Gyógytorna cikkek

Az emberek nagy többsége szívesebben jár fizikoterápiás kezelésekre, mint gyógytornára. Pedig hosszú távon a gyógytorna a leghatékonyabb kezelési mód a derékfájás, gerincbántalmak, hátfájás, lúdtalp, nyaki fájdalom, csontritkulás és egyéb mozgásszervi panaszok esetében.

Felgyorsult világunkban a műtétet követően igen hamar hazaengedik a betegeket, utalva arra a bizonyított tényre, hogy a saját környezet, az otthon melege hozzá segít bennünket a gyorsabb, intenzívebb felépüléshez.

Orvosi nyelven befagyott váll szindrómának nevezik azt a betegséget, amelynek hatására a szalagok, izmok megrövidülnek, a vállízület teljesen lemerevedik és mozgásképtelenné válik. Egyelőre nem tudni biztosan, hogy milyen tényezők lehetnek felelősek kialakulásáért, viszont az időben megkezdett kezeléssel a folyamat visszafordítható.

Nemzetközi kutatások szerint az ízületi betegségek, a különféle kopások és gyulladások a fejlett országok felnőtt lakosságának több mint egyharmadát érintik és gyakran okoznak a mindennapokat megkeserítő fájdalmat, mozgáskorlátozottságot.

A hasfeszítéses gyakorlatok (stabilizációs tréning) következő nehézségi fokozata óriáslabdával történik. Az ideális labdaméret a gyakorlásokhoz az a labdaméret, amire ha ráül, akkor a csípő és térdízületei pontosan derékszöget zárnak be.

A mozgásszervi megbetegedések sokrétű elterjedése társadalmunkban gyökeresen tükrözi a rohanó, stresszes, figyelmetlen hozzáállásunkat önmagunk és embertársaink irányába. Napjainkban minden második ember szenved valamilyen eredetű fizikális fájdalomtól.

Semmilyen neurológiai betegségben, beleértve a gerincbetegségek heveny fájdalommal járó szakaszát, nem tilos a gyógytorna, csak helyesen kell megválasztani a nehézségi fokot, időtartamot és a gyakorlatok mennyiségét (naponta többször rövid ideig).

Egy viszonylag friss felmérés (1) szerint minden második magyar ember küzd mozgásszervi betegséggel, s bár nem létezik hivatalos statisztika, mozgásterapeutaként személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy tízből hét-nyolc páciensem rendszeresen jár csontkovácshoz, mielőtt nálam köt ki.

Gyakran hangzik el a felkiáltás betegeink szájából, hogy nem értik, miért fáj a nyakuk vagy a derekuk, hisz évek óta rendszeresen járnak masszázsra. Nos, a közhiedelemmel ellentétben a masszázs önmagában általában ugyanúgy nem képes arra, hogy kigyógyítson bennünket a krónikus mozgásszervi betegségekből, ahogy egyetlen más passzív terápia sem, beleértve a gyógyszereket is. Az aktív kezelés (gyógytorna, mozgásterápia) mellett, kiegészítő kezelésként alkalmazva azonban nagyon is hasznos, és valóban csodákra képes.

A XXI. századra oly jellemző mozgásszegény életmód, az ülőmunka, az állandósult görnyedt testtartás (SMS-ezés, tabletezés) és az izmokat görcsösen összehúzó folytonos stressz hatására mindössze néhány évtized alatt oda jutottunk, hogy 10 emberből 9 szenved gerincproblémáktól. Miután a túlterhelés jellemzően leginkább a nyaki, illetve az ágyéki területet érinti, általában a panaszok is itt kezdődnek.

A csontritkulás kezelésének egyik alappillére a testmozgás. A megfelelő típusú torna ugyanis elősegíti a csontok, a vázizmok erősödését. A mozgás során javul a szervezet vérellátása is, így a csontok optimális felépítéséhez szükséges ásványi anyagok is könnyebben beépülnek. A következő gyakorlatokat azoknak ajánljuk, akiknek csontritkulás betegségük már előrehaladott állapotban van.