Mamáéknál

A szokásos hétvégi ebédre érkeztünk Ica mamáékhoz. Mi voltunk az elsők, még Mátéék nem voltak ott. Tomcsi szokás szerint körül nézett az udvaron, történt-e valami változás az előző héthez képest, majd bementünk, és egyből lehuppant a szőnyegre, és megkereste az építőkockákat. Majd jött értem, húzott a szőnyeg felé, és "EEPÍÍT" szót ismételgetve lecsücsültünk a földre. Napról napra egyre több szót mond, úgyhogy mostmár megnyugodtunk, hogy nincs semmi baj. Ha olyan kedve van, mondatokat is mond, valamint utánunk ismétli a szavakat. Persze, csak ha ő akarja! Megrendelésre nem mindig sikerül kicsikarni belőle. Pedig olyan sok mondókát ismerünk. Különösen az tetszik, amikor édesanyámmal mondókáznak, és ha anyukám olyan mondókába kezd bele, amihez neki éppen nem fűlik a foga, akkor azt hangos "NEEM"-mel adja a mama tudtára. Viszont amit szeretne, azt boldogan mondja, illetve mutogatja mamával együtt. Apától kaptam egy videókamerát, azzal legalább meg tudjuk örökíteni a "szereplős" pillanatokat. Milyen nagy szám lesz, ezeket visszanézni tíz év múlva!

Felépítettünk két magas tornyot, mikor is megérkeztek uncsitesóék. Nagy visítással köszöntötték egymást. Ágica is felriadt a hangoskodásra, ő pedig sírással reagált rá.

Az egyébként csendes házat felverte a három kis unoka hangja. A szobák körbejárhatóak, ez a tény nagyon bejön a fiúknak. Körbe-körbe szaladgálnak, kergetik egymást. Mama sajnos nem mindent pakol el, ezért a fiúk számára olyan dolgok is elérhetőek, amik nem kellenének, hogy azok legyenek. Itt nem csak ennivalót értek, hanem törékeny tárgyakat és gyógyszereket, krémeket is!! Ebből adódóan állandó figyelmet igényelnek a fiúk. Arról nem beszélve, hogy néha bántják is egymást. Mániájukká vált, hogy az asztal alá bebújnak. Ott pedig hol Máté tolja el magától Tomcsit (elég durván, erőből), hol pedig Tomcsi harap bele Mátéba.

Általában jól el játszanak egymással, de vannak kivételek. Tomcsi mostanság nem hajlandó beleülni az etetőszékbe. A felnőtt széken fogyasztja el az ebédjét mamáéknál. Hiszen ő már mindjárt KÉT éves!

Ebéd után, következik az alvás. Majdnem egy időben visszük őket aludni. Máté az egyik szobában, Tomcsi a másikban. Van, amikor gyorsabban megy az altatás, de előfordult már olyan is, hogy egyikőjük sem aludt el. Elég vékonyak a falak, ezért áthallatszik, ha a másik fiú hangoskodik a szobában. Aztán akkor már a másik sem marad az ágyban. A sógornőm felvetette a nagy kérdést. Hol fog aludni Ágica, ha már ő is nagyobb lesz, és már ő is csak egyszer alszik ebéd után? Jó kérdés. Még anyósoméknak van egy pár hónapjuk ezt kitalálni. Az biztos, hogy Tomcsi helyére megy Ágica, de hová tegyük a bátyót? Ő a nagy ágyról még leeshet.

Amíg itthon két-három órát alszik Tomcsi, addig Ica mamáéknál jó, ha másfél órát szundizik. Nem tudjuk miért.

Ébredés után uzsonna, még játszanak egy kicsit a fiúk, aztán öltözünk, és megyünk haza. Ismét eltelt egy nap!