Antidepresszánsok elhagyása - Hogyan történik biztonságosan és mire számíthatunk?

Az antidepresszáns gyógyszerek elhagyása érzékeny és sokakat szorongással eltöltő kérdés, mégis fontos róla beszélni, mert a terápia része lehet.

Sokan tartanak attól, hogy a gyógyszer abbahagyása után a tünetek visszatérnek, vagy hogy a kezelés nélkül elveszítik a stabilitásukat, esetleg, hogy ezek a gyógyszerek függőséget okoznak, és nem lehet őket elhagyni, ha egyszer szedni kezdték. Cikkünkkel segítünk eloszlatni az aggodalmakat.

Fontos tudni: megfelelő orvosi felügyelettel az antidepresszánsok elhagyása jól kezelhető folyamat, amely része lehet a teljes felépülésnek.

Az alábbiakban összefoglaljuk, mikor jön szóba az antidepresszáns gyógyszer elhagyása, hogyan zajlik biztonságosan, mire lehet számítani, indokolt-e és lehetséges-e például az élethosszig tartó szedés, és hogyan lehet csökkenteni a félelmeket és a kockázatokat.

Mikor jön szóba az antidepresszáns elhagyása?

Az antidepresszánsok szedésének időtartama több tényezőtől függ:

• Általában legalább 6–12 hónap tünetmentes időszak javasolt, mielőtt az elhagyást megfontolnák.
• Ha valaki többszörös visszaesésen esett át korábban, vagy súlyos volt a depresszió, hosszabb távú (akár évekig tartó) gyógyszerszedés is szükséges lehet.
• Az elhagyás mindig egyéni elbírálás alapján, a kezelőorvossal egyeztetve történik.

Fontos: nem mindenki számára megfelelő vagy biztonságos az elhagyás! A döntés közös, orvos és beteg közötti megbeszélés eredménye kell, hogy legyen.

Hogyan kell elhagyni az antidepresszánst?

Az antidepresszánsok elhagyása mindig fokozatosan, lassú adagcsökkentéssel történik, a következő alapelvek szerint:

• Hetek, hónapok alatt, kis lépésekben történő adagcsökkentés javasolt.
• Egyéni ütem: nincs egy mindenkire alkalmazható séma. Valakinek 4-6 hét alatt, másnak 6 hónap alatt is eltarthat a teljes elhagyás.
• Közben rendszeres orvosi kontroll szükséges a tünetek, hangulat és fizikai állapot monitorozására.

A hirtelen elhagyás szigorúan nem ajánlott, mivel súlyos tüneteket és visszaesést okozhat!

Mire lehet számítani az elhagyáskor?

Az antidepresszánsok nem orvosilag előírt, hirtelen csökkentésével vagy elhagyásával úgynevezett diszkontinuációs szindróma (ez egyfajta megvonási vagy elvonási szindróma) léphet fel, mely átmeneti, de kellemetlen tünetekkel járhat. Ezek közé tartozhat:

• Szédülés, egyensúlyzavar
• Fejfájás
• Fáradtság, fáradékonyság, alvászavar
• Szorongás, ingerlékenység
• Hirtelen hangulati ingadozások
• "Áramütésszerű" érzések (elektromos kisülések érzete)
• Gyomor-bélrendszeri panaszok (hányinger, hasmenés)

Általában ezek a tünetek enyhék-közepesek, és néhány naptól pár hétig tartanak. Fokozatos elhagyással ezek jelentősen csökkenthetők vagy egyáltalán fel sem bukkannak.

Ha a gyógyszermentesség mellett döntöttünk, nagyon fontos, hogy az antidepresszívumot rendkívül lassan, lépcsőzetesen (akár 4-6 hónapig tartó leépítéssel) hagyjuk el, mivel a gyors elhagyás (akár az adag pár hétig tartó felezésével is) megnövelheti a visszaesés esélyét is. A lassú ütemben történő leépítés kivédi a diszkontinuációs szindróma fellépését, amelynek egyes tünetei (inszomnia, fáradékonyság, irritabilitás, szédülés, fejfájás stb.) hasonlíthatnak a relapszus, vagyis a betegségbe való visszaesés kezdeti tüneteire. A diszkontinuációs szindróma nem betegségspecifikus, hanem gyógyszerspecifikus, általában nem súlyos és rendszerint pár nap alatt megszűnik. Az antidepresszívumok közül leginkább azon készítmények hirtelen elhagyásakor jelentkezik, amelyek antikolinerg mellékhatással is rendelkeznek.

A gyógyszerelhagyásra adott reakciók egyénenként nagyon eltérőek az antidepresszánsok elhagyásakor is.

Az egyéni különbségek kiszámíthatatlanok, az viszont előre megjósolható, hogy az antidepresszánsok okozta elvonási tünetek és panaszok kialakulásának valószínűségét növeli, ha:

• rövid felezési idejű a szedett antidepresszáns (pl. paroxetin, venlafaxin)
• nagyobb napi dózisban szedik
• több hónapja/éve alkalmazzák.

Előfordulhat, hogy az antidepresszánsszedés hirtelen abbahagyása semmilyen kellemetlenséggel nem jár majd. Van, aki "simán leteszi". Mint ahogy az is, hogy komolyabb komplikációkat okozhat a folyamatos antidepresszánsszedés hirtelen megszakítása (azaz a diszkontinuáció). Ezért fontos a szakorvosi kontroll.

Fontos tisztázni, hogy az antidepresszánsok nem okoznak klasszikus értelemben gyógyszerfüggőséget, mint amilyet a nyugtatók, altatók, vagy az alkohol okoz!

Ennek a magyarázata, hogy az antidepresszánsoknak nincs azonnali hatásuk az agy jutalmazó rendszerére, szemben a benzodiazepinekkel, alkohollal és az illegális tudatmódosító (pszichoaktív) szerekkel. Az antidepresszánsok érezhetően csak 2-6 hét múlva kezdik el kifejteni hatásukat a pszichére. Elvonásuk nem jár intenzív sóvárgással. Szedésük nem okoz kontrollvesztett öngyógyszerezést, senki nem válik a rabjává, szedése nem okoz olyan függőséget, hogy beszerzése érdekében bárki áthágja a törvényi kereteket. Az elhagyásukat kísérő esetleges kvázi mellékhatások biológiai természetűek, ugyanúgy, ahogy például a szteroidtartalmú gyógyszereket vagy a biológiai gyógyszereket sem lehet egyik pillanatról a másikra elhagyni, ezeket sem.

Hogyan ne váljon az elhagyás szorongáskeltő élménnyé?

Az elhagyás körüli szorongás természetes, de tudatosan csökkenthető:

• Fokozatos, jól megtervezett folyamattal: A biztos tudat, hogy az elhagyás orvosi felügyelet mellett történik, önmagában csökkentheti a félelmeket.
• Kapaszkodók keresése: A gyógyszer mellett kialakított egyéb stabilizáló tényezők – mint a rendszeres napi rutin, testmozgás, relaxációs technikák, pszichoterápia – biztonságot nyújtanak!
• Pszichoterápia: Kognitív viselkedésterápia (CBT) vagy mindfulness-alapú terápiák (vagy bármilyen egyéni pszichoterápia) segíthetnek abban, hogy a beteg saját erőforrásaiban is megbízzon, ne a gyógyszert tekintse egyetlen kapaszkodónak.
• Kommunikáció: A félelmek megbeszélése a kezelőorvossal, terapeutával nagyon hasznos lehet, és csökkenti a bizonytalanságot.

Fontos megérteni: az antidepresszánsok elhagyása nem a „visszaesés” kockázata, hanem sok esetben egy egészséges előrelépés, ha megfelelően kivitelezik.

Mi várható hosszabb távon?

Sikeres elhagyás után a következő szempontok nagyon fontosak:

• Önmegfigyelés: A hangulat, az alvás és az energiaszint figyelése segít az esetleges visszaesésre figyelmeztető jelek korai észlelésében.
• Életmód szerepe: Az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, a stresszkezelés és a szociális kapcsolatok fenntartása kifejezetten segít megelőzni a visszaesést!
• Pszichológiai támogatás: Terápia folytatása vagy szükség esetén újrakezdése segíthet a hosszú távú stabilitás fenntartásában.
• Reális elvárások: A normális élet része, hogy néha mindenkinek vannak rosszabb napjai. Egy-egy átmeneti lehangoltság még nem jelent visszaesést! Ezt fontos tudni és tudatosítani magunkban.

Ha mégis komolyabb tünetek jelentkeznek, fontos, hogy ne habozzon, hanem időben forduljon orvoshoz! Sokszor az időben történő segítséggel elkerülhető a súlyosabb visszaesés.

Antidepresszáns típusok: hogyan zajlik az elhagyásuk, és mikor indokolt az élethosszig tartó szedés?

Az antidepresszánsok több különböző csoportba tartoznak, és az elhagyásuk is eltérő módon zajlik, attól függően, hogy milyen típusú készítményről van szó, és hogy milyen egyéni tényezők játszanak még szerepet.

Fő antidepresszáns típusok és elhagyásuk

1. Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k) (pl. sertralin, fluoxetin, escitalopram, paroxetin)

• Általában lassú, fokozatos csökkentést javasolnak, több hét vagy akár hónap alatt.
• Némelyik SSRI, például a fluoxetin hosszú felezési ideje miatt könnyebben elhagyható (kisebb az elvonási tünetek kockázata).
• A paroxetin és venlafaxin (ez utóbbi SNRI, de hasonlóan viselkedik) gyorsabb lebomlása miatt több tünettel járhat az elhagyása, ezért különösen óvatos csökkentést igényel.

2. Szerotoninvisszavétel- és noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI-k) (pl. venlafaxin, duloxetin)

• Ezeknél is nagyon fokozatos csökkentés ajánlott, mert az elvonási tünetek erősebbek lehetnek, mint SSRI-knél.
• Venlafaxin elhagyása esetén különösen gyakori tünetek lehetnek a szédülés, fejfájás, "elektromos kisülések" érzetei az agyban (úgynevezett "brain zaps")

3. Atípusos antidepresszánsok (pl. bupropion, mirtazapin)

• A bupropion (aminoketonszármazék) kevésbé jellemzően okoz elvonási tüneteket, így kicsit könnyebb lehet az elhagyás.
• A mirtazapin elhagyásakor viszont álmatlanság, szorongás is visszatérhet, ezért ezt is érdemes fokozatosan csökkenteni.

4. Triciklusos antidepresszánsok (TCA-k) (pl. amitriptilin, nortriptilin)

• Ritkábban alkalmazzák már őket, de ha mégis, akkor szintén nagyon fokozatos csökkentés szükséges, mert szívritmuszavarok és egyéb mellékhatások is felléphetnek elhagyáskor.

5. Monoamin-oxidáz-gátlók (MAOI-k) (pl. tranylcypromin)

• Ma már ritkán használják, de ha igen, akkor nagyon szoros orvosi felügyelet szükséges az elhagyáskor.
• Az MAOI-k sajátos veszélyei miatt (pl. vérnyomásproblémák) különösen lassú és szigorúan kontrollált csökkentést igényelnek.

Van, aki élethosszig szed antidepresszánst?

Igen, előfordul, hogy valaki hosszú távon, akár élethosszig szedi az antidepresszánsát. Ez többnyire akkor történik meg, ha:

• Többszörös visszaesés volt a kórtörténetben (két vagy több súlyos depressziós epizód).
• Krónikus depresszió áll fenn (sosem múltak el teljesen a tünetek).
• Súlyosabb pszichiátriai betegségek része a depressziós tünettan (pl. bipoláris zavar, pszichotikus depresszió).
• Öngyilkossági kockázat vagy rendszeres önsértés korábban fennállt, és a gyógyszer jelentősen csökkentette ezt.
• Más szervi betegségekhez (pl. Parkinson-kór) társuló depresszióban is indokolt lehet a folyamatos antidepresszáns-kezelés.

Biztonságos az élethosszig tartó antidepresszáns-szedés?

• Általában igen, megfelelő monitorozás mellett.
• A mai modern antidepresszánsok hosszú távú szedése biztonságosnak számít, ha rendszeres orvosi ellenőrzéssel zajlik (pl. évente legalább egyszer felülvizsgálják a szükségességét).
• A mellékhatásokat (pl. súlynövekedés, szexuális diszfunkció, néhány esetben vérnyomás-emelkedés) figyelni kell, de ezek kezelhetők.
• Sok beteg számára az antidepresszáns olyan, mint egy karbantartó kezelés: megakadályozza a visszaesést, és így jelentősen javítja az életminőségét, munkahelyi produktivitását.

Fontos: az élethosszig tartó kezelés sem "kudarc", hanem egy személyre szabott megoldás az egyéni jóllét fenntartására.

Összefoglalás

Az antidepresszánsok elhagyása biztonságosan és sikeresen megvalósítható, ha megfelelő ütemben, orvosi irányítással történik. A folyamat nem a "biztonsági háló" elvesztését jelenti, hanem a saját erőforrások megerősödését. Megfelelő támogatással az elhagyás nemcsak lehetséges, hanem sok esetben a felépülés egyik fontos mérföldköve is lehet. Általánosan elmondható, hogy:

• Az antidepresszánsok elhagyása típustól függően eltérő ütemű és stratégiájú.
• A fokozatosság, a tünetek figyelése és a kezelőorvossal való szoros együttműködés alapvető.
• Bizonyos esetekben az antidepresszánsok tartós, akár élethosszig tartó szedése is indokolt és biztonságos lehet. Ez nem kudarc!
• A döntés mindig egyéni mérlegelésen alapul: az a cél, hogy a beteg mindig a lehető legjobb életminőséget érje el.

Ezek is érdekelhetik

• Gyors stresszoldási technikák – Hogyan kezeljük hatékonyan a stresszt?
• A depresszió kezelése - Pszichoterápia és/vagy gyógyszeres kezelés

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja – Unipoláris depressziók, Készítette: A Pszichiátriai Szakmai Kollégium