Elő szülinap

Ma még mindig nincs a napja, de ma is buliztunk. Délelőtt a barátnőmék látogattak meg minket. Az egyik barátnőméknek még nincs babájuk, míg a másiknak van egy kisfia, Norbika januárban volt egy éves. Úgy volt, hogy külön érkeznek, de a hirtelen havazás közbeszólt (sajnos). Így délelőtt letudtuk a köszöntést. Egyikkőjüktől megkapta a megígért dömpert, olyat amilyen az én időmben is volt, míg Editéktől egy utánfutós, lenkerekes dzsippet. Ágica pedig minden napra egy szakálkát, és bébiételt kapott. Hát nem aranyosak?

A két fiú nagyon édes volt együtt. Tomcsi megfogta Norbika kezét, és bevitte a szobájába, egyenesen a játékokat rejtő ládikához. Ott leültek, és elkezdték kifosztani a kincsesládát. Együtt szerelték a fiókot, amiről lecsavarták a gombot. Minden második percben a kisfiúnk odaszaladt Norbikához, és egy puszit nyomott a fejére. Majd leellenőrízte, hogy Ágica jó helyen van-e a barátnőm karjaiban. Mivel mindent rendben talált, visszaült, és játszott tovább.

Mivel még délelőtt volt, a tortát nem akarták megkóstolni, ezért mindannyiuknak odacsomagoltam a részüket. Így a reggeli gyertyafújás elmaradt.

Sajnos, nem tudtak sokáig maradni, mert Adrinak mennie kellett dolgozni, és ő hozta el hozzánk Norbikáékat. Ebből adódóan nekik is öltözni kellett. Hiába mondtuk. hogy legalább ők maradjanak, apa majd hazaszalad velük, nem maradtak. A mozgalmas életből hirtelen a szokásos csend, és nyugalom lett.