• Mazsolák
        kranki blogja

        Születésnapok

        Születésnapok? Többesszámban? Igeen, nem tévedés! Január 24-én ugyanis megszületett anyósom, barátnőm, és egy másik barátnőm kisfia! Időrendi sorrendben, természetesen nem egy évben!

        Anyósomat vasárnap köszöntöttük, akkora sikerült összeszervezni a családot. A barátnőm, mivel Pátyon lakik, utólag tudjuk felköszönteni. Viszont a barátnőm kisfiát, Norbikát pénteken köszöntöttük élete első születésnapján.

        Nagy gondban voltam, hogy kinek milyen ajándékot vigyünk. Nyílván mindenkinek személyreszabott meglepetést szerettem volna, olyat, aminek tényleg örülnek, és hasznát is veszik.

        Norbikának valamiféle készségfejlesztő játékot gondoltam, de amikor betévedtem egy bababoltba, megpillantottam egy nadrág+ing+pulóver -es együttest, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne vegyem meg. Először a kisfiúnk jutott az eszembe, de miután nem volt az ő méretében (így kiesett a keresztfiúnk is), Norbikának megvettem.

        Mellé azért vettünk egy mini dömpert, mert nagyot nem kaptunk (nem úgy, mint egy másik barátném.....egyből lecsaptam, hogy Tomcsinak is kellene...így meg van az ő szülinapi ajándéka is!)

        Pénteken délután, miután felébredt Tomcsi, meguzsonnázott, felöltöztettük őt és Ágicát is, és átmentünk Norbikáékhoz. Szerencsére ők is közel laknak hozzánk.

        Tomcsi már jól ismeri Norbikát, mégis megilletődött, mikor Norbi nagymamája nyitott ajtót. Az első pár percben nem igazán akart feloldódni, utána viszont teljesen otthon érezte magát.

        A polcon rengeteg játék sorakozott, a színes képes könyvek mellett. A plüssfigurák közül Tomcsi kiválasztott kettőt, azokat ölelgette, szorította magához. Utána Norbikát, majd Ágicát puszilgatta. A játszószőnyegen el vonatocskáztak. Egy hangos szó nem volt a két fiú között. Olyan édesen feltalálták magukat, öröm volt nézni őket.

        Ágica mindeközben hangosan gőgicsélt, bár ez már nem is egyszerű gőgicsélés, hanem annál már több volt. Talán már éneklés? Nem tudni, de nagyon tetszett mindenkinek.

        Gyorsan elrepült az idő, indulnunk kellett haza. Tomcsi, mint mostanában majdnem mindig, hisztizni kezdett, hogy nem akar menni. Ki kellett találni valamit, hogy haza csaljuk.

        Szombaton édesanyáméknál ebédeltünk. Míg vasárnap anyósoméknál tartottuk meg anyósom születésnapját. Nem volt időm tortát sütni, ezért rendeltünk neki egyet.

        Átadtuk az ajándékokat, majd megjöttek a sógornőmék, akik szintén egy tortával érkeztek. (a tortát ő saját kezűleg készítette). Szóval volt két torta, és sok gyertya.

        Alig vártam, hogy ebéd után felvághassuk. Na nem feltétlenül a torta ízére vágytam, hanem a fiúk reakciójára a gyertyával kapcsolatosan.

        A siker nem maradt el. Anyósomnak szinte alig volt ideje meggyújtani a gyertyákat, a srácok már fújták is. Ismét meggyújtotta, majd megint, és megint. A fiúk mindig elfújták, majd taps következett. Mi pedig nevettünk. A torta már nem is volt érdekes számukra. Inkább szokásukhoz híven, bebújtak a kis szobában az asztal alá, és ott játszottak.

        Biztosan érdekes, és nagy buli lesz február 14-én, Tomcsinak a második születésnapján!


      • Blog leírása

        Az életünk értelmei:
        Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!
        Látogatás: 56382 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés