Barkácsolás

Tomcsi imád mindent, amihez bármilyen szerszám szükséges, és kalapálni, csavarozni lehet vele. Tehát, amikor Erzsi mamáéknál vagyunk, papával állandóan szerelnie kell valamit. Most éppen kapóra jött, hogy a kiságyának az ágyneműtartója kiszakadt. (kicsit túlpakoltam:) ) Így jött Jani papa, egyből vitte be Tomcsi a szobájába, és mutatta a javítanivalót. Papa elővette a táskájából a szerszámokat, amire a kisfiam egyből lecsapott. Jé, igazi kalapács, de nehééz! És szegek! Tátott szájjal bámulta, ahogyan papa kihúzta, és felfordította az ágyneműtartót. Majd amikor a szeget kezdte a helyére kalapálni, hozta Tomcsi a saját kiskalapácsát, szeget kért, és ő is azt csinálta, amit papa. Kis utánozó művész!

Eszembe jutott, ha már úgyis itt van papa, és a kisfiam is szerelős kedvében van, mi lenne, ha a kiságyából kivennénk egy pár rácsot.

A játszótéren is több anyuka megjegyezte, hogy két éves kor körül már le szokták szedni a rácsot a kiságyról. Az ismerőseink gyerkőceinek sincs már rácsos ágya. Gondoltam, akkor próbáljuk meg mi is. Tomcsinak nagyon tetszett a szerelés, a csavarozást különösen élvezte. Állandóan a kezében volt a csavarhúzó, nem is egy, hanem kettő. Papának is kérnie kellett, ha éppen arra volt szüksége.

Mikor elkészült a remekmű, azaz három rúddal kevesebb volt az ágyban, egyből felfedezte a "szabadságot". Ki-be mászott a kiságyában. Élvezte a helyzetet.

Következett az ebéd utáni alvás. Beraktam a kiságyába, elmondtam a mesét, miközben simogattam a kis hátát. Elaludt. Én, mint, aki jól végezte dolgát, kimentem a konyhába mosogatni. Hirtelen felnézek, és mit látok? A kisfiam cumi a szájában, a kezében az alvós macija és mosolyog rám az ajtóból. Hát nem kimászott a kis huncut? Vihettem vissza az ölemben, kezdhettem előről az altatást. Hiába aludt el, nem volt egy nyugodt percem sem, attól rettegtem mikor bújik elő, vagy esetleg a szobájában kezd el akciózni? Füleltem minden kis neszre.

Háát, az éjszakánk sem volt nyugodtabb. Apa mikor meghallotta, mit tettem, annyit kérdezett, hogy jól meggondoltam én ezt?

Azért nem mertem a teljes rácsot leszedetni, mert Tomcsi forgolódós az ágyában, és féltem, hogy leesik. (tudom, feltalálták a leesésgátlót,de nem vagyok vele kibékülve)

Altatás után is, két perc múlva cumi csattogást hallottunk a nagyszobában. Tomcsi a folyosón szaladt át hozzánk. Az egyik kezében az alvós macija, a másik kezében a takarója, a szájában pedig a cumi, és fülig érő szájjal vigyorog ránk. Visszavitte apa, lefektette, öt perc csend után, ismét kint volt a kisfiúnk. Az így ment, mikor meguntam, odatoltam a fotelt. Újra a nappaliban volt a gyerek. Mérgemben a babakocsit raktam a kiságy hiányzó rácsai elé. Azt jól, elöl-hátul lefékeztem, elmozdítani nem lehetett. Most, hogy ezért, vagy tényleg elfáradt, és elálmosodott, nem tudom, de az a lényeg, hogy mély álomba merült, és reggelig fel sem kelt.

Reggel az volt az első dolgom, hogy hívjam papát, mikor ér rá, hogy visszategye a rácsokat. Lehet, hogy egy pár nap múlva megszokta volna Tomcsi a helyzetet, és nem szórakozott volna velünk, de így biztosabbnak éreztem. Ráadásul van egy biztos hely, ahová betehetem, és tudom, hogy nem csinál semmi rosszat....

Papa még délelőtt átjött, hogy visszategye azt, amit tegnap kivetettem vele. Tomcsi lelkesen segítkezett neki a munkában. Egészen addig, amíg nem tudatosult benne, hogy mit is tesznek. Akkor aztán elkezdett toporzékolni, ordítani, és rángatni a rácsot, hogy vegyék ki. Vajon mi zajlott le a kis fejében? Biztos nem értette a dolgot, még nekünk is zavaros volt.

Se baj, egy év múlva újra próbálkozunk!