A beszéd

Nem győzöm eleget hangoztatni, és nyugtatgatni saját magam: minden gyermek más, és más ütemben fejlődik. Az a lényeg, hogy a meghatározott/előírt korig történjen meg az, aminek meg kell.

Nemrég olvastam, hogy körülbelül hány szót kell tudnia egy két éves gyermeknek, valamint hogy naponta akár több tíz új szóval is bővülhet a szókincse. A múltkor elkezdtem összeszámolni a szavakat, és meglepődtem az eredményen. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi szót már ismer!

Tomcsi mindent elég későn kezdett el csinálni. Amíg más gyermek, már járt, ő akkor kezdett el mászni. Már-már meg voltunk ijedve, orvosi segítséget akartam kérni, mikor is elindult végre a kisfiúnk. Igazuk volt a szüleinknek, nagykorában senki sem fogja megkérdezni, vagy észrevenni, hogy mikor kezdtünk el járni. Na de akkor ezt nem így gondolja az ember! Akarva, akaratlanul is összehasonlítjuk egyik babát a másikhoz. Ráadásul a családban, a keresztfiúnk és Tomcsi között éppen egy fél év van, míg a másod unokatesó között egy hónap a korkülönbség!

Így egy családi összejövetelen megy a műsor: ki mit csinál már, ki, mit és hogyan mondja! Meglepő, de igaz, hogy a legfiatalabb, aki a súlyban a legtöbb, az mond a legtöbb szót. A dédik, ennek még hangot is adnak. Hallottad, papa?- mondja dédimama.

Ezek után a szülei pedig még inkább szerepeltetik a picit.

Kicsit rosszul esik a megkülönböztetés, hiszen egyik gyermek sem tehet róla, hogy olyan, amilyen. Mindenki a hozott génekből gazdálkodik. A beszéddel is hasonló nálunk a helyzet, mint a járással. Most napról napra gyorsabb,vagyis látványosabb a fejlődés. Egyre több szót mond: vagy utánunk elismétli, vagy magától mondja. Vannak közte tisztán érthetőek, és nehezen beazonosítható szavak is. Előfordult már olyan is, hogy nem értettem mit mond, ezért odahozta nekem az adott tárgyat, és megmutatta nekem. Ilyen volt például a cipőkanál, ami az ő kisnyelvén: KIPI. (azaz kipiszkálni.- ugyanis, ha valamit bedobott/dugott az ágy alá, azzal piszkáltuk ki) Jani papa, a "szerelős" papa. Ha kimondjuk a nevét, egyből mutatja Tomcsi a csavarozást. Ezenkívül papa nagy galambász, sok galambja van a kertben, otthon pedig sok trófeája. Mazsink szerint "galbak"-ja van papának. 

Ahogy észrevettem,inkább elmutogatja, amit szeretne, minthogy beszéljen. Sok készségfejlesztő könyve van, azokban viszont mindent felismer, és megmutat, hogy hol van. Sokszor ő hozza, hogy kérdezzünk tőle.

Olvastam, hogy ha a lurkó jelenlétében eldugunk egy tárgyat, és azt még nem keresi, akkor még nem alakult ki nála a tárgyállandóság, azaz nem várhatjuk el tőle. hogy megnevezze a tárgyakat. Nálunk ez már nagyon régen működik! Főleg, ha a cumijáról van szó!

Ha Erzsi mamával mondókáznak, elmutogatja, mi következik, illetve mondja hogy NEEM, ha éppen nem azt szeretné eljátszani.

Úgy vettem észre, hogy nincs nálunk különösebb probléma, csak annyira makacs Tomcsi, hogy csak akkor, és csak azt mondja, illetve csinálja, amit Ő szeretne. Így hiába szeretném én is megmutatni országnak, világnak milyen okos kisfiúnk van, reménytelen.

Kíváncsian várom Ágicának a fejlődését. Vajon hasonló lesz a Tomcsiéhoz? Vagy erősíti a tényt, hogy a lányok, korábban érnek?

Azért a fejlődést nyomon követem, titokban azért megörökítem az utókornak mindkét mazsolánk ténykedéseit!