Amiloidózis

Dr. Szabó Zsuzsanna
Szerző: WEBBeteg - Dr. Szabó Zsuzsanna

Az amiloidózis olyan betegségcsoport, amelybe tartozó betegségekben a szervezetben kóros fehérjék termelődnek (amiloid), ezek a fehérjeszálak (fibrillumok) a különböző szövetekben és szervekben lerakódhatnak, és felszaporodhatnak, majd károsítják a szervek és szövetek normális működését, súlyos egészségügyi problémákat és életveszélyes szervi károsodásokat okozva.

Az amiloidózis klinikai megjelenése

Az amiloidózis több típusa ismert, kezelése típustól eltér, ezért a helyes diagnózis felállítása rendkívül fontos. Különböző tünetek jelentkezhetnek, amelyeket a különböző szervekben lerakódott amiloidok okoznak.

Legjellemzőbb

  • a vese,
  • a szív és
  • a perifériás idegrendszer érintettsége.

A veseérintettségre utaló jelek a fehérjevizelés, legrosszabb esetben beszűkült vesefunció, majd nefrózis szindróma, végül veseelégtelenség.

A szív érintettségét szívelégtelenség, ingerületvezetési zavarok, és következményes ritmuszavarok jelzik, legsúlyosabb esetben AV-blokk miatti pacemaker beültetésre is szükség lehet.

A perifériás idegrendszer érintettségére utaló jelek a szenzomotoros polineuropátia, idegi eredetű izomsorvadás, trophicus zavarok (a bőr elvékonyodása, a verejtékmirigyek és szőrtüszők megfogyatkozása). Az autonóm idegrendszer betegségének a jele a betegek által tapasztalt hasmenés és következményes fogyás, székrekedés, impotencia, hólyagürítési zavar, inkontinencia, orthostaticus hypotonia (álló testhelyzetben bekövetkező ájulásérzet) A jelek és tünetek közé tartozik többek közt még az esetek 20 %-ában előforduló nyelv-megnagyobbodás, esetleges bevérzések, zsibbadás, a máj és a lép megnagyobbodása. Az érintett szervek a lerakódás miatt megnagyobbodnak, tömötté válnak.

A betegség érinthet egy (lokalizált) vagy egyszerre több (szisztémás) szervet vagy szövettípust is.

Az amiloidózisok típusai

Bár a fehérje-előanyagok és a fibrilláris (szálcsás) lerakódás alapján különböző amiloidózis típusok különböztethetőek meg, elektronmikroszkóppal vizsgálva mégis egységes szerkezetű, el nem ágazó fibrillumok fonatából és egy nem fibrilláris komponensből áll, mely az amiloidózisok összes típusának közös jellemzője.

Az amiloidózis osztályozása a protein előanyagok és a rostok lerakódása alapján történik. Az amiloid pontos szerkezetének megállapítása a terápia szempontjából is kiemelten fontos.

Milyen amiloidózisok ismertek jelenleg?

I. Szisztémás – generalizált amiloidózisok

1. AL típusú (immunglobulin fehérje eredetű) amiloidózisok - Az amiloid rostok ez esetben immunglobulinok könnyű láncaiból állnak össze. Az amiloidot AL-nek nevezik, az angol könnyű lánc rövidítés alapján. Elsősorban a vese, szív, perifériás idegrendszer, nyelv és gyomor-bél traktus érintett. Előfordul az immunglobulintermelés ismeretlen eredetű zavarában, de egyes rosszindulatú betegségekben is mint például a plasmocytoma (myeloma multiplex).

2. AA típusú (amiloid A fehérjéből felépülő) amiloidózisok - A rostok amiloid A-ból épülnek fel, melyet a máj termel. Érintett szerv a vese, a máj, a lép, a mellékvese és a gyomor-bél rendszer. Krónikus fertőzésekben például csontvelőgyulladás, TBC, lepra fordulhat elő, de megjelhet krónikus nem fertőzéses eredetű gyulladásos megbetegedések, rheumatoid artritis, Bechterew-kór, és gyulladásos bélbetegségek esetén is. AA típusú amiloid rakódik le a familiáris mediterrán lázban és egyes rosszindulatú betegségben szendvedők szerveiben is.

3. Öröklött (familiáris) amiloidózisok - Autoszomális domináns öröklődést mutató amiloidózisok csoportja, ahol legtöbbször egy fiziológiás vérszérum fehérje mutáns változata alakul amiloiddá.

Két gyakori amiloidózis

ATTR amiloidózis (transztiretin fehérje amiloidózis) - Ez a leggyakoribb amiloidózis. Egy normál transztiretin molekula eddig ismeretlen okokból instabillá válik, szétesik és hibás alakzatban amiloidot képez.
Az örökletes ATTR amiloidózisban a TTR gén mutációját hordozó szülő 50%-os eséllyel örökíti át a mutációt, amelynek több mint 130 különböző génmutációja ismert, magyarázva az előfordulási gyakoriságot. Előfordulhat olyan génmutáció-hordozás, amelynél a betegség tünetei egyáltalán nem jelennek meg, vagy csak kisebb egészségügyi problémákat okoznak. Amely még inkább kihívást jelent a megfelelő és időbeli diagnózis felállításában, hogy ugyanazon TTR mutáció esetén nem szükségszerűen egységesek a tünetek, továbbá a tünetek megjelenése még családon belül is eltérhet. ATTR amiloidózisban a kóros fehérjét elsősorban a máj termeli, azonban a kór általában nem kifejezetten érinti a májat - főként a gyomor, a belek, a szem, a szív, és az idegrenszer érintett.
Ha a polineuropátia a vezető tünet, akkor jellegzetes tünet lehet a kétoldali karpális alagút szindróma, amelyben a csukló területén lévő amiloid lerakódások nyomhatják az ideget. Ez eleinte bizsergést és zsibbadást okoz az ujjakon és a hüvelykujjon, majd érzékelési zavar, tapintási érzéketlenség lép fel. Tünetei 20-90 év között jelentkeznek, jellemzően az aktív korú, 30-as éveiben járó felnőtteknél (nőknél, férfiaknál egyaránt), amelyet a betegség felgyorsulása követ.
Ha az amiloid szálak a szívizomban rakódnak le, befolyásolják a szív megfelelő működését, így szívelégtelenséghez vezet, legsúlyosabb esetben halált okozva. A tünetek gyakran hasonlítanak más szívbetegség tüneteihez (pl. egyéb szívelégtelenség, pitvarfibrilláció, szívritmuszavarok), ezért az ATTR kardiomiopátia gyakran csak a tünetek súlyossá válása után kerül diagnosztizálásra. A kezelés nélküli várható élettartam a szívelégtelenség súlyosságától függően kb. 2–5 év.

Gelsolin eredetű amiloidózis - Főleg Finnországban előforduló típus, ahol a lerakódó amiloid a szem, a bőr, a vese és a szív amiloidózisát okozza.

4. Béta2- mikroglobulin eredetű amiloidózis - Ez az amiloidózis forma a hosszú éveken át hemodializált betegeket érinti. Béta2-mikroglobulin halmozódik fel, leginkább az inakat érintve, carpalis alagút szindrómát okozva, a csontokat és a porcokat érintve pedig különböző eróziókat, cisztákat, porckorong- és destruktív ízületi betegséget okozva.

II. Lokális amiloidózisok

A helyi amiloidózisok főleg 2-es típusú cukorbetegségben alakulnak ki, amikor a lerakódás a hasnyálmirigy Langerhans szigeteiben alakul ki.

Medulláris pajzsmirigykarcinómában a tumorban, annak környékén, és az áttétekben alakulnak ki amiloid lerakódások.

Alzheimer-kór esetén is beszélhetünk lokális amiloidózisról: az Alzheimer-plakkoknak nevezett lerakódások valójában összecsapzódott amiloid előfehérjék amelyek az agyvelőben szaporodtak fel és rakódtak le.

III. Átvihető agyi amiloidózisok

Prion fehérjék által is átvihető amiloidózis, amely a fertőző szivacsos agyvelőgyulladásban jelenik meg.

Kivizsgálás, diagnózis

Az amiloidózis diagnózisa mindig szövettani vizsgálattal állítható fel; az érintett szerv biopsziája, vagy a bőralatti hasi zsírszövetből aspirációval vett minta vizsgálatával.

Fontos az amiloid tipizálása, vagyis összetevőjének szerkezeti meghatározása, és a genetikai analízis is, mivel ezek mind a prognózis mind a terápia szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak.

Vérszérum és vizeletvizsgálat az immunglobulin és a könnyű láncú rostokból álló amiloidok meghatározására használható, illetve a hibás transztiretin fehérje jelenlétét is érdemes a vérszérumban keresni.

Az öröklődő amiloidózisok miatt családi kórelőzmény felvétele nagyon fontos, illetve a lokális előforduló amiloidózis esetén a háttérben álló alapbetegség mielőbbi felkutatása elengedhetetlen a kezelés megkezdéséhez.

Az amiloidózisok kezelési lehetőségei

Az amiloidózis terápiája lehet oki, ha a háttérben fellelhető egyéb kiváltó betegség. Tüneti terápia elsősorban az öröklődő formákban haszálatos, familiáris mediterrán láz esetén ilyen a tartós colhicin kezelés, vagy a transztiretin amiloidózis esetén a májtranszplantáció, amely azonban sok esetben nehezen elérhető.

Mindezek mellett nagyon fontos a szervi érintettség kezelése, vagyis például a szívelégtelenség, veseelégtelenség megfelelő ellátása.

Az amiloidózis prognózisa az alapbetegségtől és a szervi érintettség progressziójától is függ. Legrosszabb az AL - vagyis immunglobulin eredetű - amiloidózis prognózisa, itt az átlagos túlélési idő körülbelül egy-két év. TTR amiloidózis esetén az átlagos túlélés a tünetek megjelenése után 10-15 év.

Tovább

Dr. Szabó ZsuzsannaForrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: Gerd Herold, Belgyógyászat Medicina kiadó 2009, National Institutes of Health

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Fogínygyulladás Fogínygyulladás

Kezeletlenül súlyos panaszokat is okozhat. Nem szabad elbagatellizálni!

Amiloidózis

Az amiloidózis olyan betegségcsoport, amelybe tartozó betegségekben a szervezetben kóros fehérjék termelődnek (amiloid), ezek a fehérjeszálak...

Nemzetiközi sikerek a Bethesdában

A Bethesda Gyermekkórházban ezen a héten valósult meg a 10. génterápiás SMA kezelés egy Szerbiában élő vajdasági magyar kisfiúnál, Pál Gajódi...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.