Altatódal

Egy hosszú, és fárasztó nap után nincs jobb, mint minél hamarabb bebújni a pihe-puha ágyba, legalább is szerintünk. A kisfiúnknak erről teljesen más a véleménye. Mostanában mindig mást szeretne csinálni, mint amit mi szeretnénk. Így van ez az alvással is. Régebben fürdés után következett a tejcsivel tele cumisüveg, majd azonnal az alvás. Néha szükség volt még egy rövid mesére, vagy egy-két dalocskára, mondókára, de minden unszolás nélkül, magától álomba szenderült.

Emlékszem, még Ágica a pocakomban volt, mikor Tomcsi úgy aludt el, ha énekeltem neki. A Fülesmackó, a Boci-boci tarka még mindig a kedvencei közé tartoznak, akárcsak a Csip-csip csóka. Ráadásul Ágica is ha meghallja ezeket a dalokat jobb kedvre derül. Sőt, a sírása is abba marad!

Volt egy időszak, amikor Tomcsi fürdeni sem akart menni, hiszen tudta, hogy mi következik utána. Mára ezt már kinőtte, de fürdés után nem az alvás jön, hanem a játék folytatódik! Imád a fürdőkádban pancsolni, alig lehet onnan kicsalogatni. Tegnap nemcsak apa mászott be hozzá a kádba, hanem Ágicát is betettem hozzájuk! Nagy volt ám a kacagás! Nem is tudtam eldönteni, hogy ki élvezi jobban a helyzetet, a fiúk vagy Ágica? Nagyon édesek voltak!!

A fürdés után Tomcsi kijön hozzánk a nappaliba, és még felépítünk egy-két házat az egyre bővülő LEGO készletéből, vagy kártyázunk. Az a lényeg számára, hogy csak ne kelljen a kiságyba menni. Inkább mellénk kuporodik a sarokülőre, és nézi velünk a TV-t. Azért arra mindig odafigyelünk, hogy éppen mi megy benne. Általában a Hal a tortán című műsort szoktuk nézni, amit Tomcsi előszeretettel bámul velünk együtt. Lehet, hogy szakács lesz a gyermekből?

A félidőben, a reklám alatt már majdnem leragad a szeme az álmosságtól. Hol jobbra dől, hol balra a párnára teszi a kis fejecskéjét, de amikor megemlítem az ágyát, egyből felébred, és azt mondja, hogy NEEEM!

Ennek ellenére, az ölembe veszem és beviszem a saját kis fészkébe. Az ágyába egyből lehajtja a kis fejét, és a relax fotelre mutat, és azt mondja: CSÜCCS! Van, amikor azt kéri simogassam, mostanában csak ott kell ülni, őrizni az álmát. Ha idő előtt hagyjuk el a szobáját, feláll az ágyban, és hangosan kiabálni kezd: AANNYAAAA! Ha nem reagálok rá, akkor vált: AAPAAAAA!

Nagyon sok altatódalos, mondókás CD-nk is van, valamikor azt is be kell kapcsolni neki. Mivel még nem mindent mond, ezt a kérését úgy adja a tudomásomra, hogy el kezdi rázni a fenekét, dúdol közben, és a CD lejátszó felé mutat.

Előfordult már az is, hogy apa előbb aludt el a fotelben, mint Tomcsi. Ekkor jelezte a kisfiam, hogy ő viszont még ébren van!

Mikor beteg volt, elkövettük azt a hibát, hogy a saját ágyunkba vittük, és ott aludt el. Azóta, ha nyűgösebb, még mindig az eszébe jut. Feláll a kiságyában, egyik kezében a takarója, másik kezében az alvós macija, és mutogat a hálószobánk felé. Ha nem vesszük ki, hatalmas sírással egybekötött hisztibe kezd. Ilyenkor nehéz meggyőzni őt, hogy sokkal jobb neki itt, a saját ágyában, egyedül.

Csak hétvégenként, a reggeli lustálkodás alkalmával engedjük meg neki, hogy odafeküdjön közénk.

És immár négyesben zajlik ez, minden szombat, és vasárnap reggelenként, de ezt mindannyian imádjuk!