A halasnál
A férjemnek jött egy hirtelen ötlete: Mi lenne, ha Tomcsinak vennénk egy akváriumot?
A keresztapukájának van egy hatalmas akváriuma, telis tele szebbnél szebb halacskákkal. Mikor átmegyünk hozzájuk (5 perc sétára laknak tőlünk), Tomcsi mindig odaáll az akvárium elé, és tátott szájjal csodálja a halakat, miközben néha pipál, mint a halak.
Megegyeztünk apával, hogy csak kicsi akváriumunk lehet, és egyenlőre ő tartja tisztán.
Anyósoméknál a garázsban volt egy régi kb. 20 literes akvárium. A férjem ki is adta az ukászt anyósomnak, fertőtlenítse ki, mire mi megyünk! Ő így is tett. Apa a sógorommal (azaz a bátyjával) átnézték, és találtak rajta repedéseket. Tehát nem volt mit tenni, akváriumot is vennünk kell.
A vasárnapi ebéd után, miután felébredtek a délutáni sziesztából a fiúk, kitaláltuk menjünk el a halashoz. Végül is egy állatkerti sétával is felér a dolog! A sógorom által ismert helyre mentünk, ami állítólag a városban a legolcsóbb hely, a legnagyobb választékkal.
Ahogy beléptünk az üzletbe, megcsapott minket a párás, meleg levegő, és a szárított eleség illata. A gyerekekről egyből levettük a téli kabátot, és sapkát, de igy is nagyon meleg volt odabent. A fiúk azt sem tudták merre szaladjanak, mit nézzenek meg következőnek. A színes halakat vagy a rikácsoló papagájokat? Esetleg a fehér színű, kergetőző mókusokat, melynek ára darabonként 25 ezer Forint? Nekem személy szerint a legnagyobb, tengeri halakkal teli akvárium tetszett, amelyben még egy elsüllyedt város romjai is megtalálható volt. El tudnám képzelni, a nappali és az étkező közötti falban.....(persze egy emberkével, aki ezt tisztán is tartja nekünk. :) )
Amíg én Tomcsival nézelődtem, apa az eladó segítségét kérte az akváriummal kapcsolatosan. Előadta, hogy kicsit és praktikusat szeretnénk, kb. négy hallal, hiszen mi is négyen vagyunk.
A kereskedő egy miniatűr akváriumot mutatott, amihez kavics, növényzet is tartozik. Sőt még teteje is van! És mindez műanyagból!
Először mikor megláttam a mindösszesen kettő literes kis dobozt, elmosolyodtam. Aztán nagyon megtetszett. Hiszen ez az amit mi keresünk! Még levegőztető sem kell bele, ha beérjük két halacskával. Tökéletes lesz! Választottunk bele két aranyhalat, az egyik a Tomcsié, a másik pedig az Ágicáé lesz. Állítólag ez a halfajta nagyon igénytelen. A kisfiúnk figyelemmel kísérte, ahogyan a bácsi a hálójával kihalászta a kiválasztott halakat.
Még a fiúk szaladtak vagy két kört az üzletben, megnézték hogyan úszkálnak a halak, hogyan bugyborékolnak a levegőztetők, és megsimogatták a nyuszit. Majd felöltöztünk, és indultunk vissza anyósomékhoz Ágicáért.
Felosontunk a lépcsőn, mert túl nagy volt a csend. És mit látunk, a nagy ágyon összebújva alszik papa és egyetlen unokája. Megvártuk míg felébred, addig megvacsiztunk, és siettünk haza, hogy minél hamarabb az új lakóinkat a helyükre költöztessük.
Otthon nem volt hosszú folyamat, az egész öt percig, ha tartott. Tomcsi végig ott állt apa mellett, és figyelte apa minden mozdulatát. Az etetésnél már ő is segített. Azóta szinte egész nap csak etetné őket. Ha jön hozzánk valaki, egyből viszi őket az akváriumhoz, és mutatja a halakat.
Ráadásul még párásítja is a szobában az egyébként száraz levegőt. Annak idején, nekünk is voltak halaink, azt is édesapánk tartotta tisztán! Úgy látszik, ez férfi munka! (Végre valami :))