A depresszió kezelése - Pszichoterápia és/vagy gyógyszeres kezelés

Hogyan kezelhető a depresszió? Mikor van szükség pszichoterápiára, mikor gyógyszeres kezelésre, és mikor a kettő kombinációjára? Mi alapján választják ki a megfelelő kezelést?

A depresszió egy tünetegyüttest jelöl. Meghatározó ebben a hangulat zavara. Emellett önbizalomhiány, örömtelenség, motiválatlanság, sötét gondolatok, szorongás azok az érzések, melyet a depressziós ember leggyakrabban átél. Gyakran tapasztalunk alvászavart, fáradtságot, étvágytalanságot, a személyes higiéné elhanyagolását. Jellemző a koncentrációs készség gyengülése, figyelemzavar, a teljesítmény csökkenése. Súlyos vagy elhúzódó esetben előtérbe kerülhetnek az öngyilkossági gondolatok. Pszichotikus tartalmak is megjelenhetnek a depresszió során.

Ezt olvasta már? Öngyilkosság - Hogyan ismerjük fel az előjeleket?

A depresszióhoz gyakran társulnak testi tünetek. Fejfájás, szédülés, krónikus fájdalom, mellkasi tünetek, gerincpanaszok, emésztőszervi elváltozások, stb.

Egyes esetekben úgynevezett atípusos depressziót tapasztalunk. Ilyenkor a hangulati nyomottság kevéssé meghatározó, inkább a testi tünetek uralják a képet. A típusos tünetektől eltérően fokozott alvásigény, fokozott étvágy jelentkezhet. A gátoltság, motiválatlanság helyett irritábilitás, motoros nyugtalanság léphet fel.

A depresszió hátterében különböző lelki és testi betegségek állhatnak. Ezek jellege meghatározza a választandó terápiát is.

Elhúzódó belgyógyászati betegség, krónikus fájdalom, daganatos betegség, neurológiai kórokok, stb. egyaránt vezethetnek másodlagosan depresszió kialakulásához. Ilyenkor elsődleges az alapbetegség szakszerű kezelése, a panaszok enyhítése.

Mi alapján választják ki a páciens számára megfelelő kezelést?

A depresszió választandó terápiáját több egyéb tényező befolyásolja. A kezelés eldöntéséhez fontosak a diagnosztikus szempontok. Lehetőség szerint minél pontosabban fel kell tárni az előzményeket, a betegség lefolyását, a korai - személyiségfejlődést befolyásoló -, vagy későbbi traumák meglétét, a szociális faktorokat, genetikai hajlamosítottságot. Emellett meg kell ismerni az aktuális klinikai képet, a betegség súlyosságát, a meglévő kockázati tényezőket (öngyilkossági késztetés, drog- vagy alkoholabúzus, szociális kapcsolatok és/vagy munkahely elvesztésének fenyegetettsége, stb.).

A depresszió terápiájának széles a palettája. A gyógyszeres és pszichoterápiák közül választhatjuk ki a páciens személyiségéhez, igényeihez és tüneteihez leginkább megfelelő módszert.

Általános elvként megfogalmazható, hogy minél súlyosabb a depresszió mértéke, minél inkább fennállnak veszélyeztető tényezők, minél inkább visszatérő - a külső körülmények által kevésbé befolyásolt -, és minél tartósabban fennálló depresszív állapotról beszélünk, annál inkább indokolt a mielőbbi gyógyszeres beavatkozás.

Amennyiben ezek a tényezők nem állnak fenn, szabadabban dönthetünk a legjobbnak ítélt módszerről. Ha lehetőség van rá, a gyógyszeres és pszichoterápia kombinációja a legjobb választás. Enyhébb depresszív állapotoknál, illetve azokban az esetekben, mikor a háttérben jól körülhatárolható kiváltó ok szerepel, a pszichoterápiás kezelés gyógyszer nélkül is megfelelő lehet.

A pszichoterápiás lehetőségekről

Sokféle módszer, technika kínálkozik a mentális betegségek, pszichés zavarok kezelésére. Ezek közül néhány:

• relaxációs módszerek: autogén tréning, jóga, meditáció, imaginatív, hipnoterápiás módszerek
• kognitív-behavior terápiák
• feltáró, dinamikus, pszichoanalitikus terápiák
• csoportterápiák (önismereti, pszichodráma, családállítás)
• család- és párterápia
• művészetterápiás módszerek
• rogers-i személyközpontú terápia, stb.

Gyógyszeres terápiák közül depresszió esetén - jellemző módon - a nyugtató és szorongásoldó szerek és az antidepresszívumok adása javasolható.

A feszültség- és szorongásoldók jól alkalmazhatók a depresszióval gyakran együtt járó szorongás oldására, az alvás támogatására. Hosszú távon óvatosság indokolt, mert a hozzászokás veszélye fennáll. Ezen gyógyszerek mellett szól, hogy azonnal hatnak, az igényeknek megfelelően adagolható és nincsenek jelentős mellékhatásaik. Az antidepresszáns terápia kezdetén, kiegészítő gyógyszerelésként is adható.

Az antidepresszánsok hatásmechanizmusuk alapján több gyógyszercsoportba sorolódnak.

• Az antidepresszánsok többsége a központi idegrendszerben átvivőanyagként (transzmitterként) működő aminok működését befolyásolja, azok visszavételét gátolja a szinaptikus résből. A szerotonin, a dopamin és a noradrenalin az ebben érintett neurotranszmitterek. Ezek közül első választásként a szerotoninvisszavételt gátló gyógyszereket adjuk leggyakrabban. Ezekkel van a legtöbb tapasztalat, és mellékhatásprofiljuk kedvezőbb a korábban használt (tri- és tetraciklikus) szereknél.
• Más mechanizmussal működnek azok az antidepresszánsok, melyek a monoamin ingerületátvivő anyagoknak (neurotranszmitterek) nem a szintjét befolyásolják, hanem azok receptoraira hatnak az agysejtek felszínén, és így indítják el a depresszió javulását.
• Megint mások a melatonin rendszerre hatva állítják vissza a felborult napi (cirkadián) ritmust, ezzel javítva a depresszió tüneteit. Ezt akkor adjuk elsősorban, ha az alvászavar vezető tünetként áll fenn.
• A monoamino-oxidáz szerek a neurotranszmitterek lebontását akadályozzák meg.

Az antidepresszánsok mellett hangulatstabilizáló készítmények is adhatók, elsősorban nagy hangulati hullámzást mutató (bipoláris) állapotokban.

A gyógyszerek hatása egyénileg jelentősen eltérhet, sokszor több készítmény kipróbálása válhat szükségessé.

Összefoglalva elmondható, hogy a depresszió kezelése nagy körültekintést igényel, néha a társszakmák bevonásával. Türelemmel kell lenni a páciensnek és a kezelőorvosnak egyaránt, hiszen a kezelés hónapokig is tarthat, néha pedig a kezelési terv módosítása szükséges.

Tovább Antidepresszáns gyógyszerek szedése - Mire számíthat a beteg?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta