Kirándulás
Lassan egy hónapja már, hogy Ágica keresztszülei elköltöztek, ideje, hogy felkeressük őket: hol és hogyan élnek? Természetesen, a mazsoláknak pedig felér egy kirándulással a történet.
Indulás előtt egy nappal el kezdtem készülődni. Összecsomagoltam az ajándékokat, feltöltöttem a pelenkázótáskát két napra is elegendő váltásruhával, egy szatyor játék, meséskönyv Tomcsinak a hosszú útra időtöltésként. Reggel készítettem útravalót, szendvicseket, túrórudit, almát és innivalót. Minden készen állt az indulásra, csak a gyermekeket kellett felöltöztetnünk, és mehettünk is. Így sikerült fél kilenckor beindítani a kocsi motorját.
Még itthon elmeséltem Tomcsinak, hogy hová megyünk, ezért teljesen be volt sózva a gyerek. Lelkesen öltözött, és az öcsém és a sógornőm nevét ismételgette: "Bépi és Edi".
Az út elején nézelődött, nagyon tetszett neki az autópályán, a hidak fölött átmenő villanyvezetékeken elhelyezett piros gömbök. Megkérdeztem apától, hogy azok miért is vannak ott? A válasz gyors, és tömör volt: a repülőgépek miatt, hogy észrevegyék a vezetéket, ha esetleg le kellene szállniuk.
Igen ám, de felvetődött bennem a következő kérdés: akkor miért nincs minden átmenő vezetéken ilyen gömböcske? Erre már apa sem tudott válaszolni nekem. Mondtam apának, hogy lassan pedig fel kell készülnünk, mert a nagyfiúnk hamarosan ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel fog bombázni minket. Utána meg jön a "MIÉRT" korszak....
Átnéztük a meséskönyveket a hátsó ülésen, megettük a szendvicset és a túrórudit, majd Tomcsi elkérte a cumiját, és pár perc elteltével elaludt.
Ágica az anyósülésen nézegetett, majd nyöszörögni kezdett. Nem sokkal később rá is jöttem miért. Indulás előtt mindhárman levettük a télikabátot, csak ő rajta maradt az overál. Szegénykémnek melege volt! Hogy lehetek ilyen figyelmetlen? Azt hittem, ha nem fűt apa a kocsiban, nem történhet ilyen. Kiderült, hopgy tévedtem! Az eset megoldása után, ő is bealudt. Az út hátralévő részét apával suttogva tettük meg.
A helyszínre érkezve Ágica egyből felébredt. Tomcsit akkora sikerült magához térítenem, mikorra az öcsém és apa felhordták a csomagokat a negyedik emeletre. Akkor is úgy, hogy egy hatalmas utasszállító gép húzott el közvetlen felettünk. Tomcsi pedig imádja a repülőgépeket. A tetőtéri lakás ablakából is a gépeket kellett figyelnünk, amik szinte negyed óránként érkeztek a közeli repülőtérre. A fürdőszoba ablakában fedeztük fel őket, majd a nappaliba átszaladva követtük a leszállásra készülődő hatalmas járműveket. A lakásban volt elég nagy hely a szaladgálásra Tomcsinak, ki is fáradt kellőképpen. Ágica az érkezésünk után kiszívta a szokásos tejcsi adagját, majd a hálószobában letettem aludni.
A finom ebéd elfogyasztása után, beszélgettünk egy kicsit, ahol kiderült, hogy a közelben található egy nagy bútoráruház, ami még nálunk nincs. A szemem egyből felcsillant, és apára néztem: Ugye bemegyünk?
Hazafelé benézünk. A bevásárlókocsiba beletettük mindkét mazsolát, és úgy indultunk neki a hatalmas áruháznak. Konkrét céllal jöttünk. Az otthoni játékoknak, kis apróságoknak szerettem volna tároló dobozokat. Nagyon megörültem, amikor 290 Forintért találtam egymásra és egymásba is helyezhető műanyag dobozokat, valamint szintén műanyag edényeket, poharakat és evőeszközöket, amelyekből mostanság soha sincs elég. Ráadásul a mamáknál is kell hogy legyenek belőlük. A sok kis apróság majdnem öt ezer Forintunkba került, de a praktikusság szempontjából megérte!
Az üzletben már Tomcsi nagyon dörzsölte a kis szemét, hiszen ilyenkor otthon már régen alszik, ezért gyorsan beültünk a kocsiba, és hazafelé vettük az irányt.
Az utat most is végig aludták a lurkók, nem volt velük semmi gond. Ezek után bátrabban vállaljuk be a következő úti célunkat, ami egyenlőre legyen meglepetés!