Kanyaró - Tünetek és szövődmények

A kanyaró (morbilli) lázzal és kiütéssel járó, rendkívül fertőzőképes és súlyos megbetegedés, amely a kötelező védőoltás eredményeként döntően külföldről behurcolt esetekben fordul elő. A kanyaró ellen is védelmet nyújtó MMR-oltást először 12-15 hónapos korban kapják a gyermekek, majd az emlékeztető oltást 11 éves korban.

A kanyaró (orvosi elnevezése morbilli) vírusos, igen fertőző megbetegedés. Veszélyét egyrészt fertőzőképessége (az influenzánál és a koronavírusnál gyorsabban terjed), másrészt a szövődmények magas aránya (kórházi ellátás, szövődmények) jelenti. Emberről emberre cseppfertőzéssel terjed, azaz köhögéssel és tüsszentéssel, vagy használati tárgyakon keresztül adható tovább. Lappangási ideje körülbelül 10 nap.

Megelőzése egyedül a Magyarországon régóta a kötelező vakcinál közé tartozó MMR-oltással lehetséges. Ennek eredményeként hazánkból a vírus csaknem teljesen eltűnt, ám - elsősorban a külföldről behurcolt esetek miatt - az elmúlt években ismét több kanyarós eset fordult elő. A kanyarójárványokban leginkább érintett európai ország Románia, de a védőoltások elkerülése miatt szerte a kontinensen növekedett a legutóbbi években a kanyarós esetek száma, elsősorban az 5 év alatti gyerekeknél.

A kanyaró tünetei

A betegség lefolyása több szakaszra bontható, korai szakaszát a légúti vírusos fertőzésekre jellemző tünetek dominálják, későbbi szakaszát a foltok és kiütések megjelenése. Atípusos esetben enyhébbek a panaszok, ami késleltetheti a felismerését.

A kanyaró korai tünetei rendszerint hirtelen kezdődnek. A betegség típusos esetben lázzal kezdődik, majd csakhamar felső légúti, hurutos tünetek jelennek meg (gyulladás, orrfolyás, száraz köhögés), valamint kötőhártya-gyulladás alakul ki - ezek a tünetek nem különböznek jelentősen a más légúti fertőzések okozta panaszoktól. A láz ebben a fázisban azonban igen magas, akár 40-41 fokos is lehet, rossz közérzettel, fejfájással, nyakfájással párosulhat.

A kezdeti tünetek megjelenése után 3-4, a kiütések előtt 1-2 nappal megjelennek a szájüreg nyálkahártyáján - legtöbbször a nagyőrlők magasságában - vöröses udvarral körülvett kisebb fehéres felrakódások. Ezek a Koplik-foltok (lásd a képen), a kanyarófertőzésre specifikus elváltozások.

A kiütés nem tartozik a kanyaró kezdeti jelei közé. A legúti tünetek kezdetét követően körülbelül 4-5 nap múlva jelennek meg a kanyaróra jellemző kiütések, először az arcon, a fül mögött és a hajas fejbőrön, majd az egész testre terjednek. Eleinte halványabbak, majd sötétebb élénkvöröses, akár kissé barnás árnyalatúak is lehetnek, és a méretük is nagyobb lesz, a bőrből kissé kiemelkednek, összefolyhatnak, de teljesen egybefüggő bőrpírt nem okoz. A kiütések megjelenésük sorrendjében tűnnek el, ekkor kis, korpázó hámlás, vagy barna foltok olykor még láthatók.

Tipikus kanyarós kiütések

A kiütéses fázisban a láz és a fejfájás rendszerint csökken vagy akár el is múlik, ám gyakran a betegség késői fázisában visszatér. Testszerte nyirokcsomó-megnagyobbodás is előfordulhat.

Bár a betegség elsősorban gyermekeket érint, felnőttek esetében sokszor súlyosabbak a tünetek (magasabb láz, erősebb gyulladásos tünetek).

Lásd még Milyen más betegség okozhat még kiütést gyermekünkön?

Az atípusos kanyaró

Atípusos esetben a kanyaró tünetei egészen enyhék is lehetnek, ilyenkor alacsony a láz, nem jellemző a fejfájás vagy a kötőhártya-gyulladás, torokgyulladás, és enyhébbek a felső légúti panaszok. Elsősorban a csecsemőkorukban anyatejjel táplált gyermekeknél jelentkezhet ilyen formában, mert a szoptatással antitestek juthattak a szervezetükbe.

A kanyarós beteg kezelése

A kanyaró az esetek többségében komplikációk nélkül 1-3 hét (leggyakrabban 10-14 nap) alatt lezajlik, és a súlyos panaszok ellenére jó a gyógyulási esély. A szövődménymentes esetek kezelése elsősorban a más vírusfertőzések esetén is alkalmazandó tüneti kezelés:

• lázcsillapítás (magas láz esetén),
• ágynyugalom,
• folyadékpótlás.

Specifikus vírusellenes terápiája nincs, vírusos fertőzés lévén antibiotikum felesleges.

A beteg állapota a kiütések jelentkezése után néhány nappal kezd javulni, ám a beteg ekkor még fertőzőképes. Amikor a kiütések elkezdenek eltűnni (bár még láthatóak) és megszűnnek az egyéb panaszok, a beteg rendszerint már nem fertőz.

A betegség tartós immunitást hoz létre, azaz a kanyaró megbetegedésen átesettek később már védettnek tekinthetők a fertőzéssel szemben.

Szövődmények és a szövődményes esetek kezelése

Súlyos, néhány esetben sajnos halálos szövődmény is kialakulhat kanyaró esetén. A megbetegedések 5-10 százaléka jár szövődménnyel, és 1000 betegből 1-2 halálos kimenetellel. Elsősorban az immunhiányos betegeket vagy a fejletlen immunrendszerű csecsemőket, kisgyermekeket érinthetik nagyobb arányban a komplikációk.

A kisgyerekeknél leggyakrabban előforduló szövődmény a kiszáradás veszélyével járó hasmenés, továbbá a középfülgyulladás.

Legsúlyosabb szövődmény a szerencsére ritkán előforduló, a kiütések halványodása során kialakuló agyvelőgyulladás (encephalitis) lehet. A betegség maradandó idegrendszeri károsodással járhat, olykor - főleg a kamaszkoron túli fiataloknál - élete veszélyeztető állapot. Késői, akár 1-2 évtized múlva jelentkező, igen ritka, de halálos szövődmény egy degeneratív jellegű agyvelőgyulladás, az ún. subacut sclerotizáló panencephalitis, avagy Dawson-kór.

A tüdőgyulladásnak két formája jöhet létre a kanyaró komplikációjaként. A vírusos forma magától a kanyaró vírustól alakul ki, még a kiütéses időszakban jelentkezhet csecsemőkorúaknál és szintén járhat halálozással. A bakteriális forma a fertőzés későbbi szakaszában jelentkezik, felülfertőződésként. A tüdőgyulladás gyógyulási esélye jobb, de ez is lehet végzetes kimenetelű.

A kanyaró megterheli az immunrendszert, a betegségből történő gyógyulást követő időszakban gyakoribbá válhatnak más vírusfertőzések.

Terhes nőknél a kanyarófertőzés megnöveli a komplikációk és a vetélés kockázatát, ám a magzatnál nem okoz fejlődési rendellenességet.

Mit tehetünk a továbbfertőzés ellen?

Mivel a kanyaró kezdeti tünetei nem specifikusak: a jellegzetes foltok és kiütések csak a későbbi szakaszban jelennek meg, az általános panaszok (magas láz, kötőhártya-gyulladás, felső légúti panaszok) alapján nehéz a betegség korai diagnosztizálása. A vírus ugyanakkor már ebben a szakaszban is igen ragályos, a beteg a tünetek megjelenésekor már fertőz, fertőzőképessége a kiütések megjelenését követő négy napig tart. Ebben az időszakban a fertőzés könnyen továbbterjedhet a beteg közvetlen környezetére, a beteggel kapcsolatba került - és nem védett - személyek 90 százaléka elkapja a vírust.

A betegnek a fertőzés továbbadásának elkerülése érdekében mindenképp kerülnie kell a közösséget, maradjon otthon és minél kevesebb emberrel találkozzon. Kerülni kell az egy légtérben tartózkodást, ugyanis a vírus köhögéssel, tüsszentéssel a levegőn keresztül terjed, cseppfertőzés útján. A beteg környezetében élők rendszeresen mossanak kezet, fertőtlenítsék környezetüket, ugyanis a vírus továbbadásához elegendő az is, ha a fertőzött tárgyak megérintése után a családtagok a szájukhoz, szemükhöz nyúlnak.

A megelőző intézkedések ellenére könnyen alakulhat ki járvány, amelynek egyetlen hatékony megelőzési lehetősége a védőoltás.

A kanyaró elleni védőoltás

Oltás csecsemőkorban

Az ún. MMR-oltás komplex védőoltás, a kanyaró mellett a mumpsz és a rózsahimlő (rubeola) ellen nyújt védelmet. A vakcina élő gyengített vírusokat tartalmaz. A kötelező oltás két részből áll, az elsőt jellemzően 12-15 hónapos korban kapják a kisbabák. A szakmai ajánlás egy második, emlékeztető oltás beadását is javasolja 11 éves korban. Az első dózissal 95, a másodikkal 99 százalékos védettség alakítható ki.

Akut betegség esetén a védőoltást el kell halasztani, továbbá egyes ritka betegségek is az ellenjavallatok között szerepelnek (leukémia, alacsony vérlemezkeszám, immunhiányos betegségek), ezekben az esetekben ugyanis a legyengített vírusok is megbetegedést okoznak. A védőoltás utáni hetekben egyes esetekben lázzal járó ún. oltási betegség alakulhat ki, azonban az ezzel járó átmeneti kellemetlenségek eltörpülnek a vakcina által jelentett védelem mellett.

Oltás felnőttkorban

A kanyaró elleni MMR-oltás beadása felnőtteknél is indokolt lehet, noha a magyar lakosság jelentős része megkapta a vakcinát gyermekkorában.

• Az 1969 előtt születettek nem kaptak rutinszerű védőoltást, továbbá az 1978 előtt születettek csak egy kötelező oltást kaptak, ezért a felnőttek jelenős része nem vagy csak részlegesen védett.
• A kanyarón átesettek egész életükre szóló védettséggel rendelkeznek, ám számos felnőtt nem volt még beteg, vagy más típusú kiütéses betegsége volt.

A veszélyeztetettek közé tartoznak:

• a védőoltáson még át nem esett csecsemők,
• a védőoltásban nem részesülő krónikus betegek, valamint
• azon 1969 előtt született felnőttek, akik nem estek át korábban fertőzésen.

Az 1969 és 1978 között születetteknél akkor ajánlott a második oltás beadása, ha fokozottan ki van téve a fertőzésveszélynek (pl. a kanyarójárvány által érintett országokba utazik) és nincs ellenjavallat (terhesen, illetve a már említett betegségek esetén nem adható).

A vakcina beadása után 2 héttel alakul ki a védettség, ezen az időintervallumon belül még nem szabad a járvány által érintett területekre utazni, vagy kanyarós beteg közelében tartózkodni.

További tudnivalók a kanyaróról:

• Tanácsok, ha kanyarójárvány által érintett területre utazik
• Gyakori kérdések és válaszok a kanyaróról

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Árki Ildikó, háziorvos
Fotó: Dreamstime, NHS