Ételintolerancia megállapítása - A szükséges vizsgálatok
lektorálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász megjelent:
Sokan tapasztalnak különféle emésztőrendszeri panaszokat étkezéseket követően, és hajlamosak öndiagnózisként megállapítani valamilyen ételintoleranciát. Mivel a különböző ételérzékenységek gyakran előforduló kórképek, nem kizárt, hogy valóban helytálló a feltételezés, ugyanakkor gyanú esetén mindenképp fontos az orvosi vizsgálatok elvégzése és diagnosztizálása.
Miért fontos a szakszerű kivizsgálás?
Gyanú alapján soha nem zárjunk ki ételeket teljes mértékben az étrendünkből, mielőtt meg nem erősíti orvosi vizsgálat az eltérést. A téves diagnózisalkotásnak ugyanis kockázatai lehetnek. Az öndiagnózist felállító betegek gyakran jóval több élelmiszert zárnak ki étrendjükből, mint ami szükséges lenne.
Miért lehet káros az öndiagnózis?
- Emésztési panaszokat számos eltérés okozhat, az életmód vagy stressz okozta kórképektől (pl. irritábilis bél szindróma) a komolyabb szervi elváltozásokkal járó betegségekig (pl. krónikus gyulladásos bélbetegségek). Az öndiagnosztizálással késhet ezen kezelést igénylő betegségek felismerése és kezelésének megkezdése.
- Az ételintoleranciával járó panaszok felismerése nehéz, sokszor órákkal a panaszokat kiváltó étel után jelentkezik. Éppen ezért könnyen gondolhat a beteg más, tüneteket nem okozó összetevőre, így elhúzódik a ténylegesen panaszokat kiváltó élelmiszer azonosítása.
- Az elfogyasztott ételek jellemzően többféle összetevőt tartalmaznak, így egy adott ételre adott reakciók alapján nehezen dönthető el, hogy annak melyik összetevőjére vagyunk érzékenyek.
- Egy tápanyag is többféle mechanizmuson keresztül okozhat panaszokat (pl. fruktóz intolerancia vs. fruktóz malabszorpció, vagy a gabonaallergia vs. lisztérzékenység), márpedig mindez meghatározza azt is, hogy az ételek pontosan mely körét és milyen mértékben kell kizárni az étrendből.
- A tévesen, feleslegesen kizárt ételek fontos tápanyagokat, nyomelemeket tartalmazhatnak, így pedig nő a hiánybetegségek vagy újabb táplálkozási problémák előfordulása. Például a gabonafélék teljes kizárása alacsony rostfogyasztáshoz vezethet, ami bélbetegségek rizikóját növelheti, a tejszármazékok kizárása pedig fontos kalciumforrás elvesztésével jár.
Fontos tudni azt is, hogy amennyiben valaki krónikus betegségek miatt járó adókedvezményt venne igénybe (laktózérzékenység, gluténérzékenység és fruktózintolerancia esetén állítható ki igazolás), ahhoz is szükséges, hogy orvos állapítsa meg az ételintolerancia tényét.
A kivizsgálás lépései
Az ételintoleranciák kivizsgálásához és diagnosztizálásához rendszerint több vizsgálatra is szükség van.
1. Táplálkozási napló
Legalább 1-2 héten keresztül érdemes vezetni mindenre kiterjedően, hogy pontosan mit ettünk, mikor ettük, és mikor milyen panaszokat tapasztaltunk. A napló önmagában nem elég a diagnózishoz, de a vizsgálatok mellett fontos információ lesz az orvos számára is.
Gyorstesztek |
| Léteznek patikában kapható gyorstesztek különféle élelmiszerérzékenységek kimutatására. Ezek a tesztek az ujjbegyből származó vércseppből mutatják ki az IgG (immunoglubulin G) ellenanyagokat, ami az immunrendszeri válasz markere. A gyorstesztek azonban nem diagnosztikai eszközök, az IgG ugyanis a normál immunválasz része is lehet, nem feltétlenül jelez túlérzékenységet. A betegség megállapításához fontos további immunoglubulin-szintek ellenőrzése is, továbbá ki kell szűrni az esetleges álpozitív vagy álnegatív eredményeket is. A gyorstesztek alkalmasak lehetnek annak eldöntésére, hogy milyen irányban érdemes folytatni a kivizsgálást, ugyanakkor nem szabad önmagában ennek alapján felállítani a diagnózist és dönteni a diétáról. |
2. Gasztroenterológiai vizsgálatok
Alapelv, hogy emésztési panaszok esetén először ki kell zárni az esetleges szervi elváltozásokat, egyéb gasztroenterológiai betegségeket. Az ételintoleranciához hasonló általános emésztőszervi tüneteket (hasmenés, székrekedés, haspuffadás, teltségérzés) okozhatnak például gyulladásos bélbetegségek, fekélyek, anatómiai eltérések, akár daganatok is. Akár együtt is jelentkezhetnek különböző kórképek, gyakori jelenség, hogy az ételintolerancia bélbetegségek (pl. IBS, IBD) tüneteit erősíti fel.
A gasztroenterológiai kivizsgálása része a fizikális vizsgálat és a kórtörténet kikérdezése. Ezek alapján az orvosban más betegség lehetősége is felmerülhet, vagy épp megerősítheti bizonyos ételintoleranciák gyanúját. A lisztérzékenység (cöliákia) például gyakran társul különféle autoimmun kórképekkel, bőrgyógyászati, nőgyógyászati panaszokkal, így ezek az információk is segítik a diagnózist.
Más betegség, vagy adott ételcsoport intoleranciájának alapos gyanúja esetén sor kerülhet különböző endoszkópos, képalkotó és laboratóriumi vizsgálatokra. A teljesség igénye nélkül a leggyakoribbak a gyomor- és vastagbéltükrözés, kilégzéses vizsgálatok, hasi UH, terheléses vérvételes vizsgálat.
3. Specifikus ételintolerancia vizsgálatok
Laborvizsgálatok
Szerológiai vizsgálatok során az immunoglobulin, azaz az IgA, IgE és IgG ill. IgG4 szintek mérésével elkülöníthető az élelmiszerre adott allergiás reakciók (IgE szint magas) és a nem allergiás túlérzékenységi reakciók (IgG szint emelkedett, cöliákia esetén az IgA antitest is magas). Az IgG szint ugyanakkor a normál immunreakciónak is része, így bár segíti a diagnózist, de emelkedett szintje önmagában nem elegendő az intolerancia megállapításához, további vizsgálatokra van szükség.
Fontos tudni, hogy amennyiben a beteg a kivizsgálás előtt már huzamosabb ideje kizárt az étrendjéből a valószínűsíthetően panaszokat okozó élelmiszereket, a vizsgálat eredménye nem lesz mérvadó, álnegatív eredményt fog hozni. A vérvétel csak abban az esetben mutatja ki az érzékenységet, ha aktuálisan fennáll a szervezetben a tápanyagra adott immunválasz, azaz az immunoglobulinok emelkedett szintje. Éppen ezért vérvételre úgy kell érkezni, hogy a vizsgálat előtti napokban és hetekben a beteg nem folytatott diétát.
A vércukorszint mérésére kerül sor laktózintolerancia gyanúja esetén. Laktóz fogyasztását követően több méréssel állapítják meg a vércukor szintjét, ebből lehet következtetni a tejcukor feldolgozásának esetleges zavarára. A vizsgálat kb 2 órát vesz igénybe, intolerancia esetén kellemetlen enteralis tünetek megjelenésére számítani kell. Laktózérzékenység akkor mondható ki, ha az induló éhgyomri vércukor szint és a terhelés során mért legmagasabb vércukor értéke közti különbség nem haladja meg az 1,1 mmol/l értéket.
A DAO enzim vérben mért szintje diagnosztikus kritérium a hisztamin intolerancia vizsgálatában.
A laborvizsgálatok további célja az esetleges tápanyaghiányok felmérése, amennyiben az ételintolerancia hiányállapot kialakulásával jár, ennek a kezelése is szükséges.
Allergológiai vizsgálatok |
| Annak eldöntéséhez, hogy bizonyos táplálékokkal szemben milyen immunológiai reakció lép fel, azaz ételallergiáról vagy ételintoleranciáról beszélhetünk-e, a szerológiai vizsgálatokon felül bizonyos allergológiai vizsgálatok is hozzásegíthetnek. A táplálékallergiák kimutatásában a Prick-teszt elnevezésű bőrpróbát alkalmazzák. Ennek során allergénkivonatot cseppentenek a bőrre, a bőr felszínét megkarcolják, a rövid időn belül jelentkező pirosodás és duzzanat allergiás reakciót jelez. |
Kilégzési tesztek
A hidrogén kilégzési tesztek az ételintoleranciák közül a laktóz és a fruktóz lebontásával kapcsolatos zavarok kimutatására alkalmasak. A vizsgálat során laktóz illetve fruktóz fogyasztása után mérik a kilélegzett levegőben bizonyos bomlástermékek koncentrációját.
Bővebben Mire való és hogyan zajlik a hidrogén kilégzési teszt?
Eliminációs diéta
Nem csupán a későbbi terápia részeként, hanem a diagnosztikában is hasznos a diéta. Ennek során az orvossal egyeztetve bizonyos táplálékokat egy időre (néhány hétre) teljesen ki kell zárni az étrendből, majd egyesével visszavezetni azokat. A panaszok megszűnése és visszatérése informatív a kiváltó élelmiszerre vonatkozóan. Hátránya, hogy a panaszokat pszichés tényezők is befolyásolják.
Egyes élelmiszerek esetében semmilyen fizikális eltérés nem mérhető, diagnosztizálásuk nehéz. Ilyen esetekben fontos minden egyéb lehetőség kizárása, végső soron pedig csak az eliminációs diéta eredménye alapján lehet a panaszokat okozó tápanyag étrendből történő mellőzése mellett dönteni. A nem-cöliákiás gluténérzékenység a leggyakoribb ide tartozó kórkép, ami csak ezzel a módszerrel állapítható meg, emellett hasonló tapasztalati alapon okozhat érzékenységi panaszokat a kukorica, a tojásfehérje vagy egyes adalékanyagok.
4. További lehetséges vizsgálatok
Genetikai vizsgálat: A laktózintolerancia és a cöliákiás lisztérzékenység diagnosztikájában alkalmazható vizsgálat, amely a szájnyálkahártyáról vett mintából történhet. Nem minden esetben alkalmazzák, ám ellentmondásos esetekben vagy igazolt betegek elsőfokú rokonainál fontos vizsgálat. Egyéb, jellegzetes genetikai eltérésekhez nem kapcsolható ételintoleranciák esetén nem alkalmazott módszer.
Vékonybél-biopszia: Csak a cöliákia diagnosztikájában alkalmazott vizsgálat a vékonybél-biopszia, amit csak más vizsgálatok alapján erős cöliákia-gyanú esetén végeznek el, felnőttek esetében. Mivel a lisztérzékenység a vékonybél-bolyhok sorvadását okozza, ennek kimutatása döntő jelentőségű a diagnózisban.
Az ételintolerancia kivizsgálását legtöbbször a betegek kezdeményezik, orvosi szempontból nézve ritkábban szükséges. Szigorú indikáció hiányállapotot okozó felszívódási zavar, illetve súlyos allergiás reakció (anafilaxia) esetén áll fenn.
Részletesen
- A lisztérzékenység kivizsgálása
- A laktózintolerancia tünetei, kivizsgálása, kezelése
- A fruktózintoleranciáról
- A hisztamin intolerancia
WEBBeteg
Lektorálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász
