Mazsolák

Alig múlt el a születésnapja Tomcsinak, már is itt volt a névnapja. Ráadásul mindjárt kettő is, hiszen apát is így hívják. Újabb ok az ünneplésre. A buli pénteken kezdődött, akkor Kriszti barátnőmék látogattak el hozzánk. Megint sok meglepetéssel kedveskedtek a gyermekeinknek. Mindketten kaptak játékot, és ruhaneműt is. Tomcsinak már én is szemeztem a játékboltban a DOMINO-val, de a barátnőmék megelőztek. Direkt neki való a játék, hiszen a pöttyök mellett állatfigurák is szerepelnek, amivel már így ő is tud játszani. A ruhák pedig olyanok, mint a legdivatosabb felnőtt holmik, csak miniben! Édesek!

Mikor bejelentettem a kisfiúnknak, hogy érkeznek Krisztiék, teljesen bepörgött, és állandóan az ajtót leste. Közben az Iimii, és a Krisztii szót ismételgette. A legújabb mániája a fényképalbum nézegetése, amelyekből már szerintem becsukott szemmel elmondaná ki, hol van a képeken. Most is elővette az egyiket, és megmutatta hol van Kriszti és Imi rajta.

Igen, sajnos rajtunk is felül kerekedett a betegség. Először Tomcsinál kezdődött a szokásos módon: köhögés, orrfolyás. Őt követte Ágica, hasonló tünetekkel. Mi, apával torokfájás, köhögés, és enyhe orrfolyásnál tartunk. Habár apának még az orra sem folyik, ellenkezőleg, nem kap levegőt rajta. Lázunk ez idáig egyikkőnknek sincs. Tomcsit, mivel már nagy fiú, az itthoni házipatikánkból kezeltem, magammal együtt. Én is bajban vagyok, ugyanis még szoptatok, tehát én sem vehetek be akármit. A tapasztalatom szerint a legtöbb gyógyszerre az van ráírva, hogy szoptatás alatt nem szedhető. Így maradtam a tea, méz, és a C-vitamin mellett. A múlt héten szerdán már nem bírtam tovább a tényt, hogy a helyzet még mindig nem javult, ezért felhívtam a doktor nénit. Időpontot szerettem volna kérni délelőttre, de már nem tudott adni, annyian bejelentkeztek, de azt is mondta, hogy most üres a váróterem. Ezen felbuzdulva gyorsan összekaptam magam és Ágicát, és lesiettünk az orvosi rendelőbe. A doktor néni megvizsgálta Ágicát, és megállapította, hogy a torka is piros, tehát megfázott. Mivel a bátyjának is hasonlóak a tünetei, Sumetrolim szirupot írt ki nekik. Tomcsinak dupla mennyiséget reggel és este. Valamint kaptunk még kétféle orrcseppet, és a változatosság kedvéért láz esetére Nurofen szirupot is szereztem be. Ahogy hazajöttünk, mindkettőjüknek beadtam kis kupicában a szirupot, megebédeltünk, és letettük őket aludni. A délutáni alvás sem volt nyugodtabb, mint az éjszakai. Tíz percenként fel-fel sírtak, amikor is a kis orruk bedugult. Tomcsi már az orrszívó látványától is retteg, sírva menekül előle. Szerencsére Ágica még engedi. 

Az éjszakánkról jobb nem is mesélni. Szörnyű volt. Életem eddigi leghosszabb és legrosszabb éjszakája volt. Mindkét mazsola sírt, vagy felváltva, vagy egyszerre. Szóval apa volt Tomcsival, én pedig Ágicával. Tomcsit odavittük a mi ágyunkba, de így is amikor felordított, felkelt Ágica és ő is rázendített. És ez fordítva is megtörtént. Ezért jobbnak láttam "kiköltözni" Ágicával a nappaliba. De ott is, amikor megpróbáltam vízszintes állapotba helyezni, ismét sírni kezdett. Nem volt más választásom, mint az ölembe altatva, aludnom. Hajnaltájt javult a helyzet, vissza tudtam tenni a kiságyába, és én is bebújhattam a fiúk mellé az ágyba. Szörnyű az az érzés, amikor a gyermekeid betegek, és te tehetetlenül nézed végig az eseményt, és nem tudsz segíteni. Köhögnek és folyik az orruk. Nem győzzük törölgetni. Tomcsi már olyan ügyes fiú, hogy ki tudja fújni a nóziját. (remélem, ez kiváltja az orrszívást!)

Ezúton kérek bocsánatot, hogy eddig nem írtam, de hát két gyerek, az dupla feladatot jelent. Nem panaszkodás-képpen mondom, de nem sok szabadidőm van. Úgy eltelik általában egy nap, hogy szinte észre sem veszem. Mire feleszmélek, már megint este van.

Tehát nem csak odakint esik a hó, a szó tényleges jelentésében, hanem idebent, nálam is. Jó lenne, ha időnként kettő lenne belőlem!

A születésnapi zsúr még nem ért véget nálunk. A maradék tortára is kellett gyertyát tennünk, amit Tomcsi továbbra is fújkálhatott. Már a torta szó hallatára beindul a fújkálás nála. Hát nem édes!

Végre elérkezett a várva várt nap! A kisfiúnk két éves!! Ha visszagondolok, villám gyorsan elrepült ez a két év! Még emlékszem, hogy két évvel ezelőtt melegem volt a fekete szövetkabátomban, miközben száguldoztunk befelé a kórházba. Bent a szülőszoba ablaka is nyitva volt. Az időjárás teljesen tavaszias volt. A nap gyönyörűen ragyogott, a madarak csicseregtek. Ilyen időben öröm volt szülni!!! És ma? Milyen az időjárás? TÉL VAN! Nagy pelyhekben hull a hó. Az utakat nem megfelelően takarítják. Felfér a nagykabát. Jó felidézni a múltat, és belegondolni, hogy mennyi szép emlék történt azóta velünk. Ráadásul már nem is csak hárman, hanem időközben négyen lettünk!

Ezt a napot Ica mamáéknál töltjük a dédikkel együtt. Ilyenkor látszik milyen nagy is a család!

Ma még mindig nincs a napja, de ma is buliztunk. Délelőtt a barátnőmék látogattak meg minket. Az egyik barátnőméknek még nincs babájuk, míg a másiknak van egy kisfia, Norbika januárban volt egy éves. Úgy volt, hogy külön érkeznek, de a hirtelen havazás közbeszólt (sajnos). Így délelőtt letudtuk a köszöntést. Egyikkőjüktől megkapta a megígért dömpert, olyat amilyen az én időmben is volt, míg Editéktől egy utánfutós, lenkerekes dzsippet. Ágica pedig minden napra egy szakálkát, és bébiételt kapott. Hát nem aranyosak?

A két fiú nagyon édes volt együtt. Tomcsi megfogta Norbika kezét, és bevitte a szobájába, egyenesen a játékokat rejtő ládikához. Ott leültek, és elkezdték kifosztani a kincsesládát. Együtt szerelték a fiókot, amiről lecsavarták a gombot. Minden második percben a kisfiúnk odaszaladt Norbikához, és egy puszit nyomott a fejére. Majd leellenőrízte, hogy Ágica jó helyen van-e a barátnőm karjaiban. Mivel mindent rendben talált, visszaült, és játszott tovább.

Az öcsémék elköltöznek Debrecenből. Már a hétvégén indulnak, ezért Tomcsi szülinapját előre kellett hoznunk. Nem is bántam, hiszen így nem egy napig tart a nagy nap! Az ünneplést megkezdtük tegnap és vasárnapig tartjuk. Öt napos buli! Ez ám a valami!!

Rendeltünk egy süni tortát, amiről azt gondoltam különleges lesz, de az Erzsi mama tortájához képest, semmi volt! Mind külsőre, és ízileg is! Finom és különleges volt a sündisznó is, hátán egy piros almával. Tomcsinak mégis a mamáé ízlett jobban. Öröm volt nézni, ahogy két kézzel majszolja a szájába a sütit. Gyorsan megebédeltünk, majd hoztuk is befelé a tortákat, hiszen már bőven az alvási időben voltunk. Amikor megpillantotta Tomcsi a tortákat, és rajta a gyertyákat, egyből fújkálni kezdett. Az öcsém meg sem tudta gyújtani a második gyertyát, mert az elsőt már el is fújta Tomcsi. És ez így ment nem is tudom megszámolni, hogy hányszor. Megint csak bólogatott, hogy újból gyújtsa meg neki a gyertyát. Közben a CD lejátszón a Boldog szülinapot! című nóta szólt. Először csak a széken, majd a szőnyegen mamával folytatta a táncot. Megható jelenet volt. Főleg az a tény, hogy már KÉT éves a kicsi fiúnk!! Ágica mind e közben keresztanyu kezéből énekkel kísérte a jelenetet.

A szokásos hétvégi ebédre érkeztünk Ica mamáékhoz. Mi voltunk az elsők, még Mátéék nem voltak ott. Tomcsi szokás szerint körül nézett az udvaron, történt-e valami változás az előző héthez képest, majd bementünk, és egyből lehuppant a szőnyegre, és megkereste az építőkockákat. Majd jött értem, húzott a szőnyeg felé, és "EEPÍÍT" szót ismételgetve lecsücsültünk a földre. Napról napra egyre több szót mond, úgyhogy mostmár megnyugodtunk, hogy nincs semmi baj. Ha olyan kedve van, mondatokat is mond, valamint utánunk ismétli a szavakat. Persze, csak ha ő akarja! Megrendelésre nem mindig sikerül kicsikarni belőle. Pedig olyan sok mondókát ismerünk. Különösen az tetszik, amikor édesanyámmal mondókáznak, és ha anyukám olyan mondókába kezd bele, amihez neki éppen nem fűlik a foga, akkor azt hangos "NEEM"-mel adja a mama tudtára. Viszont amit szeretne, azt boldogan mondja, illetve mutogatja mamával együtt. Apától kaptam egy videókamerát, azzal legalább meg tudjuk örökíteni a "szereplős" pillanatokat. Milyen nagy szám lesz, ezeket visszanézni tíz év múlva!

Felépítettünk két magas tornyot, mikor is megérkeztek uncsitesóék. Nagy visítással köszöntötték egymást. Ágica is felriadt a hangoskodásra, ő pedig sírással reagált rá.

Tomcsi imád mindent, amihez bármilyen szerszám szükséges, és kalapálni, csavarozni lehet vele. Tehát, amikor Erzsi mamáéknál vagyunk, papával állandóan szerelnie kell valamit. Most éppen kapóra jött, hogy a kiságyának az ágyneműtartója kiszakadt. (kicsit túlpakoltam:) ) Így jött Jani papa, egyből vitte be Tomcsi a szobájába, és mutatta a javítanivalót. Papa elővette a táskájából a szerszámokat, amire a kisfiam egyből lecsapott. Jé, igazi kalapács, de nehééz! És szegek! Tátott szájjal bámulta, ahogyan papa kihúzta, és felfordította az ágyneműtartót. Majd amikor a szeget kezdte a helyére kalapálni, hozta Tomcsi a saját kiskalapácsát, szeget kért, és ő is azt csinálta, amit papa. Kis utánozó művész!

Eszembe jutott, ha már úgyis itt van papa, és a kisfiam is szerelős kedvében van, mi lenne, ha a kiságyából kivennénk egy pár rácsot.

Úgy néz ki, engem is utolért a vég! Reggel arra ébredtem, hogy valami csikarja a hasam. És már rohantam is a WC-be. És utána megint. Később hánytam is. Pedig még nem is ettem semmit. Szép napnak nézek elébe! Teljesen legyengültem. Úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger, de nem is egyszer. A végtagjaim olyan nehezek voltak, mintha mindenhol egy kb. 5 kilós súlyt cipelnék. A gyerekek még aludtak. Apa egyből jött, hogy mi a baj? mit segíthet. Még én sem tudtam. Ez lenne az a vírus, amit éppen tegnap a nagymamám mesélt a szomszédjairól? Szegények annyira legyengültek, hogy hajnalban a feleség mentőt hívott a férjéhez és a kislányához. Be is vitték őket, a kiszáradás szélén, infúziót kaptak, és bent maradtak. De hát kitől, mikor és hogyan kaphattam el, vagy szedtem össze ezt az akármit?

Forraltunk vizet, egy csipet sóval, háztartási keksz, és pihenés. Édesanyámat felhívtuk, hogy ha ráér, apa elvinné hozzájuk Tomcsit, hogy nyugodtabban tudjak pihenni.