A fülzúgás okai és kezelése

A fülzúgás (tinnitus) búgó, csengő, csiripelő, esetleg zakatoló hang hallása külső hang hiányában. A tünet a hazai lakosság három-öt százalékát érinti. Hátterében több száz különböző súlyosságú állapot állhat, ezért 1-2 napon túl fennálló fülzúgás esetén mindig fontos a kivizsgálás.

A fülzúgás eltérően leírható panaszokat takar. Lehet egy- vagy kétoldali, de sokszor a fejében érzi a beteg, mintha "belülről szólna". Az esetek többségében csak egy-két napig áll fönn, majd spontán elmúlik. A tartós fülzúgás azonban mindig figyelmeztető jel. Mivel a tünetek hasonlóak lehetnek különböző fülbetegségeknél, ezért érdemes orvoshoz fordulni a pontos diagnózis és a megfelelő kezelés kiválasztása érdekében.

Bizonyos esetekben a fülzúgást a panasz jelentkezését követő 1-2 héten belül tudja maradéktalanul, a mögöttes okot is magában foglalóan gyógyítani, míg a régebb óta fennálló fülzúgásnál sokszor csak a panaszok csökkentésére, kezelésére van lehetőség. Tartós tinnitus esetén ezért mindig audiológiai, fül-orr-gégészeti kivizsgálás indokolt, akkor is, ha a beteg nem érzi súlyosnak vagy zavarónak a fülzúgását.

Objektív és szubjektív fülzúgás

A tinnitusnak két alapvető formája létezik: az objektív és a szubjektív fülzúgás, melyek elkülönítése az első lépése a diagnózis megalkotásának.

• Az objektív fülzúgást nem csak a beteg, de orvosa is hallhatja. Hátterében általában izmok ritmusos összehúzódása vagy turbulens véráramlás áll, ezek az esetek többségében kezelhető okok. Ritka típus, az érintettek mindössze 5 százalékánál jelentkezik objektív fülzúgás.
• A szubjektív fülzúgás esetében csak a beteg hallja a nem kívánt hangokat. Leggyakrabban ez a típus tapasztalható, a panaszokkal rendelkezők kb. 95 százalékát érinti.

A fülzúgás leggyakoribb okai

A szubjektív fülzúgás sokszor jár együtt a halláscsökkenéssel (nagyothallással), ez a leggyakoribb ok. A betegek mindössze öt százaléka rendelkezik normális hallásküszöbbel, míg az esetek 90 százalékában idegi, 5 százalékában vezetéses halláscsökkenés állapítható meg. Vezetéses halláscsökkenés a külső- vagy a középfül működésének károsodása miatt fellépő halláscsökkenés, idegi halláscsökkenés során pedig a belső fül vagy annak idegeinek károsodása a halláscsökkenés oka. Halláscsökkenés esetén a hangok érzékelésében és továbbításában résztvevő idegsejtek működését a szervezet kompenzálni akarja, ezáltal kórosan fokozódik a működésük, amit a panaszos fülzúgásként, csengő vagy sípoló hangként érzékelhet.

A hallóidegek károsodása részben az életkorral járó természetes folyamat, a hallóidegrostok száma idősebb életkorra csökken, ezért gyakori panasszá válik a tinnitus. A fülzúgással járó halláscsökkenésnek számos oka lehet azonban fiatalabb életkorban is. Ezek sok esetben a diagnózisalkotás során az egyéb panaszok és a kórelőzmény alapján valószínűsíthetőek.

• A fülzúgás és a halláscsökkenés együttes oka gyakran mindössze a hallójáratban található idegen anyag, elsősorban a fülzsír vagy víz. Az esetek nagy részében a nagyothallásra és a fülzúgásra is megoldást nyújthat a fülzsír szakszerű eltávolítása, míg a nem megfelelő fültisztítás inkább okozója a hallójáratban megrekedt fülzsírnak. Érdemes először ezt a banális okot kizárni.
• A zajkárosodás (akár egyszeri, pl. koncerten ért vagy petárda által okozott zajterhelésről van szó, akár rendszeres, gyakran munkahelyen tapasztalható zajterhelés okozza) okozta halláscsökkenés ugyancsak gyakori ok, a fülzúgás ennek kísérő tüneteként jelentkezik. A panaszos életmódja, szokásai alapján indulhat ebbe az irányba a diagnózisalkotás.
• Szintén nagyon gyakori ok az agyi vérellátási zavar, leggyakrabban a nyaki verőér-szűkület eredményezi. Ez leggyakrabban az életkorral járó, hosszú idő alatt kialakuló állapot, idősebb korban jelentkező fülzúgás egyik gyakori okozója. Az elhízás, magas vérnyomás, egészségtelen táplálkozás és mozgásszegény életmód hajlamosító tényező.
• Az idegrostok pusztulását életmód eredetű okok is gyorsítják, kiemelendő a dohányzás, az alváshiány és a stresszes életmód szerepe.
• A fület érintő fertőzések is a gyakori okok közé tartoznak. Leggyakrabban középfülgyulladás kapcsán jelentkezhet a panasz., amennyiben a fülzúgás megjelenéséhez láz is társul, valószínűsíthető a diagnózis. A fülkürthurut vagy hallójárat-gyulladás a középfülgyulladáshoz hasonlóan szintén okozhat fülzúgást.
• A fület érintő egyéb betegségek közül kiemelhető az úgynevezett Meniére-betegség, amely rohamokban jelentkező szédüléssel, ismétlődő halláscsökkenéssel és fülzúgással járó belsőfül-megbetegedés.
• A Wegener-granulomatozis betegségre a fülzúgás mellett jelentkező fülfájás, köhögés, esetleg orrvérzés és nehézlégzés utalhat. A belső fül képleteinek betegség által okozott merevedése vagy a fülben lévő erek károsodása is állhat a panasz mögött.
• Az otoszklerózis a belsőfül csontosodási zavarával járó, halláscsökkenést és fülzúgást okozó ritka betegség.
• A hallószervet érintő rosszindulatú daganatok (pl. hallóideg-daganat) szerencsére aránylag ritkák.

Léteznek olyan általános (nem a fület érintő) betegségek is, amelyek járhatnak fülzúgással.

• Ilyen elsősorban a magas vérnyomás, a vérszegénység, a pajzsmirigy alulműködés, vagy a szifilisz, illetve hosszú COVID tüneteként is beszámoltak a fülzúgásról.
• A fejet érő traumák (agyrázkódás és egyéb agyi sérülések) is a lehetséges okok között szerepelnek.
• A panaszok gyakran mutatnak összefüggést pszichés problémákkal, tartós stresszhatással, szorongással, depresszióval.
• A fülzúgás nyaki gerinc eredetű is lehet (ízületi kopás, izomfeszülés), a terület az érzőidegeken keresztül kapcsolatban áll a hallópályák működésével.
• Egyes gyógyszerek fogyasztása is járhat mellékhatásként halláskárosodással, például a nagy dózisú acetilszalicilsav, a kinin, egyes vízhajtók és antibiotikumok.
• Ezen kívül nehézfém mérgezések vagy a túlzott alkoholfogyasztás is állhat a fülzúgás hátterében.

Hogyan vizsgálják a fülzúgást?

A fülzúgás diagnózisának felállítása nem csak a fül kivizsgálására terjed ki, hanem a fej és a nyak együttes vizsgálatát magában foglaló vizsgálat során történik. Érdemes a fülzúgás kivizsgálása előtt átgondolni a panasz jellemzőit, kialakulásának körülményeit.

Az orvos a beteg kikérdezése után megvizsgálja a hallójáratot és a dobhártyát, nem áll-e fülzsír, fertőzés vagy valamilyen alaki eltérés a panaszok hátterében. Esetleg sztetoszkóppal ráhallgat a nyaki nagy erekre. Ezenkívül további vizsgálatokkal egészül ki a diagnosztika.

Hallásvizsgálat. A küszöbhallás és beszédértés vizsgálatával a halláscsökkenés formája, annak pontos mértéke, a tényleges hallóképesség határozható meg. A vizsgálat idejére a páciens hangszigetelt helyiségben foglal helyet. A hallázsvizsgálatok típusairól részletesen külön cikkben írtunk.

Hangvillapróbák. A Rinné- és a Weber-féle tesztek tájékozódó jellegű vizsgálatok, a halláscsökkenés formájának és súlyosságának megítélésére használatosak. A Weber-teszt során, az orvos a hangvillát a homlok közepére helyezi - ha a halláscsökkenés idegi, a hang ekkor a jobban halló fülben hallható; ha vezetéses, akkor a károsodott oldalon hallható hangosabban. A Rinné-teszt során, a vizsgáló a hangvillát a csecsnyúlványra (a fülünk mögött tapintható csontos domborulatra), majd a fülünk elé helyezi. Vezetéses halláscsökkenés esetén a csontvezetés erősebb, mint a légvezetés. Idegi halláscsökkenésben a légvezetés hangosabb, mint a csontvezetés.

Képalkotó vizsgálatok. A nyaki erek duplex UH-vizsgálatával vagy MR-angiográfiával az erek betegségei (érelmeszesedés), CT- vagy MR-vizsgálatokkal a daganatok vagy az agytörzs rendellenességei diagnosztizálhatók.

Laborvizsgálatok. A teljes vérképben a vérszegénység és anyagcsere-betegségek, speciális antitestvizsgálatokkal a szifilisz és az immunrendszer betegségei zárhatók ki.

Hogyan kezelhető a fülzúgás?

Az egyszeri zajártalom miatt fellépő fülzúgás 1-2 napon belül gyakran kezelés nélkül, spontán módon is megszűnik. Az okok többsége esetén ugyanakkor érdemes orvoshoz fordulni.

Néhány esetben a fülzúgás oka kezelhető, a kezelési mód a kiváltó októl függ.

• A fülzsír eltávolításával, a hallószervre káros gyógyszerek elhagyásával, a fertőzések megfelelő antibiotikus kezelésével sokszor egyszerűen megszüntethető a panasz.
• A gyógyszermellékhatás miatt kialakuló tinnitus esetén a gyógyszer elhagyása eredményezheti a panasz megszűnését.
• Fertőző megbetegedések esetén is az alapbetegség kezelésétől várható a javulás.
• Javulás érhető el a nyaki érszűkület kezelésével vagy daganatos betegség terápiájával is. Amennyiben a fülzúgás idegrendszeri eredetű, értágító gyógyszereket használnak, amelyek a keringés javításán keresztül hatnak előnyösen a fülzúgásra.
• Súlyos pszichiátriai problémák esetén az antidepresszánsok csökkentik a fülzúgást is.

Amennyiben oki terápiára nincs mód, akkor is számos lehetőség kínálkozik a panasz enyhítésére és a beteg életminőségének tartós javítására.

Szubjektív tinnitus esetén a betegek háromnegyede nem tartja fülzúgását elviselhetetlennek - esetükben a relaxációs technikák segíthetnek. A betegek egy százalékát azonban az állandó, erős zúgás teljes testi-lelki kimerülésbe kergeti, nem ritkán öngyilkossági gondolatokat is ébreszt bennük. Esetükben a kezelés célja az, hogy elviselhetővé tegyék számukra a panaszt.

Sok betegnél jó eredmények érhetőek el kognitív viselkedésterápia (CBT) segítségével. Az eljárás nem magát a fülzúgást szünteti meg, hanem segít megváltoztatni a hozzá kapcsolódó gondolatokat és reakciókat, így csökkenti a tünet okozta stresszt, szorongást és életminőség-romlást.

A nagyothallással járó szubjektív tinnitus - főleg időskorban - kezelhető hallókészülékkel vagy a hang elfedhetőségén alapuló úgynevezett maszkoló berendezéssel. Ezek a hangok felerősítésével vagy zaj generálásával elfedik a fülzúgást és javítják a panaszt. A tinnitusban érintettek csendes környezetben zavaróbbnak érzik a fülzúgást.

Az akusztikus CR neuromoduláció módszere a központi idegrendszer koordinálatlan működésének helyreállítását célozza.

Életmódtanácsok és kiegészítő terápiák

A gyógyulás esélye a fülzúgás okától és a beteg hozzáállásától egyaránt függ. Jelentős hatása van az életmód megváltoztatásának, elsősorban a dohányzás elhagyása kedvező. A rendszeres nyaki torna a nyaki erek keringését javítja, ami mindenképp ajánlatos, nem csak igazolt nyaki verőér-szűkület esetén.

Zsírszegény diéta - a zsírok és a koleszterin bevitelének csökkentésével - javít a belső fül keringésén. Előnyös a rendszeres mozgás, szintén a keringés javításán keresztül javíthat a panaszokon.

Étrend-kiegészítők közül elsősorban a C-, az E- és a B-vitaminok, a kalcium, a kálium, a magnézium és az esszenciális zsírsavak fogyasztása javasolt fülzúgásos panaszok esetén. Önmagában a fülzúgást nem kezelik, de kiegészítő jelleggel, az egészséges életmód részeként hasznos lehet a pótlásuk.

Megelőzhető a fülzúgás?

A sajnos napjainkra általánossá váló zajszennyezés, a zajos környezet a fülzúgás kialakulásának alapvető rizikófaktora. Emiatt a megelőzés elsősorban a zajkárosodás kiküszöbölését jelenti, munkahelyeken megfelelő zajvédelmi eszközök, füldugó használatát, illetve otthoni környezetünk zajainak lehetőség szerinti minimalizálását.

A fülzsír okozta tinnitus megelőzésében a helyes fültisztítás elsajátítása döntő jelentőségű. A nem megfelelő fültisztítás a halláscsökkenés és a fülzúgás fontos oka. A mindennapos fültisztítás semmiképp sem ajánlott, rendszerint elegendő a fülkagyló vízzel való tisztítása és szárítása.

Az egészséges életmód (kiegyensúlyozott táplálkozás és testmozgás a megfelelő keringés fenntartása érdekében), valamint a középfül- és a felső légutak gyulladásainak elkerülése szintén a megelőzés eszköze lehet. Ezek segítségével csökkenthető a fülzúgáshoz vezető számos alapbetegségek - mindenek előtt az érszűkület - kockázata.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Lengyel Csongor, fül-orr-gégész, fej-nyaksebész és
Dr. Zaránd Rajmund, fül-orr-gégész, bronchológus