Diéta

Ahogy hazajöttünk a kórházból, Tomcsi egyből kérte a szokásos "tejte"-jét. Odabent a lelkünkre kötötték a diétázást, és a tej, illetve tejtermék mentes étkezést. Még jó, hogy megkérdeztem a doktor úrtól, hogy mit adhatok neki, tej helyett, ugyanis Tomcsi nagyon szereti a tejtermékeket .(gondolom, mint a legtöbb gyermek). És egy hétig nélküle, az katasztrófa lenne!

Az orvos javasolta a laktózmentes tejet. Mondta, hogy az egy kicsit drágább a hagyományos fajtánál, de azt lehet fogyasztani, mert nem tapad a bélfalra, vagy nem szedi le a bélflórákat? - valami ilyesmit mondott, sajnos nem jegyeztem meg! Egy jó hét után is, először a kefírrel próbálkozzunk, utána jöhetnek a szokásos tejtermékek.

Féltem, hogy fog-e ízleni neki ez a fajta tejcsi, de szerencsére minden akadálymentesen zajlott. Eleinte csak egy kávés csészényi tejet kapott, kóstolás képpen, valamint, hogy leteszteljük, hogyan reagál rá a szervezete. Mivel eltelt egy fél nap, és nem történt semmi, estére nyugodt szívvel adtam oda a csökkentett mennyiségű tejcsi adagját.

Az étkezéseknél odafigyeltünk a diéta betartására, főtt krumpli, virsli, pirítós, gyenge húsleves, reszelt alma, keksz. Egy pár nap elteltével Tomcsi elkezdte hajtogatni, hogy KAJA, KAJA! Gondolom, kezdte megunni a szerintem változatos, de annyira nem laktató ennivalókat. Direkt mi is csak olyanokat ettünk, amit neki is szabad. Ha mást kívántunk, akkor azt nem előtte fogyasztottuk el. Nem fogadtunk otthon még látogatókat sem. Nagyon féltünk, ne hogy visszafertőződjön. Sajnos, most így még jobban megértettem azokat a szülőket, akiknek a gyerkőcei már átestek valamiféle komoly, súlyosabb betegségen, és ANNYIRA NAGYON féltik, óvják őket! Eddig kicsit túlzásnak tartottam a dolgot, ezután viszont MAXIMÁLISAN támogatom!

Nálunk ráadásul itt van Ágica is, aki szintén elkaphat bármit. Úgyhogy még nagyobb a veszélyforrás! Mi lesz, ha elkezdenek közösségbe járni a lurkók? Az egyik megfertőzi a másikat? Egy kollegám panaszkodik, ők nagyon gyakran így járnak. Szegény anyuka, szinte sohasem tud dolgozni menni, mert valamelyik gyermek tuti, hogy beteg. És nekik még szülői segítségük SINCS!

Talán a bajban az volt a "jobb", hogy a nagyobb mazsolánk lett beteg, aki azért már meg tudta mondani, vagy legalábbis mutatni, hogy hol fáj. Ágicával azért bonyolultabb lett volna, na meg az ő szervezete még gyengébb....

Végre letelt az egy hét, kezdődhet a dőzsölés! Persze, csak mértékkel!