Véralvadásgátás trombózis után
frissítve:
A mélyvénás trombózison vagy tüdőembólián átesett betegek túlnyomó többsége tartós véralvadásgátló kezelésre szorul. Ez a kezelés a tanácsolt minimális odafigyelés és életfegyelem mellett akár tartósan fenntartható, alkalmazási idejük és módjuk azonban mindig személyre szabott.
A trombózis ismételt bekövetkezésének megelőzését hívjuk szekunder prevenciónak. Ebben az életmódon, alapbetegségek kezelésén túl fontos szerepe van a véralvadásgátló (antikoaguláns) terápiának is. Hogy megérthessük a véralvadásgátlók szedésének mikéntjét, és többet megtudjunk arról, hogy meddig kell őket alkalmazni, segítségül hívtuk professzor dr. Blaskó György véralvadási specialistát.
Meddig kell szedni a véralvadásgátlót?
Az, hogy egy adott véralvadásgátló gyógyszert meddig kell szedni, nagyon sok mindentől függ. Jellemzően, ha valakinek mélyvénás trombózisa volt, de nincs túlsúlya, nincsenek genetikus rizikói, és nem jelentkeznek szövődmények, minimum fél-egy évig szokták javasolni a gyógyszer szedését. Természetesen ez csak egy viszonyítási alap, mivel rengeteg a befolyásoló tényező.
Ha jelentkeznek szövődmények, esetleg a beteg túlsúlyos, diabéteszes, vagy mondjuk csonttörése is volt, akkor a szedési idő teljesen egyedivé válik, és az orvos határozza meg. Ugyanez a helyzet akkor, amikor örökletes rizikófaktorok vannak jelen, hiszen így már halmozott a rizikó, és a gyógyszerezése egy életre is szólhat, vagy addig, amíg egy másik betegség miatt megszakítani nem vagyunk kénytelenek azt.
Azt is tudni kell, hogy a rizikófaktorok nem összeadódnak, hanem felszorozzák egymást, így azt lehet mondani, hogy ha a beteg nem a legsimább tartományban van, akkor a véralvadásgátló szedése egyedi elbírálás alá esik.
Eltérő gyógyszerek alkalmazandóak
Nem minden beteg kap ugyanolyan véralvadásgátlót. Ahogyan a betegek sem egyformák, úgy nem lehet mindenkinek ugyanazt a gyógyszert adni, hiszen más a javasolt területük, és más az alkalmazásuk is.
Jelenleg is több készítmény van forgalomban, melyek közül az orvos választhat, hogy melyiket ítéli a legjobbnak az adott helyzetre. Figyelembe lehet venni olyan szempontokat is – persze csak a beteg egészsége után – mint a használhatóság (tabletta vagy injekció), az indikációs területek (vagyis hogy mikor és hova javasolják), valamint a támogatottság, ami szerencsére egyre szélesebb körű, hála a folyamatos kutatásoknak, és a gyógyszerek tökéletesítésének - mondja dr. Blaskó György.
Aszpirinnel a trombózisok ellen? |
| Több jelentős vizsgálat igazolta, hogy egy trombotikus eseményt követően szedett, napi 100 mg aszpirin a következő esemény kialakulását hatékonyan akadályozza meg. Az aszpirin azonban nem csodaszer. A legfontosabb, hogy a vény nélkül is kapható aszpirin az artériás trombózisok megelőzésében hatásos, a vénás trombózisok ellen nem nyújtanak elegendő védelmet. Ezen felül nem minden beteg szervezete reagál egyformán a gyógyszerre, és tartós használat esetén számolni kell a mellékhatásokkal is. Éppen ezért mindig az orvos által előírt gyógyszert alkalmazzuk, és ne próbáljuk azt könnyebben beszerezhető aszpirinnel helyettesíteni. Részletesen: Aszpirinnel a trombózisok ellen? |
A dózist egyénileg kell megállapítani
Az alvadásgátló kezelés „laboratóriumi értékhez illesztett” dózisú, vagyis egyénre szabott gyógyszerelés. Ez azt jelenti, hogy egy speciális laboratóriumi vizsgálat (INR, International Normalized Ratio) megmutatja, hogy a beteget kellő biztonsággal kezelik-e. Ennek az értéknek az esetek döntő többségében 2-3 között kell lennie. A 2 alatti érték azt jelenti, hogy a gyógyszer nem hat, ha 3 feletti értéket mérnek, megnő a vérzések veszélye. (A mechanikus műbillentyűs betegeknél megengedhető az 3,5-4,0 körüli érték.)
A véralvadást gátló gyógyszerek egyik leggyakrabban alkalmazott hatóanyagcsoportja a kumarin, amely sajnos az étel-, és a gyógyszerkölcsönhatások „állatorvosi lova”: mindenféle kölcsönhatás előfordulhat, sőt minden gyulladásos-, vírus-, stb. betegség is boríthatja a beállított INR értékeket. Ezért a rendszeres finomhangolás elkerülhetetlen. Mivel éghajlatunkon négy évszak és ezzel négy különféle gyümölcs-, zöldség-szezon van, általában a hathetenkénti kontrollt javasolt, de a nehezebben beállítható esetekben – főleg az elején – havi-, kéthetenkénti ellenőrzés is szükséges lehet. Nagyon fontos, hogy a beteg az INR-értékét még a vérvétel napján megkapja és kezelőorvosával tudassa, hiszen ekkor mód van az időben történő módosításra. Mivel a warfarin készítmények esetén az adagolás módosítása után több napot kell várni, mire az érték a kívánt szintre „beáll”, ezért késlekedés esetén egy magas INR-érték már életveszélyes vérzéseket okozhat a dózisok hatásának összeadódása miatt.
Az újabb típusú, az utóbbi években elterjedt véralvadásgátlók az NOAC/DOAC típusú antikoagulánsok (elsősorban a rivaroxaban). Ezek fő előnye, hogy hatásuk kiszámíthatóbb, így nincs szükség rendszeres INR-szint ellenőrzésre. Mivel azonban ezek a készítmények nem alkalmazhatóak minden betegnél, változatlanul sokan kapnak warfarint, ami egyben az INR-szint rendszeres ellenőrzésével is jár.
Lásd még A véralvadásgátló gyógyszerek típusai
Előfordulhat trombózis véralvadásgátló szedése mellett is
Sajnos a véralvadásgátlók nem nyújtanak teljes biztonságot a trombózissal szemben, bár az is tény, hogy ez csak ritkán fordul elő.
A véralvadás területén is számos újdonságot fedeztek fel, tehát nem ismerünk minden mechanizmust, még mindig vannak nem teljesen feltárt területek, amiket a legutolsó világkongresszus tárgyalt. Ezeket az újonnan megismert mechanizmusokat, ma még gyógyszerekkel befolyásolni nem tudjuk. Innen adódik, hogy a véralvadásgátló mellett is előfordulhat trombózis, bár azt is hozzá kell tenni, hogy ez az esetek kevesebb, mint 2%-át érinti.
Lásd még Az ismételt trombózis kialakulása és a kockázat csökkentése
Trombózis- és Hematológiai Központ - Prof. dr. Blaskó György, véralvadási szakértő, belgyógyász, klinikai farmakológus
