Az elhízás növeli a rák kialakulásának kockázatát

A fejlett országokban a legaggasztóbb népegészségügyi problémák közé tartozik a daganatos megbetegedések és az elhízás kérdése. Egy kutatás szerint a daganatos megbetegedések közel fele összefüggésbe hozható az elhízással.

A nagyszámú vizsgálatnak köszönhetően az elhízás anyagcserére kifejtett hatása ma már közismert, bár jelentősége nem helyén kezelt. Széles körben ismert az elhízás magas vérnyomással, valamint egyéb szív- és érrendszeri betegségekkel és a cukorbetegséggel való együttes előfordulása, illetve ezen betegségek kialakulásában betöltött szerepe.

Kevesen tudják viszont, hogy az elhízás több daganatos betegség kialakulásában szerepel mint rizikótényező. Az összefüggést csak 2008-ban igazolták brit kutatók, akik 141 tanulmány 280 000 betegének adatait nézték át, eredményeiket a Lancet c. szaklapban publikálták. Az összefüggés pontos értelmezéséhez további specifikus vizsgálatok szükségesek, azonban a túlsúly és a leggyakoribb daganatféleségek közötti statisztikailag is kimutatható kapcsolat már igazolt.

Az elhízás szerepe különböző szervek daganataiban

A leggyakoribb daganatféleségek, amelyek a vizsgálatok szerint egyértelműen társulnak az elhízással:

• a vastagbélrák,
• a vesedaganat,
• a pajzsmirigyrák,
• az epehólyagrák,
• a nyelőcsőrák,
• a méhnyakrák és
• a méhtest daganatos elváltozásai.

Ezek mellett leírták már a túlsúly szerepét a hasnyálmirigy-daganat, a prosztatarák, az emlőrák, a petefészekrák, a végbélrák és a bőrdaganatok esetében is.

Ha öt ponttal nő a testtömegindex, akkor a férfiaknál 52 százalékkal emelkedik a nyelőcsőrák, 33 százalékkal a pajzsmirigyrák kockázata, a vastagbél és a vese rákjának veszélye pedig 24 százalékkal nő.

Nőknél a testtömegindex öt pontos növekedésével, 59 százalékkal válik gyakoribbá a méh- és az epehólyagrák, 51 százalékkal a nyelőcső és 9 százalékkal a vese rákja.

Kisebb, de még mindig kimutatható az összefüggés a testtömegindex növekedése és a végbél és a bőr rákja férfiaknál, valamint a mellrák, a hasnyálmirigy, a pajzsmirigy és a vastagbél rákos megbetegedése a nőknél.

Hiányolhatjuk az emlőrákot, azonban európai nők esetén ezen vizsgálat szerint nem volt különbség az emlődaganat előfordulásában a normál súlyúak és az elhízottak között, legalábbis a különbség nem volt statisztikailag igazolható.

Az elhízás szerepe a rákképződésben

A két kórkép összefüggésének patológiai háttere még nem teljesen tisztázott, az ok-okozati kapcsolat háttere egyelőre nem ismert, a molekuláris történések egy részét jelenleg még homály fedi. Több elképzelés is létezik ugyanakkor a zsírszövetben lejátszódó daganatkeltő mechanizmusokkal kapcsolatban.

• Az ösztrogének szerepe - A zsírszövet ösztrogént termel, ennek következtében a hormon szintje megemelkedik, így a hormonra érzékeny daganattípusok burjánzásnak indulnak.

• Az inzulin szerepe - A magasabb inzulinszint hat a sejtek növekedésére, így a daganatok anyagcseréjében is fontos szerepet játszik.

• Az immunrendszer szerepe - A zsírszövetben olyan proteinek termelődnek, melyek befolyásolják az immunrendszer működését, gyengítik annak tumorfelismerő funkcióját, ezáltal az immunrendszer kevésbé hatékonyan ismeri fel a kóros sejttípusokat, azokat nem tudja eltávolítani a szervezetből. Más kutatók szerint a rákos sejtek megsemmisítését végző immunsejtek a túlzott testzsír-mennyiség hatására elzáródnak a daganattól, ezért nem képesek megsemmisíteni a rosszindulatú sejteket.

További összefüggések

Egy korábbi óriásvizsgálat (Atherosclerosis Risk in Communities, ARIC) eredményei szerint a fiatal felnőttként elhízott emberek körében gyakrabban fordul elő emlőrák, nyelőcsőrák vagy vesedaganat idősebb korban. Az elemzés fő megállapítása, hogy az összefüggést a későbbi súlyvesztés már nem befolyásolja.

A vizsgálati alanyok 25 éves kor után végbemenő testsúlyváltozását vetették össze bizonyos daganatos megbetegedések (emlőrák, méhnyálkahártya-daganat, vastagbél-, vese-, hasnyálmirigy- és nyelőcsőrák) megjelenésével. Eredményeik szerint e rosszindulatú daganatfélék előfordulása a 25 esztendős korban mért testsúlyhoz képest – a testtömegindex öt egységnyi növekedése esetén – átlag kilenc százalékkal növekedett. Azok, akik 25 évesen kövérek voltak, bárhogy is változott a testsúlyuk később, nyelőcsőrákot például ötször nagyobb eséllyel kaptak, mint a huszonévesen normál súlyúak.

Bizonyos esetekben a testsúlynövekedés a daganat egyik jele is lehet. Míg a legtöbb rákos betegre a gyors testsúlyvesztés jellemző, a mellékvesét vagy az agyalapi mirigyet érintő tumor a hirtelen hízás okozója is lehet.

Több esetben igazolódott az is, hogy a túlsúlyos betegeknél a daganat agresszívebb típusai nagyobb számban fordulnak elő a normál BMI-vel rendelkező betegtársaikhoz képest, rosszabbul reagálnak a terápiára, lassabb a beavatkozásokat követő felépülés, valamint magasabb a tumor kiújulásának esélye. Az összefüggést a prosztatarák kapcsán, a mellrák és a petefészekrák esetében is alátámasztották.

A megelőzés egyik kulcsa a táplálkozás

A daganatos betegségek esetében is, hatékonyabb és egyszerűbb módszer a megelőzés. Az ismert rizikófaktorok - pl. dohányzás, kémiai karcinogének, stressz, stb. - mellett, fontos felhívni a figyelmet az elhízásra, mint fontos kockázati tényezőre a daganatos betegségek kialakulásában. Ha ez az összefüggés is legalább annyira elterjed, mint amennyire az elhízás szívérrendszerrre kifejtett káros hatása ismert, talán komolyabb motivációt jelenthet sokak számára a fogyókúra elkezdéséhez.

Tovább A rákellenes táplálkozás alapszabályai

Forrás: WEBBeteg
Szerzők: Dr. Csuth Ágnes, családorvos; Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos
További forrás: MTI, Független Hírügynökség