A kertes ház

Az életünk értelmei:
Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!

Az éjjel nagyon szépet álmodtam! Az álmomban vidéken éltünk négyesben, egy zöldellő, virágokkal teli kertes házban. Az udvaron kialakított játszótéren homokozott Ágica, Tomcsi pedig a fából készült mászókán lógott. Én pedig a konyha ablakból figyeltem az eseményeket. Ugyanis beszaladtam egy kis frissítőért a lurkóknak. A ház belülről éppen a mi igényeinknek, és ízlésünknek megfelelően volt berendezve. Meg volt a három szoba, ahogyan szeretnénk: egy-egy a két mazsolánknak, egy hálószoba nekünk, egy hatalmas nappali a közös időtöltésre, egy mindennel felszerelt, tágas konyha, kamrával a részemre, és végre egy fürdőszoba, ahol kényelmesen elférünk a kádban, akár többen is egyszerre! A teraszon a rattan ülőgarnitúra, amiről mindig is álmodtam. A futó muskátlik benövik a korlátokat. Micsoda színpompa, és friss levegő!

Apa éppen a medencét tölti fel vízzel, hogy délután pancsizni is tudjunk.

Végre nem kell féltenem a gyermekeim, hogy mibe lépnek bele: üvegszilánk vagy cigaretta csikk. Vagy kutya kaki?

Nincs az, hogy rohanjunk fel, mert főznöm kell, nyugodtan bemehetek és elkészíthetem a fincsi ebédet. Nincsenek rossz fiúk, akik belénk köthetnének.

A szomszédunkban is kicsik a gyermekek, gyakran összejárunk. Jókat főzünk a kerti szalonnasütőnkön.

Reggel, sajnos rá kellett döbbennem, hogy ez csak (egyenlőre) ÁLOM volt! Egy beton rengeteg közepén egy emeletes házban lakunk. Sok a zaj és a szmog. A lépcsőházban valaki biztosan fúr vagy kopácsol. A házban nincs babakocsi tároló, a szobában tartjuk a nagy helyet elfoglaló babakocsit. Arról nem is beszélve, hogy mielőtt betolnánk a lakásba, mindig kerékmosást kell végezni. A liftbe is csak úgy férünk be, ha a tolókart felhajtjuk. Az erkélyre nem merek teregetni, mert a felettünk lakók, gyakran lehamuznak., és folytathatnám a problémákat.

Hiába a sok negatívum, hosszas számolgatás után csak rádöbbenünk, hogy a pillanatnyi helyzet miatt, össze tehetjük a két kezünket, hogy EZ legalább a sajátunk, és NEM veheti el tőlünk senki! Majd, ha javul a gazdasági helyzet, talán belevágunk az KÖZÖS ÁLMUNK megvalósításába!

Hozzászólások (0)