Tomcsi 2 éves lett!

Végre elérkezett a várva várt nap! A kisfiúnk két éves!! Ha visszagondolok, villám gyorsan elrepült ez a két év! Még emlékszem, hogy két évvel ezelőtt melegem volt a fekete szövetkabátomban, miközben száguldoztunk befelé a kórházba. Bent a szülőszoba ablaka is nyitva volt. Az időjárás teljesen tavaszias volt. A nap gyönyörűen ragyogott, a madarak csicseregtek. Ilyen időben öröm volt szülni!!! És ma? Milyen az időjárás? TÉL VAN! Nagy pelyhekben hull a hó. Az utakat nem megfelelően takarítják. Felfér a nagykabát. Jó felidézni a múltat, és belegondolni, hogy mennyi szép emlék történt azóta velünk. Ráadásul már nem is csak hárman, hanem időközben négyen lettünk!

Ezt a napot Ica mamáéknál töltjük a dédikkel együtt. Ilyenkor látszik milyen nagy is a család!

Még ebéd előtt megtörtént a köszöntés. Egymás után jöttek a köszöntők, és az ajándékok. Persze a mi kisfiúnkat csak a csomagok érdekelték. Azon belül is csak a játékok. A ruhaneműket dobta félre, meg sem nézte mik azok. Máté is odakuporodott Tomcsi mellé, és együtt bontogatták az ajándékokat. A Micimackós kisvonat mindkettőjük tetszését különösen elnyerte. Otthon már annyi féle fajta vonatunk, mozdonyunk van, hogy lassan egy kész pályaudvart is berendezhetnénk belőle. De hát ha ezt szereti a kisfiúnk? Ez ráadásul megy, és zenél is! Lehet bővíteni a készletet a későbbiekben különféle hozzávalókkal. Van eszük a játék készítőknek és kereskedőknek! Úgy van ez kitalálva, hogy mindig lehessen hozzá valami újat venni!

Apától mostanság DUPLO-s játékot kap, amelyeket nagyon szeret összerakni, szétszedni. Van már tűzoltóautónk, betonkeverőnk és traktorunk utánfutóval. Hozzá kis emberkék, akikkel szintén el van.

Keresztanyuék előre megkérdezték mit vegyenek Tomcsinak. Hosszas gondolkodás után, valamint a kezembe került egy baba magazin, amiben éppen a bábozásról írtak, úgy döntöttem, egy báb paravánt kérünk. Bábjaink már vannak, amiket ha a kezemre húzok, Tomcsi tátott szájjal figyelte mit csinálok velük, és miket, hogyan mondok. Tényleg nagy sikere is lett a meglepetésnek. Máté és Tomcsi is figyelte ahogyan keresztapu összerakta a paravánt, majd az előadáson még mi is nevettünk. Későbbiekben pedig -szerintem- még nagyobb hasznát vesszük majd. Főleg, ha a két kis mazsolánknak egyszerre bábozunk! Vagy ők egymásnak! Vagy nekünk! Olvastam, hogy érdemes lesz figyelni mit és hogyan játszanak, mert így fejezik ki gondolataikat, érzelmeiket.

Ebéd után letettük őket aludni, majd mikor felébredtek következett a szülinapi torta. Thomas-os tortát rendeltünk, mert Tomcsi egyik kedvenc meséje lett. Rátettük a két szál gyertyát, meggyújtottuk, és az asztalra tettük. Ámulva figyelte a két fiú a tortát. Mikor pedig a zenét is bekapcsoltuk (a szülinaposat). Két fenékrázás közben, gyertyafújás jött. Ráadásul apa olyan gyertyát vett, amely elfújás után két másodperccel később újra gyullad. Ez aztán különösen tetszett a lurkóknak. A végére már teljesen kifulladtak, szó szerint nem maradt levegő a tüdejükben, nem bírták tovább fújni. Szóval felvághattuk a tortát. Igen ám, csak itt kezdődtek a gondok....nem tudtuk hogyan vágjuk, hogy jó legyen, hiszen egy mozdonyból kellett tortaszeletet szelni! Végül csak sikerült! Mindenkinek ízlett a süti, még repetáztak is belőle!

Délután még papa levitte a fiúkat szánkózni, ugyanis a hó még mindig esett. Szánkózás és hóember építés után indultunk haza. Apának kétszer kellett fordulnia a kocsi és a lakás között, annyi csomagunk volt. Mire elpakoltam a cuccokat, ott volt a fürcsi idő. Tomcsi nem is sokáig pancsizott, szerintem egy kicsit kimerítette a mai nap.

Szeretném, ha minden nap olyan lenne, mintha valamelyik mazsinknak születésnapja lenne!