A szívritmuszavarok (aritmiák) típusai

Szívritmuszavarok számos, eltérő okokkal és tünetekkel rendelkező formában jelentkezhetnek. Eredetük alapján pitvari vagy kamrai arrhythmiáról, a szívfrekvenciára gyakorolt hatásuk alapján tachycardiáról vagy bradycardiáról beszélhetünk.

Mi számít szívritmuszavarnak?

Normális esetben a szív percenként 60–100 ütést produkál, egyenletes ritmusban. Amikor ettől eltér, ritmuszavarról beszélünk. Ez lehet:

• túl gyors szívverés (tachycardia),
• túl lassú szívverés (bradycardia),
• szabálytalan ritmus (pl. pitvarfibrilláció),
• kihagyás, extra ütés (extraszisztolé).

A zavar lehet:

• átmeneti (néhány másodperc vagy perc),
• visszatérő,
• tartós, akár folyamatos.

A tünetek sokfélék lehetnek: szívdobogásérzés, mellkasi szorítás, gyengeség, szédülés, ájulás, légszomj, de akár tünetmentesen is fennállhat.

A szívritmuszavart tachycardiának nevezzük, ha a szívfrekvencia 100/percnél magasabb, illetve bradycardiának, ha a szívfrekvencia 60/perc alatt van. Nem minden tachycardia vagy bradycardia utal betegségre. Mozgás közben például teljesen normális, hogyha szinusz tachycardia alakul ki, mivel a szív működése felgyorsul, hogy a szöveteket oxigéndús vérrel tudja ellátni.

Pitvari eredetű tachycardiák

Pitvarfibrilláció (PF). A pitvarfibrilláció egy gyakori aritmia fajta, amelyben a pitvarok nagyon gyorsan és rendszertelenül vernek. Általában idősebb embereknél alakul ki. 60 éves kor felett a pitvarfibrilláció kialakulásának kockázata magasabb, mivel addigra már a szív megkopik, különösen magas vérnyomás vagy más szívbetegség esetén. A pirvarfibrilláció során a pitvar elektromos tevékenysége koordinálatlanná válik. A pitvar 350 és 600/perces frekvenciája annyira gyors, hogy egy erőteljes összehúzódás helyett csak hernyószerűen mozog (fibrillál).

Pitvarfibrilláció egyes esetekben csak időről-időre alakul ki (paroxysmalis), majd – néhány perctől egy órán keresztül tartó fibrillálás után – visszaáll a rendes szívverés. A jelenség lehet azonban egy folyamatosan fennálló krónikus probléma is. A pitvarfibrilláció önmagában ritkán közvetlenül életveszélyes, de hosszú távon jelentősen növeli a stroke és a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát.

Pitvari remegés (pitvarflutter). A pitvari remegés hasonlít a pitvarfibrillációhoz. A két rendellenesség együttesen is fennállhat a szívben, ilyenkor hol az egyik, hol a másik dominál. A két rendellenesség közti különbség az, hogy a pitvari remegés egy kicsivel szervezettebb, kicsivel ritmusosabb, mint a pitvarfibrilláció. A pitvari remegés általában a pitvarban keletkező rövidzárlat eredményeként jön létre. Nagyon fontos a pitvari remegést elkülöníteni a pitvarfibrillációtól, mert a pitvari remegés bizonyos módszerekkel, például katéteres ablációval jobban kezelhető.

Szupraventrikuláris tachycardia. A szupraventrikuláris tachycardia egy tág fogalom, ami számos, a kamrák felett eredő aritmia típust magába foglal. A szupraventrikuláris tachycardia általában hirtelen kezdődő, néhány másodperctől néhány órán át tartó, gyors, szabályos szívösszehúzódásokat eredményez. Ezek gyakran akkor alakulnak ki, amikor egy korai szívösszehúzódás elektromos ingerülete kezd el egy rendellenes szívizomkötegen keresztül kerengeni (AV-reentry tachycardia (AVRT) – járulékos köteg okozta ritmuszavar). A szupraventrikuláris tachycardia 160 és 200/perces szívfrekvenciát eredményezhet. Bár az egyébként ép szívben általában az életet nem veszélyezteti, a gyors szívverés nagyon kellemetlen élmény lehet. Ez az arizmia típus gyakori a fiataloknál (AV-nodális reentry tachycardia (AVNRT).

Wolff-Parkinson-White-szindróma. A szupraventrikuláris tachycardia egyik ismert oka a Wolff-Parkinson-White-szindróma. Ezt az aritmiát a pitvar és a kamra között fennálló rendellenes elektromos kapcsolat eredményezi. Ez lehetővé teszi a pitvar és a kamra között a pitvar-kamrai csomó megkerülésével az elektromos jel átjutását, ami nagy frekvenciájú szívösszehúzódásokat eredményez.

Kamrai eredetű tachycardiák

Kamrai extraszisztolé (VES). Sokszor ártalmatlan, de gyakoribb előfordulás esetén kivizsgálást igényel.

Kamrai tachycardia (VT). Ez a gyors, rendszeres szívösszehúzódásokkal járó tachycardia forma a kamrából eredő kóros elektromos impulzusok eredményeként jön létre. Gyakran ezeket egy korábbi szívinfarktus miatt kialakuló hegszövet körül megjelenő rövidzárlatok okozzák. A szív akár 200/perces frekvenciával verhet. A legtöbb kamrai tachycardia valamilyen korábbi szívbetegség – például koszorúsér betegség vagy szívinfarktus – talaján alakul ki. Ritka az, hogy a kamrai tachycardia egészséges szívben alakul ki. Ilyen esetekben sokkal kevésbé veszélyes, de még így is orvosi figyelmet igényel.

A hosszan fennálló kamrai tachycardia egészségügyi vészhelyzetet jelent. Kialakulásával egyidejűleg szívdobogásérzés, szédülés, ájulás is előfordulhat, a betegség hirtelen szívhalálhoz vezethet. Az azonnali orvosi beavatkozás nélkül a hosszan fennálló kamrai tachycardia nagyon gyakran kamrafibrillációvá alakul át.

Nem tartós kamrai tachycardia (NSVT). Olyan gyors ritmus a kamrából, amely 30 másodpercnél rövidebb ideig tart. Gyakran tünetmentes, EKG-n vagy Holteren derül ki. Ha a tachycardia 30 másodpercnél rövidebb ideig tart – bár ezalatt a szív nem pumpál megfelelően – veszélytelen, azonban a rövid ideig fennálló tachycardia is előre jelezheti a komolyabb kamrai arrhythmiák – többek között a hosszabb ideig fennálló kamrai tachycardiák – kialakulását.

Kamrafibrilláció (VF). A hirtelen szívhalál egyik leggyakoribb oka a kamrafibrilláció. A kamrafibrilláció során gyors, szabálytalan elektromos impulzusok futnak keresztül a kamrán, ami ezáltal teljesen eredménytelenül össze-vissza rángatózik, és nem pumpálja a vért. A hatástalan szívverés nélkül a vérnyomás leesik, az életfontos szervek – ide értve az agyat – teljesen vérellátás nélkül maradnak. A legtöbb beteg pár másodpercen belül elveszti az eszméletét, és azonnali újraélesztésre szorul. A kamrafibrilláció azonnali defibrillációt igényel. Abban az esetben, ha a beteg újraélesztését elkezdik és fenntartják addig, amíg egy defibrillátor segítségével a szívritmust helyre nem állítják, az életkilátások jók lehetnek. Azonnali újraélesztés vagy defibrillálás nélkül pár perc alatt beáll a halál. A kamrai fibrilláció leggyakrabban valamilyen, már meglévő szívbetegség talaján alakul ki. Nagyon gyakran szívinfarktus a kiváltó ok.

Polimorf kamrai tachycardia. A QRS-ek formája ütésről ütésre változik. Gyakran elektrolitzavarok, gyógyszermellékhatás (QT-megnyúlás) vagy ischaemia váltja ki. Speciális formája: Torsades de Pointes.

Hosszú QT szindróma. Ez a szindróma lehet veleszületett vagy szerzett állapot. Idősebbekben az arrhythmiának ezen formáját bizonyos, a szív elektromos tevékenységét befolyásoló gyógyszerek is kiválthatják. Az elektrokardiográfián a Q hullám jelzi azt a pontot, amelyből kiindulva elektromos tevékenység a kamrákat összehúzódásra készteti. A T betű azt a pontot jelzi, ahol a kamrai szívizomsejtek újratöltődtek és a következő összehúzódásra készen állnak. Amikor a QT távolság megnyúlik,lehet, hogy a kamrai sejtek nem feltétlenül regenerálódtak annyira, hogy a következő szívverést megfelelőképpen vezessék el. A hosszú QT szindrómában szenvedő betegeknél kialakulhat szívdobogásérzés, ájulás és fokozott lehet a hirtelen szívhalál kockázata is.

Bradycardiák (lassú ritmuszavarok)

Bár a 60/perc alatti szívfrekvenciát bradycardiának nevezik, az alacsony szívfrekvencia nem mindig jelent problémát. Hogyha valaki edzett, szíve annyira hatékonyan dolgozhat, hogy 60/percnél alacsonyabb frekvencia mellett is megfelelően látja el a szervezetet vérrel. Abban az esetben azonban, ha a szívverés lassú és a szervezet nem kap elég friss vért, akkor a bradycardia típusainak egyikében szenvedhet.

Sinus bradycardia

Szinuszcsomó-betegségek (sick sinus szindróma). Ha az ingerképzést szabályozó szinusz csomó nem megfelelően küldi a jeleket, akkor a szív frekvenciája túl alacsony lehet, illetve a szív váltakozva felgyorsulhat és lelassulhat. Ha maga a szinusz csomó jól működik, akkor a szinusz csomó környékén található, az ingerület vezetését lassító, vagy megszakító rendellenesség sick sinus szindrómát okozhat.

AV-blokkok (atrioventricularis blokkok)

Vezetési rendellenesség (intraventricularis vezetési zavarok súlyos formái (bifascicularis blokk előrehaladása, trifascicularis blokk)). A szív elektromos ingerületét vezető utak megszakadhatnak a pitvar-kamrai csomó környékén, vagy a kamrába vezető ingerületszállító kötegek mentén. A vezetési blokk helyétől és típusától függően a pitvar és a kamra közötti impulzusok teljesen vagy csak részben elakadhatnak. Ha a jel teljesen elakad, akkor a pitvar-kamrai csomó, vagy kamra izomzatának bizonyos sejtjei átveszik az ingerképzést és egy állandó, általában lassúbb szívritmust kezdenek el létrehozni. Egyes blokkok semmiféle tünetet nem okoznak, míg mások kieső szívritmust, vagy bradycardiát eredményezhetnek. Még tünetmentesség esetén is az EKG segítségével kimutatható a vezetési blokk. Mivel bizonyos vezetési blokkok a szív betegségei miatt alakulnak ki, a blokk EKG-val történő kimutatása a szívbetegségek korai felismeréséhez vezethet.

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőink: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus és Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász, kardiológus