A méhtestrák tünetei, kezelése

A méhbetegségeket általában olyan állapotok hozzák létre, melyek magas ösztrogén- és alacsony progeszteronszinttel járnak. Ilyenek a petefészek-daganatok, az elhízás, az ovuláció (peteérés) elmaradása, valamint az úgynevezett policisztás ovárium szindróma, de gyakori a változókort megelőző időszakban is.

A méhtestrák előfordulási gyakorisága

Összességében a női nemi szervekből kifejlődő daganatok több mint 30%-a a méhtestből indul ki. Gyakorisága a fejlett országokban kismértékű növekedést mutat. Hazánkban is megfigyelhető ez a tendencia. A Nemzeti Rákregiszter adatai szerint 2000-ben 1480 új esetet fedeztek fel, míg 2023-ban ez az érték 1899-nek bizonyult. Nagy valószínűséggel ennek oka az életkor növekedésével, illetve a szintetikus ösztrogének használatával függ össze. A betegek több mint 90%-a 50 évnél idősebb, a betegség kialakulásának az átlagos életkora 63 év. Ritkán a még menstruáló nők esetében, és körülbelül 5%-ban 40 éves kor előtt kerül felismerésre.

A méhből kiinduló daganatoknak két fő formája van: a nyálkahártyából származóak és a méh izomzatából kialakult rosszindulatú elváltozások. Az esetek körülbelül 75%-át a méhnyálkahártya rosszindulatú formái képezik, de többek között megkülönböztethető papilláris, világos sejtes, vegyes szövettani képet mutató daganat. Külön kezelést igényel az úgynevezett carcinoszarkóma, amelyben mindkét alkotóelem (hám és kötőszövet eredet) előfordul. A méh izomzatából kiinduló szarkomák a lágyrész szarkómák ellátási körébe tartoznak.

Méhnyálkahártya-hiperplázia vagy -rák?

Méhnyálkahártya-hiperplázia alatt azt értjük, amikor a méhnyálkahártya mirigyei és kötőszövete túlságosan felszaporodik, megvastagodik.

A méhnyálkahártya-megvastagodás leggyakoribb tünete a vérzési rendellenesség, mely azonban az endometriumkarcinómának, azaz a méhtestráknak is jellemző tünete.

A kezelés és a kimenetel szempontjából emiatt is nagyon fontos a két állapot egymástól való elkülönítése, ezért rendellenes vérzés jelentkezése esetén curette, azaz kaparás, és a kaparék szövettani vizsgálata végzendő. Ez utóbbi szolgáltatja a biztos diagnózist.

Ha a magas ösztrogénszinttel járó alapbetegség – például az anovuláció, azaz az ovuláció elmaradása – megszűnik, akkor a méhnyálkahártya-hiperplázia általában spontán meggyógyul.

Menopauza körüli betegekben azonban – főleg, ha ismétlődik a vérzészavar – a méheltávolítás lehetősége is szóba jön a méhtestrák megelőzése céljából, ugyanis az endometrium-hiperpláziának többféle szövettani típusa van, melyek közül egyeseknél nagy az endometriumrák kialakulásának a veszélye.

Mik a méhtestrák rizikófaktorai?

A méhnyálkahártyából kiinduló daganatok elsődlegesen a megnövekedett ösztrogénszinttel hozhatók összefüggésbe. A fiatalabb életkorban kezdődő és hosszú ideig tartó menstruáció egyik rizikótényezője ezen rosszindulatú elváltozásoknak. Akár egy terhesség kihordása és akár utána legalább 3 hónapig tartó szoptatás csökkenti az előfordulási gyakoriságot.

Az elhízás során a testtömegben fokozott zsírlerakódás figyelhető meg. A zsírszövetben viszont az aromatáz enzim hatására emelkedik az ösztrogének mennyisége. A nem inzulint igénylő, úgynevezett 2-es típusú cukorbetegségben is hasonló oki tényező játszik szerepet. Megnövekedett ösztrogénhatással kell számolnunk az egyéb metabolikus szindrómában szenvedőknél is. Kimutatták, hogy ilyen esetekben a szexhormonkötő fehérje (SHBG) mennyisége csökken, így a szabadon keringő ösztrogén típusú hormonok aránya megnövekszik.

A petefészekben előforduló több ciszta (policisztás ovárium szindróma) szintén rizikótényező a méhtestrák kialakulásában.

Az emlődaganatok kialakulásának megelőzése és annak kezelése során széles körben alkalmazzák a tamoxifen tartalmú készítményeket, melyeket összefoglaló néven antiösztrogéneknek hívunk. Ezek használata körülbelül 50%-kal csökkenti az emlődaganatok kiújulását. Ugyanakkor a méhtestben a tamoxifen ösztrogénhatást fejt ki, amely 3 év folyamatos használata után endometrium (méhnyálkahártya) változásokat okoz többek között a méhtestben: polypok, hyperplázia és méhtestdaganat kialakulásához vezethet. Felmérések szerint a méhdaganatok kialakulásának rizikója több mint kétszeres a normál populációhoz képest. A tamoxifen jelenleg is az emlődaganatok ellátásában fontos szerepet játszik, de fel kell hívni a kezeltek figyelmét a fokozott rizikóra.

A genetikailag öröklődő Lynch-szindróma (régebbi nevén örökletes, nem polipózus vastag- és végbélrák = Hereditary Non-Polyposis Colorectal Cancer = HNPCC) 25-60%-kal növeli méhtestrák kialakulásának esélyét. Jellemző rá, hogy 45-50 éves korban kerül felismerésre. Lynch-szindrómás egyének esetén indokolt a méhtestdaganat szűrővizsgálata. Egyéb esetekben – tünet- és panaszmentes nők – méhtestrákra vonatkozó szűrővizsgálat nem indokolt. A méhnyakdaganatok ajánlott szűrővizsgálati eljárásai citológiai mintavétel esetén sem alkalmasak a méhtest daganatainak kiszűrésére.

Milyen tünetek utalhatnak a betegségre?

A méhnyálkahártya daganata esetében fő tünet a rendellenes vérzés, mely már a betegség korai stádiumában jelentkezik, és menopauza után feltűnő igazán. A már nem menstruáló nő újra vérezni kezd. Ha valaki még nem érte el a változókort, de vérzése a szokottnál bővebbé válik, vagy ha két menzesz között lép fel a vérzés, az is fel kell, hogy hívja a figyelmet a betegségre! Minden ilyen vérzést komolyan kell venni és ki kell vizsgáltatni. Egyéb tünetek még a bűzös, híg folyás, a görcsös alhasi fájdalom. A betegség előrehaladásával általános tünetek, mint láz, gyengeség és fogyás is fellép. A hüvelyi vérzés egy korai jel, s ennek köszönhetően az esetek nagy részében, körülbelül 85%-ban már korán felismerhető a méhtestrák.

A diagnózis felállítását a nőgyógyászati vizsgálat, a hüvelyi és a hasfalon keresztül végzett ultrahangvizsgálat, valamint a kaparék szövettani elemzése biztosítja. A kivizsgálás során, illetve a méhmegtartó beavatkozások után fontos szerep jut az endoszkópos, hiszteroszkópos megfigyelésnek is. Ha az endometriumkarcinóma jelenléte bizonyított, akkor meg kell állapítani a tumor nagyságát, valamint hogy van-e áttét valahol a szervezetben. Ehhez MR-, CT-, -PET-CT-vizsgálatra, húgyhólyag- és/vagy végbéltükrözésre lehet szükség.

A daganat a növekedése során ráterjedhet a méhnyakra, a hüvelyre, a medencecsontokra, a petefészkekre, adhat áttétet a kismedencében, illetve az aorta körül elhelyezkedő nyirokcsomókba. Késői, előrehaladott stádiumban tüdő-, máj-, csont- és agyi áttét is kialakulhat, így a tünetek skálája szélesedhet.

A méhtestdaganatok stádiumbeosztása jelenleg is az úgynevezett FIGO (International Federation of Gynecology and Obstetrics) osztályozás alapján történik. Az utolsó – 2023-as – módosítás alapján nemcsak a daganat kiterjedését, hanem molekulárgenetikai eredményeket (MMRd = mismatch repair deficiency, MSI = microsatellite instability; /génhibák előfordulása és azok kijavítása/, POLE mutáció, TP53 előfordulása, stb.) is figyelembe vesznek. A kapott értékek nemcsak a betegség kimenetelét, prognózisát befolyásolják, hanem a terápia megválasztását is elősegítik.

Mik a terápiás lehetőségek?

A rosszindulatú daganatok kezelési eljárásai 3 fő csoportba tartoznak: sebészet, sugárterápia és gyógyszeres kezelés. Az utóbbi kettőt egymással is lehet kombinálni.

Sebészet

A daganat kiterjedésétől függően különböző műtéti eljárások állnak rendelkezésre.

A betegek nagy részét korai stádiumban ismerik fel, ekkor méheltávolítást végeznek gyakran a petevezetékekkel és a petefészkekkel együtt. Indokolt esetben a kismedencei nyirokcsomók eltávolítására is sor kerül. A betegség korai stádiumában végzett laparotomiás (hasüregi feltárásos) vagy anélküli (laporoscopos) műtétek esetében a betegek túlélése szinte azonos. Napjainkban egyre nagyobb tért nyernek a robotsebészeti beavatkozások.

Azokban az esetekben, ahol még fogamzóképes nőknél kerül felismerésre a méhtestdaganat, lehetőség van válogatott, korai stádiumú betegségek esetében a méh megtartására. Ezen állapotokban a méhnyálkahártya rendszeres megfigyelése szükséges hiszteroszkópos vizsgálattal. A méhbe juttatott, intrauterin progeszteront (általában levonorgestrelt) tartalmazó kibocsátó eszközt (IntraUterin Device=IUD) helyeznek fel, s további progeszteront tartalmazó tabletta szedését javasolják. Az esetek körülbelül 30%-ában teljes remisszió érhető el. Fél év – egy év teljes tünetmentesség esetén vállalható a terhesség. Ugyanakkor a szülést követően minél hamarabb indokolt a teljes méheltávolítás, mert nagy a rizikója a betegség kiújulásának.

Sugárterápia

A betegség kiterjedésétől függően és a szövettani, molekulárgenetikai eredményeket is figyelembe véve a sugárterápia fontos szerepet tölt be a méhtestrákok ellátásában. Műtét után, ha nagy az esélye, hogy a daganat kiújul, akkor úgynevezett adjuváns jelleggel alkalmazható a sugárkezelés. Olykor elegendő csak a hüvelyi terjedést megakadályozni az úgynevezett közeli (bradyterápia) alkalmazásával. Előrehaladott esetekben szükség lehet külső sugárforrásból végzett kezelésekre is. Helyileg előrehaladott, nem operálható daganatok esetében is alkalmazható a sugárterápia, lehetőség szerint daganatellenes gyógyszerek együttes adásával. Terápiás hatékonyságtól függ, hogy esetleg a méhtestrákok operálhatóvá válnak.

Gyógyszeres terápia

Stádium, szövettan, molekulárgenetikai eredmények alapján műtét után alkalmazható az adjuváns kezelés. Általában ez több ciklus kemoterápiát jelent, melyet adott esetben immunterápiával lehet kiegészíteni.

Előrehaladott betegség esetén szintén kemoterápia adása javasolt immunellenőrzőpont-gátlókkal és lehetőség esetén célzott kezelésekkel. Szakmai javaslatok alapján elsődleges terápiaként a carboplatin–paclitaxel kombináció adható. Carcinoszarkóma esetén viszont ciszplatin, doxorubicin használata javasolható.

Magasabb stádium esetén, ha a tumor érzékeny progeszteronra, akkor hormonterápiára is sor kerülhet. Idős, több betegséggel rendelkező nők esetében hosszan tartó progeszteronkezelés stabil állapotot tud elérni.

Milyenek a várható kilátások?

Azokban az esetekben, ha a méhtestrákot korai stádiumban felfedezik és a beteg a megfelelő terápiát időben megkapja, a prognózis, a kimenetel, a betegek túlélése nagyon jó. Statisztikai adatok alapján a felismert daganatos betegek közül minden harmadik egyént veszítünk el, s nem is mindig a rosszindulatú elváltozás következtében. Az aktív kezelés befejezése után is rendszeres kontrollvizsgálatok javasoltak.

Fontos még tudni, hogy a 335/2009. (XII. 29.) Kormány Rendelet alapján adókedvezményben részesülnek azok a dolgozó nők, akiknél méhtestrákot diagnosztizáltak.

Megelőzés

A cikkünk elején ismertetett rizikótényezők közül a befolyásolhatók (elhízás) csökkentésével lehet tenni az endometriumcarcinoma megelőzése érdekében.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos
Lektorálta: Dr. Balázs Anna, Onkomplex
Aktualizálta: Dr. Baki Márta, onkológus