A cumi vagy nem cumi

Hát, igen az örök kérdés. És már minket is érint. Tomcsival nem volt téma, a kezdet kezdetén betettük a szájába, és a mai napig benne van! Na, azért nem folyamatosan!

Ágicánál úgy veszem észre, más lesz a helyzet. Az elején ő is megkapta a cumiját. Az első hónapokban semmi gond nem volt, ha nyűgösebbnek találtuk, odaadtuk neki a cumit, és megnyugodott. A múlt héten eltűnt a cumija. Égen-földön kerestük, és sehol nem leltük. Apa már azon volt, hogy vegyünk neki másikat, de én meggyőztem, hogy nem kell. Hosszas keresgélés után megtaláltam. Beesett a kiságy mögé. Igen ám, csak közben eltelt pár nap, és Ágica olyan jól el volt cumi nélkül, hogy meg sem próbáltam a szájába dugni. Először a Tomcsi pipáját adtam oda neki, de a kis nyelvével kinyomta. Akár hányszor akartam, mindig így jártam. Majd feladtam, és ezután került elő a cumi. Lefertőtlenítettem, és eltettem tartalék cuminak. (mivel hogy a kategória szerint 6 hónapos kortól 18 hónapos babáknak jó, azaz Tomcsi és Ágica egy kategóriába tartoznak)

Amikor Ágica éhes volt, vagy cumizhatnék, bekapta a két ujjacskáját, és szopcsizni kezdte. De nem is akármelyik ujját! A középsőt és a gyűrűs ujját egyszerre! Mindenki ámélkodva nézi ezt a variációt. Számunkra elég egy nyakatekert módszer, de számára kényelmes, és nagyon finom. Az a lényeg!

De itt jön a költői kérdés? Hagyjam így vagy térjünk vissza a cumira? Rengeteg cikket olvastam, kérdezősködtem szakemberektől, de a vélemények megoszlanak. Vannak, akik a cumi mellett döntenek, mert végszükség esetén elvehető a gyermektől, különféle mese mellett. (például elvitte a cica, stb.) Az emberek másik fele az ujj vagy ujjak mellett érvel. Állandóan kéznél van, nem lehet elhagyni. Ráadásul a fogak sem nőnek össze-vissza, az állandó cumi használatától. Hogy mi vagy melyik a helyes? Teljesen elbizonytalanodtam. De maradok az utóbbi változatnál. Én is az ujjamat szopogattam... Még akkor is, amikor első osztályba mentem...