Depresszió: Az örömtelenség (anhedónia) kezelése

Az öröm képességének elvesztése a depresszió egyik kulcsfontosságú és nagyon gyakori tünete. Markáns lelki jelenségről van szó, melyet az érintett szenvedéssel él át a következményes kiüresedésérzés miatt. A változás a környezet számára viszont nem feltétlenül jól látható, ők inkább azt érzékelik, hogy az egyén mennyire megváltozott, nem a régi.

Jellemző módon elvész az örömérzet azokkal a tevékenységekkel kapcsolatban, melyeket az ebben érintett személy korábban lelkesen végzett. Ezek a változások – egyebek mellett - érinthetik a munkavégzést, a korábbi hobbikat, a szexualitást, a társas együttlétet, a fizikai aktivitást, az étkezést (a kedvenc ételek íze fokozatosan eltűnik).

Az örömtelenség önmagában nehezen látható, rendszerint következményes lelki jelenségekkel társul, amelyek jobban megfogalmazhatók. Ilyenek:

• az apátia (közönyösség, érdektelenség, „ez engem érdekel” - érzés hiánya),
• motiválatlanság („meg akarom tenni”-érzés hiánya)
• anergia (erőtlenség, fáradékonyság, „képes vagyok rá”-érzés hiánya),
• a pozitív visszacsatolások („ez jó volt” - érzés) átélésének hiánya
• kiüresedés („mintha halott lennék”-érzés),
• jövőkép elvesztése („nincs értelme semminek”-érzés).

Mi okozhat anhedóniát?

Mint a bevezetőben említettük, elsősorban a depresszió. A depresszió kezelésére ma már olyan korszerű gyógyszerek is vannak, amelyeknek a hatása kiterjed a sokszor oly makacs örömtelenségre, érdektelenségre is.

A tünet hátterében a depresszión kívül többféle testi és lelki betegség is állhat, ezért az első panaszok jelentkezése kivizsgálást igényelhet.

A szomatikus betegségek közül a központi idegrendszer elváltozásai (induló demencia, agyér-elmeszesedés, Alzheimer-kór, - homloklebenyi tumor, különböző eredetű enkefalopátiák) gyakori kórokok.

Egyebek mellett a pajzsmirigy alulműködésének és a cukorbetegségnek is jellemző lelki tünete lehet.

Az anhedónia többféle mentális betegség megnyilvánulása lehet. Leggyakrabban a depresszió része, akár vezető tünete lehet. Emellett a skizofrénia, a bipoláris hangulati betegségek, drog- és alkoholfüggőség, egyes személyiségzavarok, korábbi traumák is állhatnak a háttérben.

A krónikus fáradtságnak, kiégésnek (burn out) gyakran első jeleként tapasztaljuk. A krónikus stressz, túlhajszoltság, szociális, egzisztenciális bizonytalanság, elmagányosodás, tartós alvászavar szintén lehet kóroki tényező.

A kezelés elengedhetetlen

A tartósan fennálló örömtelenség, anhedónia állapota maga is újabb betegségeknek lehet a forrása. Súlyproblémák léphetnek fel, másodlagosan megnő a magas vérnyomás és a cukorbetegség kockázata. Mozgásszervi tünetek jelentkezhetnek, melyek idővel krónikussá válhatnak. Kórossá válhat az alkohol- és drogfogyasztás, mely szerekkel a paciens a kínzó tüneteit igyekszik oldani.

Sérül az érintett munkavégző képessége, családi- és társas kapcsolatrendszere, mindezek tovább súlyosbítják a kezdeti tüneteket.

Hogyan kezelhető?

Az anhedónia feltétlenül indokolja – a kivizsgálás eredményének megfelelő – kezelés megkezdését.

• Testi elváltozás esetén az alapbetegség gyógykezelése elsődleges.
• Amennyiben a háttérben pszicho-szociális, egzisztenciális, kapcsolati problémák állnak, ezek rendezésére kell elsősorban koncentrálni akár szociális- vagy pszichoterápiás szakemberek bevonásával.
• Krónikus stressz, túlhajszoltság, kiégés esetén az életmód megváltoztatása a kitűzendő cél. Ez szintén gyakran igényel pszichoterápiás segítséget.
• Mentális betegségek esetében a megfelelő gyógyszeres és pszichoterápia kombinációja nyújthatja a leghatásosabb segítséget. A gyógyszeres kezelések közül az antidepresszív szerek adása a legfontosabb. Emellett szorongásoldó, altató, hangulatstabilizáló készítmény is szükségessé válhat. Fontos, hogy az antidepresszívumok szedése ne csak a depresszió vagy a szorongásos tünetek oldódásáig, hanem a korábbi örömképesség teljes visszatéréséig tartson.

Tovább

• Depressziós beteg a családban: Hogyan segíthetnek a hozzátartozók?
• A visszatérő depresszió: Hogyan lehet megelőzni a tünetek kiújulását?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta