nyuszit. Majd felöltöztünk, és indultunk vissza anyósomékhoz Ágicáért. 

        Felosontunk a lépcsőn, mert túl nagy volt a csend. És mit látunk, a nagy ágyon összebújva alszik papa és egyetlen unokája. Megvártuk míg felébred, addig megvacsiztunk, és siettünk haza, hogy minél hamarabb az új lakóinkat a helyükre költöztessük.

        Otthon nem volt hosszú folyamat, az egész öt percig, ha tartott.  Tomcsi végig ott állt apa mellett, és figyelte apa minden mozdulatát. Az etetésnél már ő is segített. Azóta szinte egész nap csak etetné őket. Ha jön hozzánk valaki, egyből viszi őket az akváriumhoz, és mutatja a halakat.

        Ráadásul még párásítja is a szobában az egyébként száraz levegőt. Annak idején, nekünk is voltak halaink, azt is édesapánk tartotta tisztán! Úgy látszik, ez férfi munka! (Végre valami :))


        Igen, ez volt az első! Az ünneplésre meghívtuk a nagyszülőket is, hogy legyenek velünk e jeles alkalmon!

        Nem akartam újra egész napra a konyhába költözni, ezért úgy döntöttem, hogy veszek egy kis disznótoros csomagot. Tudjátok, hurka, kolbász. Nem tudtam ellenállni a paprikás erdélyi szalonnának, és az enyhén csípős parasztkolbásznak sem. Ezekhez friss zöldség dukál, a csalamádén kívül. Így megálltam a zöldség piacnál, ahol beszereztem csípős és csemege paprikát, újhagymát és paradicsomot is.

        Ebéd után gyorsan letettem aludni Tomcsit, hogy mielőbb felébredjen. A nagyszülők 5 órára érkeztek meg, amikor már az uzsonnán is túl voltunk. Az egész lakást bejárta a frissen sült hurka, kolbász illata. Tomcsi kedvéért készítettem tojáskrémet is.

        Ágica is éppen felkelt, szopcsizott, Tomcsi pedig a boldogságtól szaladgált egyik szobából a másikba. Azt sem tudta, hogy kivel játszon, kihez menjen oda, hiszen együtt volt mind a két mama, és a két nagypapa is!

         A vacsora alatt is, nem volt hajlandó megülni az etetőszékében, hanem egy falat egyik mamától, míg a másik falat a másik mamától kellett két kör között!

         Ágicát is kihoztuk az utazóágyba, ami a nappaliban található, hogy köztünk legyen. Az ágyból hangos gagyogással fejezte ki örömét.

        Hamar elrepült az idő, 7 óra volt, kezdődött a fürdetés. A vendégeink gyorsan távoztak, mi pedig rendeztük a mazsolákat.

        Ez a nap is eltelt, megint idősebbek lettünk egy nappal. Ráadásul, Ágica éppen ma 5 hónapos! BOLDOG HÓFORDULÓT!


        Itt a világválság? - kérdezte a férjem, mikor előadtam neki, hogy hol jártam. Egy jó pár éve, a barátnőimmel gyakran benéztünk különböző turikba. Jó időtöltést jelentett, és nagy boldogsággal töltött el, ha sikerült valami különleges, egyedi ruhaneműre akadni. És az is mulatságos volt, amikor vicces ruhadarabot talált valamelyikőnk. A kupacból kiemelve hangos röhögéssel jeleztük a vélemény egyezőséget. Azóta eltelt egy kis idő....., édesanya lettem, méghozzá kétgyermekes anyuka! Na nem a válság, hanem a kíváncsiság vonzott be egy üzletbe. Újra beszippanthattam azt a használt szagot, és az asztalok összetolva, ruháktól megrakottan hívogattak, lépjek közelebb.

        Mióta megszületett Ágica, rá kellett jönnöm, hiába van már egy gyermekünk, a nemük miatt nem feltétlenül adhatom rájuk ugyanazt a ruhaneműt. Lehet, hogy meglepődtök rajta, de szerintem, ha az Élet két nemet alkotott, akkor mutassuk is meg a különbséget! Nem kimondottan a kék és rózsaszín közötti különbségre gondolok. De, a fiút kisfiúsan, a lányt pedig kislányosan szeretném öltöztetni.

        Ismerek olyan anyukát, akit nem túlságosan zavarja az, hogy hogyan is öltözteti a kislányát. Amit olcsón kap, vagy talál, azt adja a kislányára. Ha nem lenne szőke a kislány, azt hinném fiú. Biztosan, én vagyok túlságosan válogatós, bocsánat, ha valakit is megbántottam!

        Szóval, nem konkrét céllal mentem, hanem csak úgy (így általában több sikerrel jártam).

        Ágica úgy nő, mint a gomba, most már 74-es tipegő kell neki. Az utóbbi héten Tomcsi is pár centivel hosszabb, magasabb lett. A ruháin vettem észre a változást.

        Hosszas válogatás után, a próba mérlegen történt kb. forint egyeztetés után, a pénztárhoz mentem, fizetni. Képzeljétek, vettem nadrágokat, pulcsikat, és összesen 1200 Forintot fizettem!

        Hallottam, hogy bálabontás napján érdemesebb menni, akkor sokkal nagyobb a választék. Így is tettem. Hétfőn reggelre idehívtam édesanyámat a lurkókhoz, és fél 10-kor már a helyszínen voltam. Meglepődtem, hogy milyen sokan vannak. Az asztalok púposan megpakolva. Az emberek nem is kosárba szedték a ruhákat, hanem egyenesen zsákokba. Én is nagyon sok jó dolgot találtam. A végén selejteznem kellett, mert nekem is majdnem egy zsákra való cucc sikeredett. Igen ám, de ahogy a mérlegre tettem őket, és "Csak ennyi?!" a darab ára, nem nagyon lett kisebb a kupacom. A legtöbb dolog még most nagy a mazsoláimra, de annyi pénzért nem volt szívem otthagyni.

        A turizás ízére nagyon ráéreztem, ugyanis azóta már voltam még egy párszor.....csak a szekrényünk, és a pénztárcám szab határt a vásárlókedvemnek! Aki még nem próbálta, ajánlom neki, hiszen negyed áron kaphat egyedi, szuper gyerek cuccokat!


        Már egy pár hete érzékeny a hátsó, bölcsesség fogam. Hosszú vacilálás után csak úgy döntöttem, felkeresem a körzetileg hozzám tartozó fogorvost. Eddig egy ismerős doktornénihez jártam, akivel nagyon meg voltam elégedve, csak sajnos Ő elköltözött Debrecenből. Így nem volt más választásom, mint másikat keresnem.

        Édesanyám ismét a segítségemre sietett. Utána érdeklődött, hogy hová és kihez tartozom. Sőt még időpontot is kért nekem (nehogy meggondoljam magam:) ) Az időpont direkt, a két gyermekünk ebéd utáni sziesztájára esett.

        Izgatottam léptem be a váróterembe, vajon hány rossz fogam van? és mennyire fog fájni a kezelés? - ilyen, és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben. Odabent rajtam kívül senki sem volt. Gondoltam, hogy hamar végzek. Levettem a kabátom, és helyet foglaltam a régies, műanyag székes váróteremben, és vártam. És vártam. Már eltelt egy negyedóra, mikor jött egy középkorú férfi, bekopogott, és bement a rendelőbe. Én meg csak ültem, és bambultam ki a fejemből. Mérgemben felhívtam anyut, hogy biztos, hogy fél kettőre szól az időpontom? Ő megnyugtatott, hogy igen, nyugodjak meg, a lurkók alszanak, nincs semmi gond, ráérek. 

        Már újabb negyed óra telt el, mikor is kijött a férfi, és behívtak engem. A rendelőben egy fiatalos doktornő fogadott. Az asszisztens hölgy elkérte a papírjaimat, majd beültettek a székbe. Először megkérdezték, mi a panaszom, majd a doktornő végignézte az összes fogam. Megállapította, hogy szépek a fogaim, és az az egy lyukas, rossz fogam van.

        Közölte, hogy gyökérkezelni kell a fogat. Ad egy érzéstelenítőt, megvárjuk míg elzsibbadok, és kezdjük. HOPPPÁ! De én szoptatok? Nem baj? - kérdeztem a hölgyet. Meglepődve válaszolt, hogy miért nem ezzel kezdtem. Így nem adhat be szurit, mert addig nem szoptathatok, amíg ki nem ürül a szervezetemből, azaz kb. 4 óráig. Érdeklődött, mikor aktuális a következő etetés. Már sajnos nem fért bele az időbe, ezért elküldött röntgenre. Majd másnap reggel, ha megoldható szoptatás után, a lelettel együtt jöjjek vissza. Így is történt. Előtte még apával elvitettem magam a Szent Anna utcai fogászatra. Még soha nem voltam ott, szerencsére!

        Rövid várakozás után, lefotózták a fogam, rá pár percre már kész is volt az eredmény. A képen nem igazán láttam a helyzetem. Kíváncsian vártam, mit szól hozzá a doktornő.

        Rácsodálkozott az eredményre, még a véleménye is megváltozott. Ezt felesleges gyökérkezelni, egyszerűbb megszabadulni tőle - felelte. Hirtelen fel sem fogtam, csak bólintottam. Már szívta is fel az injekciós tűbe az érzéstelenítőt, és nyomta is belém. Ide is egy kicsit, és ide is. Szerintem egy perc sem telt el, már zsibbadtam is. Öt perc elmúltával már a nyelv sem éreztem, később már beszélni sem tudtam. Visszaültem a fogorvosi székbe, és nagyot sóhajtottam. Inkább szülnék még egyszer, ha lehetne!

        Mosolygott a doktornő, és kézbe vette a fogót. Én pedig becsuktam a szemem. Még húszig sem számoltam el, mikor közölte, hogy öblíthetek. Micsoda? Már készen vagyunk? JÉÉ, itt a fogam a tálcán!

        Mégis csak inkább egy foghúzás, mint egy szülés!

        Fél nyolckor evett Ágica, úgyhogy délig nem adok neki cicit, csak abból kap, amit reggel fejtem ki, ha szükséges. (szerencsére kibírta, úgyhogy a tejcsi ment a fagyasztóba, a többi mellé - végszükség esetére).

        Remélem, Tomcsi és Ágica is apa fogsorát örökölte, azaz nem gyakran kell látogatni a fogorvosi rendelőt!


        Kezdem azt hinni, hogy igenis létezik ilyen korszak. Reméltem, hogy minket el fog kerülni nagy ívben, de tévedtem. Már csak abban bízok, hogy hamarosan ezen is túl leszünk, mint a harapásos időszakon.

        Ez egész egyik napról a másikra kezdődött. Tegnap még jó kisfiú volt, édesanya szemefénye. Azt csinálta, amit mondtunk, úgy ahogy mondtuk. Mára már minden megváltozott. Akkor, ott és azt teszi, amit ő szeretne, ami szerinte jó.

        Eddig sem az evéssel,alvással nem volt gondunk. Na már most, nem tetszik az az ennivaló, amit kínálok, neki biztos, hogy más kell.

        Az alvással hasonló a helyzet. Még az ebéd utáni alvás az hagyján is. Szépen megebédelünk (ha éppen az ízlik neki), aztán pelus csere, és irány a kiságy. Általában már előtte dörzsöli a kis szemét, és hamarosan el is alszik.

        Az esti fürdetést már kitoltuk későbbre, olyan 8 órára. De kipróbáltuk, hogy a szokásos időben megfürdettük, és utána még ébren hagytuk egy jó fél órára. Egyik sem volt hatásos. Már arra is gondoltam, hogy nincs annyit a levegőn, így nem fárad le, és azért nem akar aludni. Nem lenne álmos? Vagy csak ez is egy akaratot erősítő- kimutató dolog a Tomcsi részéről? Sajnos a válaszra még nem jöttem rá.

        Ja, igen a levegő! Éppen tegnap láttam a Híradóban, hogy szmogriadó van már Debrecenben is. Szóval, kisgyermekek, idősek ne menjenek a levegőre. Túl nagy a por koncentráció, aki teheti, maradjon otthon. Maradunk a négy fal között! Itt legalább, ha földhöz vágja magát a gyerek a hiszti miatt, nem látja senki. Nem mondják, hogy milyen anya vagyok!

        Hiszen, ha engedek a gyermekem akaratának, akkor rájön, hogy hisztivel mindent el tud érni, amit szeretne. Sajnos, hamar megunom az ordítását, vagy azért, mert félek, hogy Ágica felébred, így engedek neki. Pedig tudom, hogy rosszul teszem.

        Utána kerestem a témának, mi ilyenkor a teendő, mivel könnyíthetem meg gyermekem és családom életét. Megosztom Veletek, mit olvastam: szükséges kompromisszumok, figyelemelterelés, optimista hozzáállás, a felesleges korlátok megszüntetése, és a szeretetteljes lecsendesítés. Olvasva olyan egyszerűnek tűnik az egész! De, ott az éles helyzetben, nagyon is észnél kell lennünk!

        Bizony, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy ahogyan a kis mazsim szeretné, jön az ordítás. Ez még viszonylag kulturált módon zajlik, ezt még lazán le tudom kezelni.

        Ha olyan kedve van, kötekedik, főleg, ha van nálunk Valaki. Akkor pláne beindul a szereplési vágy, és Én vagyok a középpontban szerep. Mostanában a nappaliban lévő, üveges vitrint nyitogatja. Ott tartom az ékszereimet (is). A múltkor látta, hogy rendet raktam a dobozokban, mert kaptam egy új ékszeres ládikát, és abba pakoltam át egy részét. Tomcsinak nagyon tetszettek az ékszerek, próbálgatta a gyöngyöket, gyűrűket. Gondolom, most is ezekre fájna a foga, mikor kinyitja a szekrényajtót. Tudja, hogy nem szabad, mert előbb rám néz, rázza a kis fejét, hogy NEEM!, de mégis kinyitja. Tegnap már rálegyintettem a kis kezére, hátha hatásosabb, és jobban megérti. Mára az jött le belőle, hogy megpaskolja a keze fejét, mondja, hogy NEEM! és KINYITJA az ajtót, mosolyogva. Akkor most mit csináljak?

        Ugyanez a helyzet a bejárati ajtóval is. Gondol egyet, és ha nincs bezárva a rácsos ajtónk, akkor kiszalad a folyosóra. Meg sem áll a szembe szomszéd ajtajáig. Onnan vigyorog ránk. Élvezi, ahogy utána szaladunk, és visszahozzuk. Kicsit kellemetlen egy szál pólóban utána eredni, de néha úgy sikerül.(ugyanis nálunk a lakásban 27-28 fok van, és ezt csak így tudjuk elviselni)

        Azt is hallottam, hogy ez a kor eltarthat akár három éves koráig is. A gyerek egyéniségétől, és mentalitásától függ az egész. Nem azért ellenkeznek, mert minket akarnak bosszantani, hanem, mert ilyenkor kezdik megismerni a világot. Az a dolgunk, hogy segítsünk nekik, türelmesek legyünk, és megfelelő támaszt nyújtsunk nekik.

        Fontos a következetesség, hiszen ez még csak bemelegítés a tinikorhoz képest. Belegondolok, hogy mire Tomcsi kinövi ezt a kort, belelép Ágica. Szóval, kitartáás!!!


        Úgy látszik, elkiabáltam ezt az egészség témát. Eddig még, szerencsére elkerült minket mindenféle betegség. Most, hogy ez az egészséges, vitamindús táplálkozás miatt van, vagy az új "kókuszos" injekció miatt nem tudom, de örültem neki. Sok ismerős panaszolta, hogy így megfáztak, ilyen-olyan betegek, míg én büszkén újságoltam, hogy Nálunk, Velünk minden rendben. Majd kicsattanunk az egészségtől!

        Erre mi történt? Tegnap óta, Tomcsinak és nekem folyik az orrunk. Egyenlőre, színtelen, átlátszó anyag. Nekem a torkom is fáj, és kicsit köhögök. Sajnos, Tomcsi még nem tudja elmondani, hogy mi a baja. Habár, már ha be van dugulva a kis orra, mutatja, hogy nem kap rajta levegőt. Ez már haladás!

        Azonnal el kezdtem neki adni a Fenistil cseppet, illetve a Sinupret cseppet. Az első az recept köteles, míg a második nem. Még a tavalyi meghűlésből maradt. Akkor is két nap alatt helyrehozta Tomcsit. A Sinupret csepp gyógynövény-kivonatokból készült nyálkaoldó, köptető és gyulladáscsökkentő hatású készítmény. Már Ágica is kaphatná (de szerencsére neki nincs rá szüksége), így én is, mint szoptató édesanya is bevehetem. Muszáj mindent bevetnem a gyógyulásom érdekében, hiszen nem szeretném, ha Ágica is elkapná (bár szerintem, ez csak egy egyszerű megfázás).

        Vész, illetve láz esetére van itthon Panadol szirup is, de ez csak végszükség esetén! Éppen ma mondta Panninak az anyukája, hogy vehetek be Panadol tablettát is, etetés után, mert a következő szoptatásig annyira felhígul a szervezetemben, hogy nem árt a kislányomnak. (a doktornőtől hallotta a hírt)

        Az előbb belenéztem a tükörbe, ahogy Tomcsitól jöttem vissza a géphez (ugyanis felsírt, mert szomjas volt) és egy hatalmas, piros orr mosolygott vissza rám a tükörből. A sok orrfújás eredménye! Teszek rá egy kis popsikenőcsöt! Az segít!

        A csontjaim is sajognak. Olyan érzés, mintha a végtagjaimon egy-egy 5 kg-os súlyt cipelnék. Lehet, hogy Tomcsi is ezért sírt fel éjszaka? Belenyilallt neki? Alig várom, hogy tudjon beszélni, és mondja el, mi fáj! Sokkal könnyebb lenne, hamarabb tudnék segíteni rajta! Így csak próbálkozom, és tippelek. Általában a fogára fogom. Az már tuti, hogy akkor csorog az orra, mikor kibújik egy újabb fogacskája!

        A lényeg: sok folyadék, citromos tea, méz, narancs vagy mandarin. Addig nem megyünk a levegőre, amíg jobban nem leszünk. Sőt, az orvosi rendelőt is elkerüljük, míg nincs nagyobb gond!

        Ha nem muszáj, nem tömjük magunkba az antibiotikumokat!


        Január 21-én lesz Ágnes nap, azaz a kislányunk első névnapja. Már gondban vagyok, hogy mit vegyünk neki. Hiszen még most volt karácsony, arra is alig találtam ki, hogy ki mit adjon neki. Egyrészről jó, hogy mindenki megkérdezi, hogy mire van szükségünk, így megkímélnek a sok felesleges lomtól, de valamit csak mondanom kell. Karácsonyra is inkább ruhaneműket kértem Ágicának, mert talán ebből kevesebb van, mint játékból. Igaz, rengeteg ruhaneműt megörökölt Tomcsitól, de hát ő csak kislány! Ha pedig már NŐNEMŰRE sikeredett, akkor adjuk meg a módját!

        A múlt héten sikerült rendet raknom a szekrényében, átválogattam a ruhácskáit. Bizony szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy elég sok mindent kinőtt, úgy, hogy még rá sem adhattam. Szomorúan tettem félre ezeket a kis ruhácskákat, hiszen olyan aranyosak! Legszívesebben mindet megtartanám! Csak, hát annak egy új gardrób kellene! Így félreteszem annak a sógornőmnek (vagy barátnőmnek), aki legelőször kislányt szül! Így találom igazságosnak, és így talán nem lesz sértődés sem belőle!

        A játékokat még tavaly sikerült szétválogatnom, kor szerint. Ilyen fiatal korban, még nincs külön lány-, illetve fiú játék, meg ha lenne is,mindegy. Ágicának is még csak az a lényeg, hogy a kezébe fogja és rázza, majd a szájába vegye és rágja. Előtte lefertőtlenítettem, átfőztem a rágókákat, ne hogy valamiféle probléma legyen a későbbiekben.

        Szóval, ismét azt mondtam a családnak, hogy maradjunk a ruhaneműknél! Mivel sok kisruhát adok rá, főleg, ha megyünk vendégségbe, azért alkalmi cipőcskére is szükségünk van. Persze, még csak a puha talpúakra, hiszen még nem közlekedik a kis lábacskáján a drágám!

         


        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!

      • Blog leírása

        Az életünk értelmei:
        Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!
        Látogatás: 56372 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés