Ételallergia vagy ételintolerancia?

Mivel az ételallergia és az ételintolerancia részben hasonló tüneteket okoz (émelygés, hányás, görcsös hasi fájdalom, hasmenés), gyakran összekeverik a kettőt. A megfelelő kezelés érdekében azonban fontos meghatározni, hogy milyen eredetű az étkezés után jelentkező tünetegyüttes.

Az ételallergia és az ételintolerancia közti különbségek

Az élelmiszerek általában nem zavarják meg az immunrendszer működését és nem okoznak hisztaminkiáramlást a vérbe, vagyis az élelmiszerekre adott kellemetlen válaszok általában nem ételallergiák. Sokaknál jelentkeznek panaszok bizonyos ételek fogyasztása után, a valódi ételallergia azonban csak az esetek kisebb részét teszik ki.

Míg az ételallergia immunológiai eredetű (IgE-mediált) túlérzékenységi reakció, addig az ételintolerancia jellemzően nem immonológiai folyamat, bár másodlagosan ebben is szerepet játszik a krónikus gyulladást okozó immunmodulált válasz. Az ételintoleranciák oka valamely tápanyag lebontásának zavara, amit leggyakrabban az emésztéséhez szükséges valamelyik enzim (laktáz, DAO) hiánya okoz. Az emésztetlen tápanyagok a vékonybélből a vastagbélbe jutnak, ahol fokozódik a bélbaktériumok sav- és gáztermelése, és a bélfalat irritáló illetve károsító folyamatok indulnak be. Az enzimhiányon alapuló ételintoleranciák közös tünetei: görcsös hasi fájdalom, hasmenés, haspuffadás és fokozott széltermelődés, de bőrproblémák, fáradtság, fejfájás is jelentkezhet.

Különbségek a tünetek jelentkezésében

• Tüneteket kiváltó mennyiség - Ételintolerancia esetén egy adott ételből az érintettek kis mennyiséget különösebb probléma nélkül el tudnak fogyasztani. A tünetek erőssége összefügg az elfogyasztott mennyiséggel, azaz csak nagyobb mennyiségű étel után lépnek fel meghatározóbb panaszok. Ételallergia esetén ezzel szemben már a legkisebb mennyiségű étel is jelentős allergiás reakciót hoz létre.

• Tünetek súlyossága - A legtöbb esetben az ételintolerancia kellemetlen, de nem veszélyes panaszokat okoz. Az ételallergia olykor súlyos, életveszélyes reakciókat idéz elő légzési nehézséggel, szapora pulzussal (anafilaxia), ez gyakori mogyoró, hal, tejfehérje stb. allergiák esetén. Amennyiben a tünetek enyhék és általánosak, az jelezhet allergiát és intoleranciát is, de a súlyos reakciók mindig allergiás eredetűek.

• Tünetek időbeli jelentkezése - Amennyiben a problémát okozó élelmiszerek elfogyasztását követően rövid időn belül (percek, esetleg egy-két óra) fellépnek a tünetek, az allergiás reakcióra utal. Ha időben elhúzódva (órákkal, esetleg egy nappal később) jelentkeznek a panaszok, akkor valószínűleg ételintolerancia áll a háttérben. Utóbbi felismerése, diagnosztizálása nehezebb.

A két állapot közötti lényegi különbségeket az alábbi táblázat foglalja össze:

További nem allergiás eredetű táplálkozási problémák

Irritábilis bél szindróma - Bizonyos ételek az irritábilis bél szindróma (IBS) tüneteit idézhetik elő. IBS esetén nem mutatható ki sem allergiás reakció, sem enzimhiány, ugyanakkor bizonyos ételek gyomorgörcsöt, hasmenést vagy éppen székrekedést okoznak. A bélrendszeri probléma valószínűleg összefüggésben áll a bél mikrobiom állapotával és a stresszhatásokkal is.

Autoimmun eredet - A cöliákia (lisztérzékenység) egy olyan folyamat eredménye, amelyben a glutén fogyasztásának hatására a szervezet saját vékonybelét támadja, a bélbolyhok pusztulását előidézve. Szintén immunológiai, ugyanakkor nem allergiás típusú reakció. (Az enyhébb következményekkel járó nem-cöliákiás gluténérzékenység az ételintoleranciák közé sorolható.)

Ételmérgezés - Néha az ételmérgezés allergiás reakciót utánozhat. Ételmérgezés kétféleképpen történhet: mérgező állat (például gömbhal vagy fugu) vagy növény (például gyilkos galóca) elfogyasztásakor, valamint olyan élelmiszerektől, amelyek eredetileg ártalmatlanok voltak, de helytelen vagy túl hosszú tárolás miatt kórokozók szaporodtak fel bennük, esetleg toxikus anyagokat termelve. Ilyen például a botulizmus.

Pszichológiai tényezők. Néha már egy adott étel gondolata is beteggé tehet valakit, valódi fizikális panaszokat okozva.

Az orvosi rendelőben

A pontos diagnózis felállítása azért fontos, mert alapvetően eltér a kezelés és a szükséges diéta szigorúsága, még hasonló panaszok esetén is. Az alábbiak segítségével dönthető el, hogy valódi ételallergiája, ételintoleranciája, ételmérgezése vagy valamilyen gyomor-bélrendszeri betegség okozza-e a panaszokat.

• A tünetek leírása - Orvosa részletekbe menően érdeklődni fog tüneteiről, azok időbeli jelentkezéséről és súlyosságáról, a kiváltó ételekről, illetve a családban előforduló allergiás vagy más emésztőszervi betegségekről.

• Táplálkozási napló - Orvosa megkérheti Önt, hogy legalább 2 héten keresztül vezessen ételnaplót az étkezési szokásairól, tüneteiről és gyógyszereiről, hogy az időbeli egybeesések közelebb vigyenek a diagnózishoz.

• Eliminációs diéta - Bizonyos gyanús ételeket pár hétre hagyjon el az étrendjéből, ezt követően pedig egyesével ismételten kezdje el ezeket fogyasztani, pár hetente bevezetve egy-egy új élelmiszert. Az eljárás során meg lehet határozni, hogy melyik étel köthető az adott tünethez. Pszichés tényezők sajnos szerepet kaphatnak: ha valaki azt gondolja, hogy érzékeny egy ételre, akkor fogyasztása után tapasztalhatja a tüneteket akkor is, ha fizikai reakciót nem indít el a fogyasztása. Az eleiminációs diéta nem biztonságos módszer akkor, ha volt már súlyos súlyos reakció egy bizonyos étel elfogyasztása után.

• Fizikális vizsgálat - A körültekintő orvosi vizsgálat bizonyos betegségeket gyanúba hozhat vagy valószínűtleníthet.

• Bőrpróba - Bőrpróba (Prick-teszt) segítségével meghatározható a bizonyos ételalkotókra adott reakció. A vizsgálat során a gyanús anyag kis mennyiségét az alkar vagy a hát bőrére helyezik, majd a bőrt egy tűvel megszúrják, ezáltal a vizsgált anyag kis mennyisége bejut a bőr alá. ételallergia esetén a szúrás helye megduzzad és vörös lesz.

• Vérvizsgálat - Az allergiára jellemző IgE antitestek szintje meghatározható a vérből, ezzel kizárhatóak a nem IgE-modulált immunológiai reakciók. A vizsgálathoz vérvételre van szükség.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus