Petefészek-daganatok - Petefészekrák

A petefészek daganatai szövettani, szerkezeti és funkcionális szempontból rendkívül sokfélék. Léteznek jó- és rosszindulatú daganatok, valamint átmeneti formák, valamint agresszívebb és lassabb lefolyású szövettani típusok. A rosszindulatú petefészek-daganatok nagy része (közel 90 százaléka) hámsejteredetű karcinóma, azonban az elváltozások gyakran jóindulatú és akár spontán gyógyuló ciszták.

A petefészekrák rosszindulatú formái (neoplasma ovarii malignum) a halálozás szempontjából összességében a legveszélyesebb tumornak számítanak a nők körében, megelőzve a méhnyak- vagy méhtestrák halálozási arányát. Ennek hátterében az áll, hogy felismerésére általában (kb. 80 százalékban) csak előrehaladott állapotban kerül sor, mivel kezdeti stádiumban tünetmentes, megbízható szűrővizsgálati módszerek pedig jelenleg nem állnak rendelkezésre. A petefészekben talált elváltozások jelentős része azonban ciszta, jóindulatú daganat, vagy kevésbé agresszív szövettani típus, időben felismerve pedig rosszindulatú folyamat esetén is sok esetben sikeres a terápia.

Magyarországon évente körülbelül 1200 rosszindulatú petefészek-daganatos esetet diagnosztizálnak (Nemzeti Rákregiszter). Legnagyobb számban 60 és 75 éves kor között alakul ki, de bármilyen életkorban előfordulhat.

A petefészekrák tünetei

A korai petefészekrák tünetszegény, későbbi jelei sem jellegzetesek. A jó- és a rosszindulatú petefészek daganatok tünetei azonosak, a tünetek alapján nem lehet elkülöníteni. Sokféle nem tumoros betegség is utánozhatja a tüneteit.

• kismedencei panaszok: duzzanat, fájdalom, idegentest-érzés, feszülés, görcsök
• vizelési panaszok
• fogyás
• haspuffadás, emésztési zavar
• rendszertelen vérzés
• köhögés, fulladás
• nyaki nyirokcsomó duzzanat
• lábszár ödéma
• hasűri folyadékgyülem (ascites)
• a lábszárban kialakuló trombózis, visszérgyulladás
• neurológiai eltérések
• emelkedett vércukorszint

A petefészekrák korai felismerése rendkívül fontos, mert a tünetek alig észrevehetők, és a betegek többségénél csak előrehaladott szakaszában diagnosztizálható.

Hogyan lehet felismerni a petefészekrákot?

A petefészekrák hatékony szűrése sajnos megoldatlan. Napjainkban még nem ismert olyan petefészekrák-megelőző állapot, amelyre hatékony szűrő programot lehetne építeni. A már kialakult tumor ugyanakkor felismerhető korai stádiumban is, ebben az esetben a betegség kimenetele kedvezőbb.

A felismerés másik nehézsége, hogy az egyszerűbben kivitelezhető és neminvazív vizsgálati módszerek segítségével nem küöníthetőek el egyértelműen a különböző elváltozások, nehéz a különböző ciszták, jóindulatú és rosszindulatú daganatok elkülönítése. A petefészekciszták többsége jóindulatú, olykor spontán módon eltűnik, csak a követésük indokolt.

Fontos az általános nőgyógyászati vizsgálaton való rendszeres részvétel, az orvosban a panaszok ismeretében és a kockázati tényezők értékelése alapján felmerülhet a betegség gyanúja. A kivizsgálása alapja az ultrahang és a vérvétel, családi hajlam esetén a genetikai vizsgálat.

Vizsgálatok

• Ultrahang-vizsgálat - A hüvelyi (transzvaginális) ultrahang a korai felismerésben hasznos módszer, de az elváltozás jellegét nem mutatja ki.

• Tumormarkerek (CA125, HE4, AFP, β-HCG, Inhibin) - Kimutatásuk vérből lehetséges, azonban más tumorokban, sőt akár daganatos betegségektől függetlenül is jelen lehetnek tumormarkerek, ezért önmagukban nem alkalmasak a diagnózis felállítására.

• Genetikai vizsgálat - Az emlő- és petefészekrák eseteinek egy részében a BRCA1, BRCA2 génmutáció áll, ennek meghatározását szolgálja a vizsgálat. Igazolt BRCA-mutáció esetén gyakori orvosi kontroll szükséges. A petefészekdaganatok legagresszívebb formájának hátterében szinte mindig a TP53 génmutáció áll.

• CT-, MR-vizsgálat - A daganat stádiumának meghatározáshoz szükséges.

Szövettan

A szövettani mintavétel a has megnyitásával járó sebészeti eljárás (laporotómia) útján történik. Erre csak indokolt esetben kerül sor, amennyiben a tünetek, a magas rizikó és a vizsgálati eredmények alapján fennáll a rosszindulató daganat kockázata. Ebben az esetben azonban szükséges a műtét, mivel csak az ennek során vett szövettani minta vizsgálata jelent biztos diagnózist és ez alkalmas a daganat pontos típusának meghatározására. Csak a szövettanilag igazolt petefészektumorokat szabad kezelni.

A rosszindulatú daganatok lassabb terjedésű és a kilátások szempontjából kedvezőbb szövettani típusai közé tartozik a hámeredetű daganatok közül az alacsony malignitású serózus karcinóma és az endometrioid karcinóma, továbbá a nem hámeredetűek közül a csírasejtes és stromális tumorok. Agresszív lefolyású, gyorsan terjedő típus ellenben magas malignitású serosus karcinóma (HGSC), sajnos ez a szövettani forma a leggyakoribb.

Mi okozhat petefészekrákot?

Kialakulásában specifikus rákot okozó tényező nem ismert. Kockázati tényezőt jelenthetnek azonban a következők:

Nőgyógyászati kórelőzmény, termékenységi jellemzők

A petefészek-daganat gyakrabban fordul elő azoknál a nőknél, akiknél

• emlő-, méhtest- vagy vastagbélrák már előfordult,
• a havi vérzés fiatalon (10-12 évesen) kezdődött és 50 éves koráig vagy annál is tovább tart,
• az első terhességet 30 éves kor után viselték, illetve a nem szült vagy meddő nők körében,
• ovulációindukciós meddőségi kezelések váltak szükségessé,
• endometriózisban szenvednek.

Családi halmozódás

Vannak olyan családok, ahol a nők körében viszonylag gyakori a petefészekrák, illetve a petefészek- és emlőrák előfordulása. A családi halmozódást mutató esetekben általában fiatalkorban kialakul a daganat, és rendszerint kétoldali. Ha családunkban gyakoriak a fent említett tumoros betegségek, már akkor is érdemes felvenni egy onkológussal a kapcsolatot, amíg egészségesek vagyunk, mert ő segít felmérni és csökkenteni a kockázatot, valamint rendszeres vizsgálatot, ellenőrzést javasolhat már fiatal felnőttkortól kezdve.

• Családi petefészekrák szindrómáról akkor beszélhetünk, amennyiben két vagy több elsőfokú rokon esetében alakult ki a betegség. Ezeknél a nőknél magasabb (akár húszszoros) a betegség előfordulásának valószínűsége, sokkal fiatalabb életkorban fejlődik ki, és lefolyása is agresszívabb. Minél több eset fordul elő a vér szerinti rokonságban, annál nagyobb a daganat kialakulásának lehetősége.
• Családi emlő- és petefészekrák szindróma esetében a BRCA1 és BRCA2 öröklődő génmutációk hajlamosítanak az emlő- és petefészekrák együttes kialakulására. A BRCA1 génmutáció háromszorosára növeli a petefészekrák előfordulását.
• A harmadik öröklődő forma (Lynch-szindróma II) a petefészekrák mellett a vastagbél, az emlő és a méhtest rákjainak együttes családi halmozódását jelenti.

Életkor - A petefészek-daganat előfordulása 60 éves életkor körül a leggyakoribb.

Testsúly - A túlsúly kockázati tényező a betegség kialakulása szempontjából.

Mi védhet a petefészekrák ellen?

Relatív védelmet nyújthatnak a petefészek-daganatok kialakulásával szemben a következők:

• első terhesség 25 éves kor előtt,
• korai menopauza,
• a kombinált fogamzásgátló tabletták tartós szedése bizonyítottan csökkenti a megebetegedés előfordulását, mivel megakadályozza a tüszőérést és az ovulációt,
• egészséges életmód, A-vitaminban és rostban gazdag étrend.

A petefészkek megelőzési célú eltávolítása nem garantál teljes védelmet, mivel később a hashártya bármely területéről a petefészkek eltávolítása után is kialakulhat daganat az arra hajlamos egyénekben.

A petefészekrák stádiumai

T = az elsődleges daganat kiterjedése (T0-T4)
N = tumorhoz közeli nyirokcsomóáttét hiánya (N0) vagy jelenléte (N1-N3)
M = távoli áttét hiánya (M0) vagy jelenléte (M1)
FIGO: Nemzetközi Szülészeti Nőgyógyászati Társaság

Hová adhat áttétet a daganat?

A petefészekrák - elsősorban annak agresszíven terjedő típusa, a HGSC - leggyakoribb terjedési útját a levált tumorsejtek hasüregi szóródása és letapadása jelenti. A kismedencei szervekre (vékony és vastag belek, végbél, hólyag), a rekeszizomra, a rekeszizmon keresztül a mellkasba terjedhet. Környéki illetve távoli nyirokcsomókba adhat áttétet. A kulcscsont alatti árokban elhelyezkedő nyirokcsomóáttét akár egyetlen tünetként utalhat petefészek-daganatra. Távoli áttétei a májban, a csontokban, a központi idegrendszerben jelenhetnek meg. Agyi áttét ritka késői szövődmény lehet.

Bővebben Kérdések, tudnivalók a petefészekrák terjedésével kapcsolatban

Kezelés petefészekrák esetén

A kezelés minden esetben a petefészekrák szövettani típusa, stádiuma és a genetikai vizsgálat (molekuláris diagnosztika) eredményei alapján kezdhető meg. Nem létezik minden beteg számára megfelelő kezelési séma, hanem a betegség jellemzőitől függően lehet döntést hozni a terápiáról. Általában több kezelési mód kombinációjával kerül sor az ellátásra.

Sebészi eltávolítás

A petefészek-daganatok elsődleges kezelése sebészi. A műtét célja a daganat maximális megkisebbítése (minél kevesebb daganatos szövet maradjon vissza), de akár teljes eltávolítása is. Lokálisan terjedő daganat esetén a petefészek mellett az érintett hashártya, bélszakaszok, méh, epehólyag lép és máj sebészi ellátására is sor kerül. Műtét töténhet első ellátásként, ahol a stádium megállapítása és szövettani anyagminta nyerése is cél, más esetben a daganat kisebbítését célzó kemoterápia után kerül sor a beavatkozásra.

Kemoterápia

A platina alapú, carboplatin és paclitaxel kombinált kemoterápiát alkalmazzák elsősorban, de ez kiegészíülhet más célzott hatóanyagokkal is.

Célzott biológiai terápia

A biológiai választ módosító hatóanyagok (bevacizumab) gátolják a tumort tápláló erek képződését. Kemoterápia mellett alkalmazzák.

PARP-gátlók

Bizonyos genetikai mutációk (pl. BRCA) fennállása esetén alkalmazható modern daganatellenes készítmények, melyek a szervezet DNS-hibajavításának folyamatára hatnak. Az elsődleges terápiák kiegészítő kezeléseként, illetve fenntartó terápiaként, a kiújulás megelőzésére alkalmazzák.

Hormonok

A petefészek-daganatok egy része hormonreceptor-pozitív, azaz a hormonális hatások befolyásolják növekedésüket. Ezért a progesztagének, illetve az antiösztrogének részei lehetnek a kezelésnek, segítségükkel korlátozható a daganat növekedése, ugyanakkor nem tartozik az elsődleges kezelési módok közé.

Sugárkezelés

Csak kiegészítő eljárásként alkalmazhatják.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Osikóczki Orsolya, háziorvos